Egy elfelejtett est (befejezett)

12

Nao szemszöge

Eltekintve attól, hogy most szinte rám mászik, jól érzem magam. Akkor is ha csak kényszerből ajánlottam fel a kívánság lehetőségét. Meglepett, azt hittem jobban kihasználja majd a helyzetet. Egy olyan filmet választottam amivel már egy ideje szemeztem a neten, de az életbe nem gondoltam volna, hogy vele fogom megnézni egy randin. Persze díjazom az ötletét bármiért döntött így.

Az igazat megvallva nem zavar, hogy ilyen közel van, tetszik az ártatlansága. Láthatóan fél, csak azt nem tudom miért. A film miatt vagy mert az esső veri az ajtót miközben a szél úgy borzolja a bokrokat a fákkal, hogy abba még ez az öreg ház is belenyikorog. Jó lenne ha valahogy megnyugodna, mert így nem tudok felállni annyira szorítja a karom. Ah, kellett nekünk egyből leülni filmezni...olyan éhes vagyok, hogy lassan a gyomrom lukad ki és ezzel ő se lehet másképp.

Gondolataimat megerősítve a hasam kezébe véve az irányítást nagyot kordult, tudatta vele mi a tényállás, de erre még riadtabb fejet vágott. – A gyomrom volt, éhes vagyok!

– Hát jó, segíthetek kaját csinálni, de én fel nem állok, hogy felkapcsoljam a villanyt! – Beszari..

- Oké, engedj el, és megteszem én. – Sandítottam rá. Nem akartam odafordulni, mert ha kinevetem az egyikünknek sem jó.

- Biztos elengedhetlek? Nem fogsz majrézni? – Hmm, hogy én?

– Mi van veled? – mosolyodtam el lefeszegetve ujjait a bicepszemről – Tudok magamra vigyázni, engem nem kell őrizned. Bizonyítékként megcsinálom egyedül. Te addig pihengess.

- Aha, de ha már úgy is felállsz kajáért elkísérsz a wc-re? – Mi a fene..most viccel?

- Nem. Nem szeretném végignézni ahogy pisilsz, ne kényszerítsd rám magad. A konyhából is látom a fürdő ajtót, menj csak. – Zártam le a témát, de előbújt a szög a zsákból.

- Honnan tudod mi van bent? – pillantott rám kiskutya szemekkel – Félek egyedül bemenni oda, a filmben is ott történt meg az első gyilkosság. És ha történik velem valami?

Teljesen kiakadt, szükséges volt észhez térítenem. - A vihar miatt hallasz mindenfélét. Nincs bent senki. Miért veszed ilyen komolyan?

- Te miért nem?

- Oké. – Egyeztem bele, hogy őrülten viselkedik, mert úgy néz ki esélyem sincs jobb belátásra bírni. Meg kéne állapodnunk valami megoldásban. - Rohanok ha kiabálsz. Azon kívül senkit nem engedek bemenni.

- A szellemeknek nem kell engedély, ők a tükörből is kimászhatnak.

Atyaég... - Hiszel a szellemekben?

- Aha, és félek tőlük, - emelte fel egyesével az ujjait nagy őszinteségi rohamában - a vámpíroktól, a gyíkoktól, a pókoktól meg az orvosoktól. – aztán felém nyújtotta a mancsát - Nézd meg még a kezeimből is kiment a vér olyan hideg az ijedtségtől.

Phu, ezzel nehéz dolgom lesz! – Rejtély számomra miért vagy még mindig szingli... - Ingattam meg a fejem, és felálltam, hogy felkapcsoljam a villanyt. - Nem fogom meg a kezed és nem megyek be veled a fürdőbe. -Túl veszélyes lenne rámnézve egy gyámoltalanul elpirult magátfogdosó Toma. Igen, ha őt furcsának nevezem akkor én is az vagyok. Az első csók valahogy megváltoztatta az érzéseimet iránta, illetve azóta más szemmel nézzem. - Befejeztem a témát!