Sziasztok! Tudom, csúsztam, de sajnos vannak kiszámíthatatlan dolgok az életben. Viszont pont ezért kicsit hosszabb résszel jöttem ki.
Toma szemszöge
Keiko érkezésére pont annyira nem számítottam mint Nao, és bár próbáltam rendre inteni az utóbbit, hogy szolidabban viselkedjen vagy vágjon jóképet, én szintén nehezen viseltem a hármasban töltött perceket, melyek aztán legalább egy órává nőtték ki maguk...amíg számoltam. Aztán kikészültem.
Ha nem is szó szerint, de a családtagomról beszélünk. Közel áll hozzám és máskor nem lett volna gondom vele, ha benéz, csakhogy én azt terveztem, hogy Nao rólam nyalja majd le a csokiszirupot a palacsintájához amit sütöttem. Ezt a csábítási taktikát használtam volna ahhoz, hogy befejezzük amit az ágyban elkezdtünk és magamhoz láncoljam. A palacsinta amúgy nem nagy szám, mirelit löttyből van, viszont sokat segítettem volna az ízén, ha hagyják. Kettesben akartam tölteni a napot ezzel a hibbanttal, aki egy gyomorkorgás miatt kizavart a szobából!
Bárhogy is legyen pasiból vagyok, és így, hogy megtapasztaltam a szex csodálatos eufóriáját minden ötödik percben arra gondolok. Azért ilyen ritkán, mert az első percem az arról szól, hogy hol csináljuk. A második a perverz előjátékokról, a harmadik, hogy milyen pózban lenne a legjobb, a negyedik meg, hogy miért nem megy már haza Keiko?!
Persze, az szintén megfordult a fejeben, hogy Nao vajon tényleg őszinte-e. Hiszen nincs biztosíték arra, hogy engem, egy számára kisiskolásnak nézett valakit szánna maga mellé, miközben a családalapításon is gondolkodhatna. Elég idős hozzá, és ha azzal áltatnám magam, hogy neki is felejthetetlen volt ez a pár óra amit együtt töltöttünk, akkor jó nagy marha lennék. Ez ugyebár elég agy probléma. DE!
Milyen hülyeség már az, hogy őt győzködöm, hogy igenis szeressen, miközben jómagamat belülről őrlöm, hogy hihetek-e neki. Ez aztán igazán nem vezet sehova. Nem tudom mire számíthatok tőle, ám amíg lehet kihasználom. Addig akarom ütni a vasat amíg meleg.
Összegezve, jelenleg minden negyedik perc a legnagyobb gondom, csakhogy én nem rakhatom ki Keikot. Eléggé rossz színben tüntetne fel, azon felül nehezen kezelem a bűntudatot. Naot ugyanakkor szinte kinevette a gyenge próbálkozásai miatt.
Ezért akarok segíteni neki.
Már most látom, teljesen kilesz, hogy az idegeire megyek, és ez még nagyobb energiával tölt fel. Kellemesen bizserget, mert leírhatatlan hogy mennyire szeretem felhúzni, viszont tudom, hogy ezzel ő sincs másképp. Szóval kész vagyok elhalványítani azt a boldog ábrázatot a pimasz arcán, hogy végül még pimaszabbá tegyem.
Magam elé képzelve a következő perceket egy óriási mosoly terült szét az arcomon miközben leöntöttem „véletlenül" egy pohár vízzel a pólóm az alsónadrágomig. Naonak ekkor még csupán a pillái rebbentek meg az átáztatott rám tapadó ruhámtól, de aztán megjelentem egy szál lazán kötött köntösben, nevezetesen abban amelyben tegnap vártam fürdés után, és hát látszott rajta a felismerés.
- Öcskös jól vagy? – Legyezett előtte Keiko.
- I- igen, csak elbambultam.
- Na ne mondd! – forgatta meg szemeit a nő, mire önfeledten felnevettem. Nao tekintetében ott volt az a felvillanyozott élénkség ami miatt pontosan tudtam min jár az esze. Keiko viszont cinkosan rám mosolygott, azt hitte miatta vigyorgok. – Toma, pittyegett a gép, kész a palacsintád. – intett felé sóhajtva – Annyi kaját hoztam, hogy a Haku folyót megrekeszthetnénk vele, erre te még sütögetsz.
VOUS LISEZ
Egy elfelejtett est (befejezett)
Roman d'amourEz egy vicces szerelmi történet nagyobb dráma nélkül. Egy kis ízelítő: „Kifejezetten aggasztott, hogy megnyíljak neki, de amikor kicsörgött a telefonom se volt jobb ötletem nála. Fél pillanat alatt tőmondatokban ledaráltam az elmúlt időm kálváriáját...
