Kikapcsolva is szeretni?!?! (BEFEJEZETT!!!)

8.Rész

Mia szemszöge:

Reggel felébredtem és nyugodtság fogott el. Nincs itt Kai, jobb is... Gondoltam elmegyek boltba egy kis nasiért. A boltba érve egyből megláttam Kai-t, amint egy széken ül és chips-et majszolt.

-Szia, kérsz?-kérdezte mosolyogva.

-Ahh, már megint te?-kérdeztem szemet forrgatva.

-De örülsz nekem...-mondta gúnyosan.

Nem tudtam és nem is akartam válaszolni, ezért nem is válaszoltam. Hirtelen felpattant eddigi helyéről, majd beszorított a sorok közé és hozzám simult. Valamiért felment a pulzusom és levegőt is alig kaptam.

-Mond hogy, tetszik az amit most csinálok!-suttogta fülembe.

-Engedj el kérlek.-mondtam rekedt hangon.

-Nem tehetem...-mondta egy pimasz mosollyal az arcán.

-Kérlek...-könyörögtem neki.

-Gyerünk könyörögj még nekem...-mondta még mindig a fülembe suttogva.

Éreztem lenn merev férfiasságát. Ő hátra hajtotta fejét, én meg vállára tettem a fejem. Úgy gondoltam ez a megfelelő alkalom hogy, elmenjek. Tervem sikerrel járt és futottam is haza. Tudtam hogy, utánam fog jönni, így egy verbénás injekciót ragadtam meg.

Mikor megérkezett én csak a kanapén ültem. Csak bámultam magam elé és próbáltam kitalálni hogy-hogy fogom kivitelezni és végrehajtani azt a tervem hogy, fogom és elszúrom. Szerencsémre ő odajött hozzám, észre is vettem de nem mozdultam. Majd beugrott hogy, itt a megfelelő pillanat. Most vagy soha! Felkeltem helyemről, fogtam és beleszúrtam. Sikerült, hisz nem sokkal később el is ájult. Fogtam és a pincébe vonszoltam.

Néhány órával később:

Már eltelt néhány óra, gondoltam megnézem Kai-t. Hallottam hangokat hisz, a kanapén olvastam. Lépcsőn lépkedve azon gondolkodtam, vajon sikerülni fog-e a tervem. Mikor leértem a lépcsőn a hűtőből kivettem egy vértasakot. A cella elé érve bedobtam hozzá.

-Élvezd ki, mert nem mostanában kapsz!-mondtam érzelemmentes és lenéző hangon.

-De kedves!-mondta majd, letörölte szája sarkából kicsorduló vért.

-Meddig leszek is bezárva?-kérdezte.

-Amíg vissza nem kapcsolsz!-felelem rá azonnal.

-Arra várhatsz!-mondta rá gúnyosan.

Erre a válaszra beléptem hozzá a cellába és vittem magammal egy széket. Megragadtam (hisz, a verbéna miatt még mindig erőtlen és gyenge) és a székhez kötöttem. Azt hittem hogy ellenkedni fog, de nem, nem baj mert így legalább könnyebb dolgom volt.

-Mire készülsz cica?-kérdezte kábán.

-Meg fogsz büntetni? Alig várom bébi... -mondta perverz mosollyal.

-Nem, annál sokkal jobban fog fájni!-mondtam.

Hirtelen elhúztam a függönyt. Mivel elvettem a napgyűrűjét, így égette a bőrét. Kiabált de, nem tehettem mást... Vissza kell őt kapcsolnom!

-Hol a napgyűrűm?-kérdezte mikor visszahúztam a függönyt.

-Nálam, nyugi vigyázok rá.-mondtam és megforgadtam ujjaim között.

-Add vissza!-kiabált rám.

-Nem.-mondtam nyugodtan.

-Add vissza te ribanc!-mondta még mérgesebben.

Ribanc??? Ez fájt, de erős maradtam.

-Úgy látom kell még egy kis fény.-mondtam és újra széthúztam a függönyt.

Addig csináltam amíg majdnem kigyulladt.

-Még mindig nem érzel semmit?-kérdeztem reménykedve.

-De... Várj... Nem... Nem érzek semmit.-mondta gúnyosan.

-Oké, akkor folytatom...-mondtam és folytattam.

Ezt nem értem, a düh visszakapcsolhatná, erre semmi... Már kb. 2 órája csinálhattam de még mindig semmi eredmény. Egy halvány kis érzés sem. Már elegem van, és csalódott is vagyok. A fülem is zúg már a kiabálásától, így abbahagytam.

-Mára elég... Nincs kedvem hallgatni a hisztidet.-mondtam, elfújtam a gyertyákat és kimentem.

Nem oldoztam el, úgy voltam hogy, nem akarom újra és újra székhez kötni.

###Időugrás###

Már 2 hete kínzom de semmi. Lehet más módszert kellene bevetnem? Ne aggódjatok, mindig van B tervem ahogyan most is...

Kai szemszöge:

Már 2 hete kínoz minden nap Mia. Sikertelenül... Soha nem fogok visszakapcsolni! Próbálkozik, milyen aranyos... Nem adja fel, ahogy én sem. Kínoz? Állok elébe, de soha nem kapcsol vissza!