Kikapcsolva is szeretni?!?! (BEFEJEZETT!!!)

9.Rész

Másnap ahogy felkeltem Kai felé vettem az irányt. A cella elé érve bementem. Már nagyon gyenge, így nem tud védekezni. Ritkán kap vért.

Ideje bevetnem a B tervem. Magamba bolondítom... A düh nem segített neki, na majd a "szerelem", vágy, vagy inkább a szenvedély segít majd visszakapcsolni.

-Hiányoztam?-kérdeztem gonoszul.

-Jobban szenvedek ha itt vagy benn velem.-mondta gúnyolódva.

-Szuper...-mondtam és elkezdtem közeledni felé.

Beleültem az ölébe és lassan mozgattam a csípőm. Hátra hajtotta a fejét egy halk sóhaj hagyta el a száját. Nem sóhaj inkább morgás. Csináltam még egy kicsit de abbahagytam. Lehet nem is lesz nehéz dolgom?

-Tetszik?-kérdeztem a fülébe suttogva.

-Kérlek csináld még...-mondta rekedt hangon.

Folytattam és ő elkezdte egyre nehezebben venni a levegőt. Láttam rajta hogy, élvezi ezért gyorsabb tempóba váltottam, majd nem sokkal később abbahagytam.

-Még mindig szenvedsz ha benn vagyok?-kérdeztem és válaszra se várva kimentem a cellából.

Hallottam egy "bassza meg"-et. Mosoly kúszott az arcomra. Szuper, nem is rossz. Csalódottság vagy megbánás? Végülis ez is egy érzés...

A nap további részén nem mentem le hozzá. Ott hagytam a gondolatai között. Ezt még meg fogja köszönni nekem.

Kai szemszöge:

Már nagyon gyenge vagyok. Reggel szokás szerint bejött a zárkámba.

-Hiányoztam?-kérdezte egy gonosz mosollyal az arcán.

-Jobban szenvedek ha itt vagy benn velem.-mondtam élesen neki.

-Szuper...-mondta gonoszul vigyorogva és közeledni kezdett felém.

Beleült az ölembe és lassan mozogni kezdett. Hátra hajtottam a fejem és egy halok morgás hagyta el a számat. Jól esett, 1: mert már kb. egy hónapja nem voltam lánnyal, 2: hogy ki voltam kötözve intenzívebben éreztem a vágyat és jobban fel is izgatott. Nem sokkal később abba is hagyta. Ne, ne, ne... Ne hagyd abba... Most ne...

-Tetszik?-kérdezte fülembe suttogva amitől majdnem felsóhajtottam.

-Kérlek csináld még...-mondtam rekedt hangon.

Folytatta ami nekem nagyon tetszett és egyre jobban kezdtem keményedni ott lenn. Egyre nehezebben vettem a levegőt. Hirtelen gyorsabb tempóra váltott. Úristen! Ahh... Ez nagyon jó... Egy hangos morgás hagyta el szám és ficeregni kezdtem én is. Sajnos nem sokáig csinálta.

-Még mindig szenvedsz ha benn vagyok?-kérdezte majd ki is ment a cellából.

-Bassza meg...-mondtam és fejem lehajtottam.

Nem tudom mi hozta ki belőlem de, az biztos hogy, éreztem valamit. Ez nem jó! Nem akarok érezni! Nem teheti ezt velem... Nem kapcsolhatok vissza! Valamit ki kell találnom.

Egész nap nem jött vissza. Magamra hagyott a gondolataimmal. A legkevesebb az lett volna ha itt marad és befejezi azt, amit elkezdett. ;)