Kikapcsolva is szeretni?!?! (BEFEJEZETT!!!)

18.Rész

Terv:

-Oké! Mindenki tudja a dolgát?-kérdezte Freya.

-Igen.-mondtuk mind egyszerre.

(Megjegyzés: Még nem tartok annál a résznél hogy hogy szabadulhatnak ki de hát egy kis költői fantázia sosem árt xd. Na mindegy nem is ragozom tovább...) Elég hamar sikerült a Börtön-világba érnünk. Én és Elijah.
Hamar meg is találtuk őket a házba. Megragadtuk őket és már rohantunk is a körbe. Freya már várt minket és már el is kezdte a varázslatot. Kb. egy fél óra alatt haza is értünk.

Otthon:

Otthon a kanapéra tettük őket és vártunk. Kb. egy fél óra múlva mind a ketten felébredtek. Kol-nak hoztunk egy zacskó vért, Miának pedig készítettünk egy kis kaját. Amíg megették mind a ketten csendben maradtak, majd csak utána kezdtek el kérdéssel bombázni minket. Egymás szavába vágva kérdezgettek.

-Hogy kerültünk ide?, Mégis hogy?, Ki ötlete volt?-és még sorolhatnám...

Mi elmeséltük nekik hogy és miként sőt, még azt is elmondtuk nekik mit csináltunk eddig nélkülük. Ám a társalgásba csak Kol vett részt, Mia csendben ült és gondolataiba mélyedt. Legszívesebben odamentem volna és megvigasztaltam volna hogy, itt vagyok vele már nincs mitől félnie, ám talán ez volt most a legrosszabb amit csinálhattam volna. Csak néztem és próbáltam beszélni vele (több kevesebb sikerrel ki tudtam belőle szedni egy igent és egy ját). Szívem szakadt meg hogy, ennyire hideg velem de, megértem őt. Csak úgy otthagytam Kol-lal egyedül egy másik világban. Bárcsak tudná hogy sosem mentem volna el nélküle. Még ma este beszélnem kell vele...

Este:

Már mindenki lefeküdni készült. (Rebeca és Kol bulizni mentek szóval ők ma fix nem itthon alszanak, Klaus Caroline-al randizik, Freya pedig ki tudja hol, a lényeg én, Mia és Elijah voltunk otthon). Gondoltam véghez viszem a tervem és beszélek vele.

Az ajtó elé érve megtorpantam. Tudtam hogy, ha most nem beszélek vele talán örökre elveszítem. Kopogtam ám nem hallottam semmit, csak az ő ártatlan légzését.

Ekkor kinyílt az ajtó és megláttam őt, könnyes szemmel. Nem szóltam semmit csak megöleltem. Simogatni kezdtem a hátát amitől még közelebb bújt hozzám.

-Hiányzott...-mondta a vállamba.

-Mi?-kérdeztem vissza felvont szemöldökkel.

-Az illatod, az érintésed, a csókod és TE magad.-mondta a te szót kiemelve.

Nem is mondtam semmit csak megcsókoltam. Épp ekkor sétált végig a folyosón Elijah.

-Na végre... El se tudod hinni mennyit hisztizett hogy nem vagy itt...-mondta nagyot sóhajtva.

Nem mondott semmit csak elmosolyodott (ravaszul), majd Elijah tovább állt.

-Nincs kedved az én szobámba aludni?-kérdezte szemét a padlóra szegezve.

-Azt hittem már sosem kérsz meg rá!-mondtam mosolyogva.

Majd át cuccoltam és együtt aludtunk. Végre mellettem van az a lány akit akarok, beszívhatom az illatát és megpuszilhatom. Nem sokkal később elaludt én pedig egész éjjel a szuszogását hallottam, amire már oly nagyon vártam.