Kikapcsolva is szeretni?!?! (BEFEJEZETT!!!)

16.Rész

Reggel mikor felkeltem Kol már nem volt mellettem. Gondoltam, megyek és felöltözőm. Egy egyszerű kis szett mellett döntöttem, egy fekete farmer és egy fekete felső. Mikor felöltöztem, fogtam és lementem a konyhába. Kol sehol nem volt, gondolom lelépett mint ahogy régen, nem is olyan régen, csak 2 éve tette.

VISSZAEMLÉKEZÉS:

A suli bálra készültünk amit Caroline szervezett. Semmi kedvem nem volt menni, de Bonnie rávett, pontosabban megfenyegetett. Nem ilyedtem meg tőle, egy csodálatos ötletem támadt ami, az volt hogy sokkal jobb és szexi leszek mint ikernővérem.

Ez mind összes is jött de, egy valakivel nem számoltam. Az a valaki nem más mint, Kol Mikaelson. Az aki tönkretette az életem.

Mikor a bálra értem elkezdtem vele beszélni, elhívott táncolni és közben csak folytak az italok. Míg azon nem kaptam magam hogy, már az emeleten vagyunk és a szobám felé nem mentünk.

Így történt hogy részegen odaadtam Kol-nak azt amit nem kellett volna. A szüzességem.

VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE

A konyhába épp reggelit csináltam mikor belépett az ajtón. Nem mondtam semmit csak csináltam tovább a palacsintákat, mikor közelebb lépett és megfogta a kezem.

-Beszélnünk kéne. - mondta és már el is tűnt.

Nem tudtam semmit sem mondani, igazából azt sem tudtam hova menjek, ezért kimentem az erkélyre.

-Legközelebb el is mondhatnám hova gyere.-mondta nevetve.

-Hát igen... - mondtam én is úgy.

-De miről akartál beszélni?-kérdeztem lényegre törően.

-A tegnap estéről.-mondta nem kertelve.

Kicsit meglepett hogy erről akár beszélni, de nem firtattam a dolgot.

-Oké... - válaszoltam furcsálva a dolgot.

-Csak annyi hogy te mit is éreztél? Egyáltalán éreztél valamit?-kérdezte reménykedve.

Azt hiszem egy kicsit meg is sajnáltam. Nem, nem éreztem semmit. Már rég elfelejtettem, és a szívem már régen másé; az már csakis Kai-é.

-Szóval nem...-kezdte halkan.

Talán a fejembe járt??? Vagy ennyire lerí rólam??? Netán ennyi ideig töprengtem a dolgon? Nem akarom megbántani, mert nagyon kedves de, nem lehet több mint barát. Már nem...

-Kol én... - folytattam volna de ő csak a szám elé tette a mutató ujját.

-Megértettem! - mondta és már el is tűnt.

Én pedig ott maradtam a gondolataim és hatalmas a bűntudattal. Hogy lehetek ilyen vele??? Annyira aranyos volt velem mint soha mással de, mégsem ringathatom őt álomvilágba.

Fogtam magam és bementem a házba, le dobtam magam a kanapéra és gondolkodni kezdtem. Felmerülhet bennetek hogy min, nos hát az eddig életemről. Mi mást is csinálhatnál egy olyan világban ahol senki sincs. Néha azt érzem hogy megbolondulok.

Gondolkozásomat egy kopogás szakítottam meg. Már későre járt, biztos ilyen sokáig gondolkoztam...

-Bocsi hogy visszajöttem de, nem lenne baj ha itt laknék? Nagyon rossz egyedül... De megértem ha te nem...-folytatta volna de belé folytottam a szót.

-Őszintén??? Azt hittem sosem jössz vissza... Gyere be! - invitáltam be (bár feleslegesen mert hát anélkül is bejött volna).

Leültünk a kanapéra és most már együtt gondolkoztunk mígnem...

-Sajnálom hogy el rohantam. Nem tudtam mit csinálni. Rosszul éreztem magam a történtek után....

-Kol... Ne okold magad. Hidd el én mindig is szeretni foglak, persze csak barátként de, ez nem azt jelenti hogy már egyáltalán nem is akarlak látni. Hogy őszinte legyek nagyon is jó volt az este de, ahogy mondtad nem éreztem azt amit gondolom te igen...

-Akkor lehetünk barátok? - kérdezte óvatosan.

-Eddig is azok voltunk!-mondtam mosolyogva.

Erre egy hatalmas vigyor terült el az arcán és felkelt a kanapéról, majd a kezét nyújtotta amit én el is fogadtam.

-Hölgyem, mi lenne ha megünnepelnénk e jeles alkalmat? - kérdezte udvariasan.

-Nos uram, meglep kedvessége de legyen, menjünk. - mondtam én is ugyan úgy.

Az utunk nem messze vitt csak a Grill-be. Ott leültem a székre ő pedig keverte az italokat. Néhány le is folyt a torkomon.

-Most le akarsz itatni?-kérdeztem már becsiccsicsentve.

-Hé, ne engem hibáztass én csak keverem ami, nem azt jelenti hogy mindet meg is kell innod. Én pl. még nem is ittam semmit.

-Jó oké ez jogos de olyan jól néztek ki... - nyavajogtam.

-Mint én?? - kérdezte pimaszul.

-Ha ettől boldog vagy akkor igen. - mondtam nevetve és csuklottam egyet.

-Igaz....-mondta mosolyogva de nem is nézett rám.

Csak megforgattam a szemem és kértem még egy Mojito-t.

-Lassan az itallal hercegnő én aztán haza nem viszlek.-mondta nevetve.

-Nem kell majd alszok itt.-és mutattam az asztalra.

-Azt megnéztem... Akkorát fogsz innen esni hogy öröm lesz nézni.

Csak megrántottam a vállam és már másztam az asztalra. Hirtelen megcsúszott a lábam és elkezdtem lefelé zuhanni de mielőtt földet értem volna ő elkapott. A kezébe tartott és mélyen a szemembe nézett.

-Ez meleg volt... Látod majdnem leestél!-mondta terelve a témát.

-Igen köszi... - mondtam és innen tudtam hogy, ő sohasem fog tudni csak barátként tekinteni rám...