Kikapcsolva is szeretni?!?! (BEFEJEZETT!!!)

14.Rész

Kai szemszöge:
Nagyon jól érzem magam, és talán életemben először vagyis nem, most érzem azt hogy, igazán szerelmes vagyok. Nem tudom mi is az pontosan de nem tudok és nem is akarok nélküle élni. Mikor meglátom boldogság tölt el és elmosolyodom. Mindennél és mindenkinél jobban szeretem. Elég fura hallani ilyet az én számból és régen már a gondolattól hánytam de, most hogy érzem megértettem milyen is szeretve lenni és szeretni.

Mikor Mia hangot hallott odakintről meg akartam védeni, csak arra tudtam, gondolni hogy ő biztonságban legyen. Szerencsére senki nincs itt. Legalábbis ezt mondtam... Tudom, van még itt rajtunk kívül valaki. Holnap jobban utána járok.

Este van. Úgy gondoltam elviszem Miát az erdőbe piknikezni. Na jó nem kertelek, elviszem egy, egy öhm na gyerünk menni fog! Egy randira... Húha... Kimondtam!!! Nem is volt olyan rossz...

Épp készülődtünk mikor ő a tükör előtt állt és én átkaroltam a derekát. A tükörből láttam hogy elmosolyodik. Megcsókoltam a nyakát mire kuncogni kezdett.

-Ez csikis!-mondta és eltolta a fejem.

Azonban én erősebb voltam és egy újabb csókot adtam.

-Kai! Nagyon csikis!-mondta nevetve.

Mosolyra húztam a szám. Közeledni kezdtem, mivel az előbb ellökött magától és elkezdtem csikizni.

-Kai! Hagyd abba! Kérlek!-mondta miközben az ágyon csikiztem.

Mélyen a szemébe néztem és abbahagytam. Ő is ugyan ezt tette. A szám közeledett hozzá és a szája előtt 2 cm-re megálltam.

-Menjünk mert elkésünk!-mondtam és felültem az ágyra.

Durcásan nézett rám. Nagyon aranyos volt, közben pedig vicces.

-Tartozol egy csókkal!-mondta karba tett kezekkel.

Odasétáltam elé és megcsókoltam. Lágyan de, mégis birtokolva.

-Most már jó???-kérdeztem nevetve.

-Igen.-mondta egy szerelmes pillantással.

-Na gyere te majom!-mondtam neki és átkaroltam.

-Nem is vagyok majom.-mondta.

-De igen! Szögezzük le csakis az enyém!-mondtam és megcsókoltam.

A kocsi elé érve kinyitottam előtte az ajtót.

-Kisasszony, kérem!-mondtam udvariasan.

-Micsoda úriember és még piszkosul jóképű is! Köszönöm!-mondta és beüllt a kocsiba. Majd én is beültem és az erdő felé kocsikáztunk.

Mikor odaértünk, kiszálltunk és elkezdtünk piknikezni.

-Milyen szépek a csillagok!-mondta az eget kémlelve.

-Igen... Nézd egy hullócsillag! Kívánj valamit.-mondtam mosolyogva.

-Oké! Azt kívánom hogy ez örökre így maradjon.

-Mi maradjon így?

-Ez kettőnk között.-mondta elpirulva.

Nem mondtam semmit, hisz nem szerettem volna ezt a pillanatot megszakítani. Másrészt pedig, nem akartam ígérni semmit. Mint azt tudni illik rólam nem tartok be ígéreteket és talán ez sem menne. Szerettem volna azt mondani, hogy így lesz de nem tettem, csak csendben átkaroltam és az égre néztem.

-Gondolod kijutunk innen valaha?-kérdezte felém fordulva.

-Mindegy hol vagyunk a lényeg hogy együtt.-mondtam és megpusziltam a homlokát.

Nem szólt semmit csak elmosolyodott.

Hangot hallottam a távolban. Ő ezt nem hallhatta, mivel messze volt. Hátra kaptam a fejem és ő is arra nézett.

-Minden rendben?-kérdezte.

-Igen... Mindjárt jövök. Üljön a kocsiba!

-De miért? Baj van?

-Nem tudom! Most pedig szállj be!-mondtam feszülten és talán nagyobb hanggal a kelleténél.

Nem mondott semmit, az autó felé sétált. Én pedig a zaj irányába mentem. Az erdő közepébe érve egy hatalmas fényt láttam. A fénybe pedig, ezt nem hiszem el... Bonnie... De nem volt egyedül. Ott volt Damon és Kol is. Körben álltak és Bonnie egy varázsigét mormogott. A fény pedig egyre nagyobb lett.

Damon észre vett és felém közeledett de, Kol visszarántotta.

-Ha innen kilépsz itt maradsz.-figyelmeztette.

Damon nem mozdult. Elindultam feléjük de ekkor már a kör közepén álltam. Bonnie próbált kilökni onnan de nem sikerült neki. Ekkor egy fehér fényt láttam és egy kiáltást de nem hallottam jól mit mondott csak ennyit:

-Kai!-de én már el is ájultam.