Kai szemszöge:
Reggel amikor felkeltem gondoltam elmegyek a boltba. Megragadva egy csomag chips-szet és leöltem egy székre. Vártam Miát. Játszani akartam, de nagyon türelmetlen vagyok. Már kb. a második chips-szem ettem mikor belépett a boltba.
Nagyon szexi volt. Beindította a fantáziámat. Alsó ajkamba haraptam és vártam amíg észre nem vesz. Nem kellett sokat várnom, ugyanis ő is azért jött amiért én. Na jó ő chips-ért.
-Szia, kérsz?-kérdeztem mosolyogva.
-Ahh már megint te?-kérdezte szemet forgatva.
-De örülsz nekem...-mondtam én is ugyan úgy.
Nem kaptam választ. Hirtelen felpattantam és beszorítottam a sorok közé. Hozzásimultam amennyire csak tudtam. Hallottam szíve verését, egyre gyorsabb volt. Ez tetszik... Teljesen belém van bolondulva, ezek szerint nem lesz nehéz dolgom.
-Mond hogy tetszik az amit most csinálok!-kezdtem suttogni fülébe.
-Engedj el kérlek.-mondta rekedt hangon.
-Nem tehetem.-mondtam egy pimasz mosollyal.
-Kérlek...-mondta ugyan olyan hangon mint az előbb.
-Gyerünk könyörögj még nekem...-folytattam a suttogást.
Éreztem hogy lenn bajban vagyok és kezdek felizgulni. Fejem hátra hajtottam ő pedig vállamra tette fejét. Nem értem miért van rám ilyen hatással... Csak meg akarom dugni, de semmi több. Nem akarok érezni! Tetszik az hogy nem érzem semmit.
Mivel elgyengültem e pillanatban így ki tudott szabadulni. Ő kiszaladt és a Salvatore-házba szaladt. Követtem őt, ugyanis nem akartam abbahagyni ezt a játékot. Szórakozni akartam még egy kicsit.
Amint beléptem a házba egy nem várt fordulat következett. Ő a kanapén ült és nem csinált semmit. Odamentem hozzá, észre is vette de, továbbra sem változott a helyzet. Hirtelen felkelt és megölelt, legalábbis azt hittem de hirtelen egy szúrást éreztem a hátamba. Fokozatosan gyengültem. Szuper verbénás injekció... Nem sokkal később el is ájultam.
Néhány órával később:
Egy poros pincébe ébredtem fel. Fájt a fejem és alig bírtam mozogni. Lépteket hallottam, biztos Mia! Ez nem volt szép... Csak jussak ki, megölöm! Egy tasak vért dobott le elém. Odavonszoltam magam, megragadtam és megittam mindet.
-Élvezd ki, mert nem mostanában kapsz!-mondta érzelemmentes hangon.
-De kedves!-mondtam és letöröltem a szám sarkából kifolyó vért.
-Meddig leszek ide bezárva?-kérdeztem, de nem is az érdekelt igazán.
-Amíg vissza nem kapcsolsz!-mondta rá azonnal.
-Arra várhatsz!-adtam rövid választ.
Hirtelen bejött a cellámba egy székkel. Mit akarhat? Talán végig nézi ahogy elsorvadok? De nem ez lett...
Megragadott engem és a székhez kötözött. Uhh, meg akar büntetni??? Ez tetszik... Nem ellenkedtem mert, erőm se volt de, ha lett volna se ellenkedtem volna.
-Mire készülsz cica?-kérdeztem kábán.
-Meg fogsz büntetni? Alig várom bébi...-mondtam továbbra is ugyan olyan hangon de egy perverz mosoly is csatlakozott hozzá.
-Nem, annál sokkal jobban fog fájni!-mondta.
Eddig csak néhány gyertya égett, sötét volt, majd hirtelen elhúzta a függönyt. Égette a bőröm és kiabáltam. Szuper, ezek szerint elvette a napgyűrűm.
-Hol a napgyűrűm?-kérdeztem mikor visszahúzta a függönyt.
-Nálam, nyugi, vigyázok rá.-mondta, majd megforgadta kezei között.
-Add vissza.-kiabáltam rá.
-Nem.-mondta nyugodt hangon.
-Add vissza te ribanc.-mondtam dühösen.
-Úgy látom kell még egy kis fény.-mondta, majd újra széthúzta a függönyt. Megint kiabáltam, már majdnem kigyulladtam.
-Még mindig nem érzel semmit?-kérdezte reménykedve.
-De... Várj... Nem, nem érzek semmit.-mondtam.
-Oké, akkor folytatom.
Szavát tartotta is. Folytatta még kb. 2 órán keresztül. Majd ezt mondta:
-Mára elég... Nincs kedvem hallgatni a hisztidet.-mondta és elfújta a gyertyákat, majd kiment.
Én továbbra is a székhez voltam kötve. Nem sokkal éreztem hogy nehezednek a szemhéjaim, majd kis idő múlva el is aludtam.
ESTÁS LEYENDO
Kikapcsolva is szeretni?!?! (BEFEJEZETT!!!)
FanficLehetséges hogy két ember sorsa nem véletlenül hasonló? Lehetséges az hogy az univerzum összesodorja őket? Létezik szerelem mikor egy vámpír kikapcsol? Kai vámpír, és semmi gondja sincs. Vannak barátai, barátnője akit nagyon szeret és ő is Kai-t...