7.Rész

52 7 0
                                    

Kai szemszöge:

Reggel amikor felkeltem gondoltam elmegyek a boltba. Megragadva egy csomag chips-szet és leöltem egy székre. Vártam Miát. Játszani akartam, de nagyon türelmetlen vagyok. Már kb. a második chips-szem ettem mikor belépett a boltba.

Nagyon szexi volt. Beindította a fantáziámat. Alsó ajkamba haraptam és vártam amíg észre nem vesz. Nem kellett sokat várnom, ugyanis ő is azért jött amiért én. Na jó ő chips-ért.

-Szia, kérsz?-kérdeztem mosolyogva.

-Ahh már megint te?-kérdezte szemet forgatva.

-De örülsz nekem...-mondtam én is ugyan úgy.

Nem kaptam választ. Hirtelen felpattantam és beszorítottam a sorok közé. Hozzásimultam amennyire csak tudtam. Hallottam szíve verését, egyre gyorsabb volt. Ez tetszik... Teljesen belém van bolondulva, ezek szerint nem lesz nehéz dolgom.

-Mond hogy tetszik az amit most csinálok!-kezdtem suttogni fülébe.

-Engedj el kérlek.-mondta rekedt hangon.

-Nem tehetem.-mondtam egy pimasz mosollyal.

-Kérlek...-mondta ugyan olyan hangon mint az előbb.

-Gyerünk könyörögj még nekem...-folytattam a suttogást.

Éreztem hogy lenn bajban vagyok és kezdek felizgulni. Fejem hátra hajtottam ő pedig vállamra tette fejét. Nem értem miért van rám ilyen hatással... Csak meg akarom dugni, de semmi több. Nem akarok érezni! Tetszik az hogy nem érzem semmit.

Mivel elgyengültem e pillanatban így ki tudott szabadulni. Ő kiszaladt és a Salvatore-házba szaladt. Követtem őt, ugyanis nem akartam abbahagyni ezt a játékot. Szórakozni akartam még egy kicsit.

Amint beléptem a házba egy nem várt fordulat következett. Ő a kanapén ült és nem csinált semmit. Odamentem hozzá, észre is vette de, továbbra sem változott a helyzet. Hirtelen felkelt és megölelt, legalábbis azt hittem de hirtelen egy szúrást éreztem a hátamba. Fokozatosan gyengültem. Szuper verbénás injekció... Nem sokkal később el is ájultam.

Néhány órával később:

Egy poros pincébe ébredtem fel. Fájt a fejem és alig bírtam mozogni. Lépteket hallottam, biztos Mia! Ez nem volt szép... Csak jussak ki, megölöm! Egy tasak vért dobott le elém. Odavonszoltam magam, megragadtam és megittam mindet.

-Élvezd ki, mert nem mostanában kapsz!-mondta érzelemmentes hangon.

-De kedves!-mondtam és letöröltem a szám sarkából kifolyó vért.

-Meddig leszek ide bezárva?-kérdeztem, de nem is az érdekelt igazán.

-Amíg vissza nem kapcsolsz!-mondta rá azonnal.

-Arra várhatsz!-adtam rövid választ.

Hirtelen bejött a cellámba egy székkel. Mit akarhat? Talán végig nézi ahogy elsorvadok? De nem ez lett...

Megragadott engem és a székhez kötözött. Uhh, meg akar büntetni??? Ez tetszik... Nem ellenkedtem mert, erőm se volt de, ha lett volna se ellenkedtem volna.

-Mire készülsz cica?-kérdeztem kábán.

-Meg fogsz büntetni? Alig várom bébi...-mondtam továbbra is ugyan olyan hangon de egy perverz mosoly is csatlakozott hozzá.

-Nem, annál sokkal jobban fog fájni!-mondta.

Eddig csak néhány gyertya égett, sötét volt, majd hirtelen elhúzta a függönyt. Égette a bőröm és kiabáltam. Szuper, ezek szerint elvette a napgyűrűm.

-Hol a napgyűrűm?-kérdeztem mikor visszahúzta a függönyt.

-Nálam, nyugi, vigyázok rá.-mondta, majd megforgadta kezei között.

-Add vissza.-kiabáltam rá.

-Nem.-mondta nyugodt hangon.

-Add vissza te ribanc.-mondtam dühösen.

-Úgy látom kell még egy kis fény.-mondta, majd újra széthúzta a függönyt. Megint kiabáltam, már majdnem kigyulladtam.

-Még mindig nem érzel semmit?-kérdezte reménykedve.

-De... Várj... Nem, nem érzek semmit.-mondtam.

-Oké, akkor folytatom.

Szavát tartotta is. Folytatta még kb. 2 órán keresztül. Majd ezt mondta:

-Mára elég... Nincs kedvem hallgatni a hisztidet.-mondta és elfújta a gyertyákat, majd kiment.

Én továbbra is a székhez voltam kötve. Nem sokkal éreztem hogy nehezednek a szemhéjaim, majd kis idő múlva el is aludtam.

Kikapcsolva is szeretni?!?! (BEFEJEZETT!!!)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora