Első rész

507 50 7
                                    

- Nincs kedved suli után meginni velem egy kávét?-támaszkodtam neki a szekrénynek, s vártam Jimin válaszát. A srácba már egy éve menthetetlenül bele vagyok zúgva, s soha nem is titkoltam előle. Mindig próbálkoztam randira hívni, de folyton elutasított.

- Nem szeretem a kávét.-mondta rám se nézve, én pedig megforgattam a szememet.

- Akkor valami mást. Egy shake-et, gyümölcslevet, bármit.-próbálkoztam újra, ám tudtam, hogy ezúttal is ki leszek kosarazva.

- Akkor úgy mondom, hogy megértsd... Nem akarok veled menni sehova.-indult meg a folysón, én pedig hűséges ember lévén követtem őt.

- De most is együtt megyünk. Biztosan nem szeretnél velem jönni? Csak beszélgetni, jól érezni magunkat. Ígérem nem nyomulok majd.-mondtam lelkesen, s vékony keretes szemüvegemet jobban feltoltam az orromon.

- Most is azt teszed.-forgatott szemet, s állt meg velem szemben, ennek következtében pedig olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy a szívem majd kiugrott a helyéről.

- Ilyen közelről méghelyesebb vagy...-suttogtam teljesen megbabonázva, ő viszont vállamnál fogva hátrébb tolt.

- Nem megyek veled sehova, Jeongguk, felfogtad?-szólt rám dühösebben, majd faképnél hagyott engem, egészen pontosan az osztálytermem előtt.

A kedvem az egész naphoz teljesen elment, ám abból a szempontból nem csüggedtem el, hogy ne folytatnám tovább a küzdelmet. Holnap újult erővel próbálkozok meg a randifelhívással, s egészen addig hajtom, míg igent nem mond.

Mivel olyan nagy barátaim nem voltak, így persze az összes szünetet egyedül töltöttem, vagy kint a zsibongóban, vagy az udvaron, de mindig kiültem valahova, hátha valaki beszélgetésbe akarna elegyedni velem. Nem lep meg senkit, ha azt mondom; senki nem szólított le. Egyedül Jimin haverjait láttam, ahogy rám pillantgatnak a büfésorból, de még ők sem jöttek ide hozzám. Persze, Jimin haverjai, sosem árulnák el a barátjukat azzal, hogy velem leállnak, mikor annyira idegesítem a fekete hajút.

A remény apró szikrája mindig is ott volt bennem, hogy egyszer beszélhetek velük, de mivel ők a népszerűbb csoportba tartoztak, így számomra teljesen elérhetetlenek voltak.

- Szia! Leülhetek ide?-mosolygott rám kedvesen egy számomra idegen lány. Bólintva válaszoltam, s kicsit odébb cuccoltam, hogy odaférhessen, ahova ülni szeretett volna. - Te vagy Jeongguk, ugye?

- Csak Jungkook.-bólintottam, s közben lapoztam egyet a képregényemben.

- Akkor Jungkook...Lenne kedved meginni valamit suli után? Nagyon szimpatikus vagy, örülnék ha eljönnél velem.-igazította meg a haját, s egy pillanatra sem nézett rám.

- Ne haragudj...nem érek rá. Haza kell mennem segíteni a szüleimnek.-ingattam meg a fejemet, s jobbnak láttam, ha a termemben olvasok tovább, így elnézést kérve össze is pakoltam a dolgaimat és visszaindultam az osztályba.

- Látom akadt egy udvarlód Jeongguk.-hallottam meg az igazán jól ismert hangot, s egyből tulajdonosa felé fordultam.

- Kicsoda? Nincs udvarlóm.-néztem rá értetlenül, ő pedig csak lágyan mosolyogva pillantott felém.

- Hát Yeri, nem az udvarlód? Nekem úgy tűnt..-gondolkozott el játékosan.

- Nem ismerem őt, egészen idáig a nevét sem tudtam. De ha ez a te műved...hagyd abba, nem kell kifigurázni, nem most jöttem le a falvédőről.

- Ne legyél feszült Jeongguk.-kezdte el egyenruhámat igazgatni. - Nem akartalak megsérteni, ne haragudj. Aranyos srác vagy, ne szomorkodj ilyenek miatt. Nem akartalak kigúnyolni.

- Neked most mi bajod van? Lázas vagy? Soha nem mondasz nekem ilyeneket, szóval tuti van valami terved.

- Terve mindenkinek van Jeongguk, mindenkinek.-simított egyik kezével mellkasomra.

- Ne szédíts...ne kelts bennem hamis reményeket kérlek...-fogtam rá kezére, s inkább sietősre véve a tempót, az osztályomba mentem.

- Kicsi Jungkook! Látom összemelegedtél a szerelmeddel.-dobott nekem egy kréta darabot az egyik osztálytársam, s ilyenkor szidom magamat, hogy levettem a szemüvegemet. Egyenesen a szemem alatt talált el, s annyira csípett és fájt, hogy legszívesebben tomboltam volna, mint egy kisgyerek.

- Nem a szerelmem. És nem melegedtem össze vele. Nem értem miért nem tudsz leszállni rólam. Én is látok dolgokat, mégsem kérdezem meg, hogy megdugtad-e akkor azt a lányt a mosdóban vagy sem, pedig tudom, hogy azt szoktad. Az egy dolog, hogy nincsen sok barátom sőt, lehet egy sincsen, mégis rohadt sok köztünk a különbség. Én megtudok tisztelni másokat, ellenben veled.-a szavakat egyenesen az arcába mondtam, s már felkészültem egy újabb verekedésre. Együgyűnek tűnök első látásra, viszont sok balhé után forgott szóban a nevem.

Természetesen Taesong behúzott nekem, s áldom az eget, hogy videóra vették ezt páran, így bizonyítani tudom, hogy önvédelemből ütöttem vissza neki. Mindkettőnk ajkából folyt a vér, én a nyelvemet is elharaptam és még a szám széle is felrepedt.
Taesong meglepetten nézett rám, majd bevörösödve kiment a teremből. Vettem egy mély levegőt, s utamat az egyik mosdóba vettem, hogy számról letörölhessem a vért.

Bent a mosdóban ott voltak Jiminék is, bár a szívem nagyot dobbant a fekete hajú láttán, nem szóltam egy szót sem. Pedig a nevetése volt mindig is a kedvencem.

- Jeongguk...verekedtél?-kérdezett rá Jimin, mikor kíváncsian az irányomba fordult, hogy megtudja ki jött be a mosdóba.

- Miért, talán úgy tűnik, mintha homokoztam volna?-vágtam oda kicsit sem törődve a hangszínnel, amit használtam.

- Oha, de felvágták a nyelved. Hol marad a romantikus éned?-tette karba kezeit mosolyogva, s biztos voltam abban, hogy jót szórakozott, hogy idegesen láthat.

- Nincs ehhez most kedvem.-végszóra pedig megszólalt a hangosbemondóban az igazgatónak a hangja, amint engem és Kim Taesongot hívat az irodába.

- Te tényleg Kim Taesonggal verekedtél? Meg vagy veszve? Az a srác egy vadállat.

- Ha tudnád még kikkel verekedtem Szépfiú. Kérdezz meg pár srácot a Kang bandából.-mosolyodtam el, s hirtelen felindulásból egy puszit nyomtam Jimin arcára, majd intettem a társaságnak, s elhagyva a mosdót, az igazgatóiba sétáltam.

Érdekes napnak nézek elébe, az egyszer fix. Jimin is rettentően furcsa velem, ahogy mindenki más is. Biztos van, amiről nem tudok, nem is érdekes.

Seven days JIKOOKTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang