Seven days JIKOOK

Nyolcadik rész

Nem akartam egy egész ebédlő előtt jelenetet rendezni, így szép lassan a sráchoz lépkedtem, majd vállát átkarolva kezdtem el kivezetni a folyosóra.

- Engedj már el!-ficánkolt kezeim között, én pedig eleget téve neki, elengedtem, csakhogy egyenesen a szekrényeknek löktem őt.

- Mi bajod velem? Vagy inkább mi bajod Jiminnel? Nem is ismerjük egymást, nem ártottunk neked. Ahhoz meg végképp nincs közöd, hogy kihez vonzódom. És nincs jogod ahhoz, hogy ítélkezz felettem és tönkretedd a kajámat, amit kifizettem. Nem tanítottak neked semmit, mikor gyerek voltál? Most mondom el utoljára...utálom azt, ha olyan semmirekellők ítélkeznek felettem, mint amilyen te is vagy. Nincs hozzá jogod, világos? Mégegyszer meglátlak Jimin, vagy az én közelemben, garantálom, hogy megtapasztalod miért utálnak engem valójában. Mindkettőnket fasszal csináltak, semmivel sem vagy több tőlem és semmivel sem vagyok kevesebb nálad. Most pedig fizesd ki a kajámat.-tettem karba a kezeimet, ám a srác el akart slisszanni, így vállait megfogva löktem neki ismét a szekrénynek. - Azt mondtam fizesd ki, hány nyelven magyarázzam el, te ostoba?

- Hé, Jeongguk! Hagyd, nem éri meg.-hallottam meg Jimin hangját, s a srácok lepteit.

- Hallgass a kis buzidra. Nem éri meg Jeongguk.-próbálta kifigurázni Jimint, de nem járt jól. Egy jól irányzott öklöst adtam neki, ami miatt szerencsétlen összegörnyedt.

- Gúnyolódsz még, te patkány? Azt mondtam, hogy fizesd ki, vagy rosszabbul jársz. Öt, négy, há-....

- Tessék baszki.-nyomta a kezembe a pénzt, ahogy elkezdtem visszafelé számolni, majd miután zsebembe raktam a pénzt, azért még megkérdeztem tőle, hogy megértette-e amit mondtam neki.

- Elmondtam, hogy hagyd ezt abba, Jungkook. Mi van, ha kirúgnak?-csapott vállamra Jimin, majd szemet forgatva fújtatott egyet.

- Ne aggódj már ennyit. Nem lesz baj, mondtam már. Maximum felfüggesztenek.-rántottam vállat, de Jiminnek és a srácoknak nem tetszett a hozzáállásom.

- Jungkook, beszélhetünk pár szót?-jelent meg az osztályfőnököm, akire ugyan pikkeltem, nem tudtam rá nagyon haragudni. Emberséges és empatikus volt hozzám mindig is.

- Persze, Tanárnő.-bólintottam, s figyeltem rá egyből.

- Az átlagod...nagyon sokat romlott az utóbbi két hétben. A tanárok mondták, hogy rendszeresen elalszol órán, s a reggeli órákra úgy érsz be, mint aki végig sírta az éjszakát. Attól tartanak, hogy problémáid lehetnek, és azok a tanulmányaid rovására mennek. Minden rendben van veled?

- Persze, minden rendben. Csak nem aludtam jól a napokban. Tudja, a szüleim sokat utaznak és legtöbbször egyedül vagyok. Néha be tudok csavarodni.-mosolyogtam, hogy biztosítsam jóllétem felől. Bólintott, majd elmondta, hogyha bármi problémám van szóljak neki és keresünk rá megoldást.

A nap többi része eseménytelenül telt el. Jimin nem volt hajlandó beszélni velem, amiért ennyire nem érdekel a jövőm. Hagyom, hogy lenyugodjon, aztán majd később megbeszéljük a dolgokat.

Az iskola előtt cigiztem, s próbáltam anyát elérni telefonon.

— Szia anya, mi a helyzet, milyen napod van? Én most végeztem a suliban.

— Most nem tudok beszélni Jungkook, a repülőn vagyok. Nevelőapád lesz otthon. Utazok Thaiföldre, majd ha leszálltam, hívlak!-azzal pedig bontotta is a hívást.

Sóhajtva ütöttem be vérszerinti apám telefonszámát, s emeltem fülemhez a készüléket. Szinte egyből felvette, s jól esett, hogy nem várakoztatott meg.

— Szia kölyök! Mondjad csak, minden oké? Rég voltál nálunk.

— Apa....hadd menjek át hozzátok. Nem akarok Jihoonnal lenni. Anya elutazott. Kérlek, hadd menjek...

— Suliban vagy? Elmegyek érted, várj meg!-mondta, s le is tette a telefont. Mindeközben rágyújtottam, s figyeltem az utat, hátha felbukkan Jihoon autója, s tudjam merre menjek el.

- Kook... Ráérsz egy percre?-hallottam meg Jimin hangját, így automatikusan fordultam felé. Aggódva nézett rám, szabad kezemet megfogta, s a sajátjával kulcsolta össze. - Mi a baj?

- Anyám lepasszolt...elutazott Thaiföldre és Jihoonnal kellene lennem, ki tudja meddig...most apát várom, hogy eljöjjön értem...

- Azt hiszem ő az.- mutatott a hátam mögé, ahol valóban apa jött felénk. Biztosan a közelben volt. Bólintottam Jiminnek válaszul, majd újra felé fordultam.

- Mindenképp beszélünk ma, jó? Holnap itt találkozunk. Szeretlek.- adtam rövid, ám mégis érzelmes csókot ajkaira, amitől lágyan elmosolyodott- Vigyázz magadra hazafelé.

- Ti is. Írni fogok, ha hazaérek.-mondta, viszont mielőtt elmehettem volna, kezemre fogott, s visszahúzva ölelt át engem. - Rossz előérzetem van, Jungkook. Csak vigyázz magadra, jó? Semmi butaságot ne csinálj. Nem engedlek el szívesen, de nem mondhatom meg mit tegyél.

- Akkor aludj ma velem. Hogy megnyugodhass. Amúgyis...mióta melletted aludtam, nem alszom olyan pihentetően.

- Nem lesz belőle probléma?-nézett rám bizonytalanul, ám ekkor apa mellénk ért, s kedvesen mosolygott ránk, ugyanolyan nyuszis mosollyal, mint amilyen nekem is van.

- Nem, nem lesz. Nyugodtan gyere. Jeonghoon vagyok, Jungkook apja. Örülök, hogy találkozunk.

- Ő Jimin, a barátom.-mutattam be apának a mellettem állót, s meglepően jól fogadta, s nem akadt fennt a témán. Hálás is voltam érte. Mivel Jimin nálunk fog aludni, így elugrottunk hozzá pár cuccért és a holnapi táncruháiért. Nekem ugyanazok az óráim vannak szinte egész héten, szóval nem kellett Jihoonnal találkoznom.

- Mondd, Jungkook...miért nem akartál Jihoonnal maradni? Esetleg problémázik?

- Mm...mondhatjuk így is. Sejti, hogy használok szereket, ráadásul megtudta, hogy a fiúkat szeretem...tegnap verekedtünk is emiatt. Anya jól fogadta, hogy nem jönnek be a lányok. Vele nem volt probléma.

- Jihoon bántott?-képedt el apa, s egy pillanatra a leállósávban megállt.

- Ne aggódj. Csak egy ütést kaptam. Ő sokkal többet kapott, mint én.

- Honnét tanultál te így verekedni?-nevetett fel hitetlenül. Valóban jó kérdés. A szüleim maguk a megtestesült nyugalom, soha nem bántottak senkit még szavakkal sem. Nagyon megfontolják a cselekedeteiket, ellenben velem.

- Ma is verekedett párszor...-ingatta meg fejét Jimin, apa pedig rendesen meg volt rökönyödve.

- Mentségemre szóljon, téged sértegettek, Jimin. Még szép, hogy kiállok érted. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a srác tönkretette a kedvenc kajámat.-puforogtam magamban, mint egy óvodás, amin apa is és Jimin is jót nevettek. Persze, nevessetek csak ki!!

Ma a menedékeim közül néggyel tölthetem az éjszakát...Apával, a féltesómmal, apa barátnőjével és...nem utolsó sorban, Jiminnel. Mert néha egy megértő és elfogadó társaság is elég ahhoz, hogy otthon érezd magadat...és én melletted otthon érzem magam, Park Jimin.