Seven days JIKOOK

Tizedik rész

Az iskolában minden rendben ment, a srácok kikérdeztek minket, hogy mi a helyzet velünk, ugyanis sokkal közelebbinek érezték a kapcsolatunkat. Elmondtuk nekik, hogy tegnap megkértem, hogy legyen a barátom, aminek nagyon örültek és gratuláltak is.

Ám a kora délutáni órákban, volt bandatagjaim kezdtek kicsikét rámszállni, s unszolni az újbóli dílerkedésre, s a szerhasználatra. Nem tudtam szabadulni tőlük, mindenhol megtaláltak, s már kezdtem baromi kínosan érezni magamat.

- Jeongguk! Biztos nem akarod újrakezdeni a cuccot? Nincs egy jó díler sem a környéken, te olyan megbízható voltál. És jól végezted a munkádat, a behajtást, az eladást, mindent.-jelent meg ismét Wooshik. Nem hiszem el, nem tartja tiszteletben, hogy másokkal vagyok?

- Wooshik, nem érted, hogy mit pofázok? Nem fogom újrakezdeni, hagyd abba, hogy utánam loholsz. Van ennél jobb dolgom is. Ha nem hagyod abba, szólok az iskolarendőrnek.

- Akkor te is ugrasz a levesbe.-vágta rá egyből én pedig szabályosan képen röhögtem.

- Ha mintát is vesznek tőlem, negatív lesz. Két hónapja nem cuccozom, Wooshik. Te pedig minden nap. Nagyon rábasznál, remélem tudod. Három másodperced van elhúzni innen, vagy kibaszol magaddal és a haverjaiddal is.-szóltam immáron eréjesen, s fel is álltam a padtól.

- Haver...ne csináld már, csak szórakoztunk.-nevetett zavartan, s hátrálni is kezdett.

- Ne szórakozzatok velem, világos? Húzz a dolgodra.-löktem meg vállánál fogva, mire sarkon is fordult, s visszament az iskolába.

- Hé, nyugi. Ne foglakozz ezekkel a parasztokkal.-próbált nyugtatni Namjoon, én viszont idegesen felnevettem.

- Hogy a faszba nyugodjak meg, Hyung? Tudjátok, hogy mennyire sóvárgok és el akarnak csábítani. Nem tudok nyugodt lenni. Legszívesebben péppé verném őket. Egész délután baszogatnak.

- Tényleg szólnod kéne a sulirendőrnek. Ki kéne baszatni őket.-dőlt hátra Yoongi a padon, s lábait az asztalra tette. - Én személy szerint utálom őket, nem bírom az arcukat.

- Egyetértek.-bólintottak a srácok, s éppen indultunk volna haza, ugyanis ebben a percben csengettek ki a lyukas óránkról, viszont nekem jött egy üzenetem a nevelőapámtól.

Shin Jihoon
Jungkook, te drogozol?
Éppen a szennyest néztem át, találtam egy fehér tasakot az egyik nadrágodban.
Megmagyarázod?

- Bassza meg! A rohadt életbe...-puffogtam hangosan, s a sapkát is leszedtem a fejemről idegességemben.

- Mi van haver? Mi történt?-állt fel Taehyung, s aggódva kémlelték az arcomat. Taehyung kíváncsisága győzött, s telefonom fölé hajolva nézte meg az üzenetemet. - Ez kurva nagy szívás...

- Nevelő apám megtalálta az egyik cuccomat. Bassza meg, mit írjak neki?
Gondolkodás nélkül kezdtem el gépelni a szavakat. Remélem nem lesz ebből nagy balhé.

Az enyém. Csak rakd az ágyamra és menj ki a szobámból. 

Amúgy meg nincs közöd a dolgaimhoz és magyarázattal sem tartozom. Ha valamit tudni akarsz, kérdezd apámat.

Shin Jihoon
De ez illegális, Jungkook. Mégis hogy képzeled? Ha anyád megtudja, kitér a hitéből.

NEM fogja megtudni. Ne próbálj fenyegetni. Nem fogod neki elmondani, punktum. Ez az én dolgom, nincs közötök hozzá. Semmit nem tudsz rólam.

Ha pedig ez megnyugtat, már leszokóban vagyok. Nem használom őket.

Shin Jihoon
Emiatt vagy fent éjszakánként is, igaz?
Sóvárogsz gondolom.
Figyelj, tudom, hogy szarul mutatom ki, de nem akarok neked rosszat. Hiába nem látszik, igen is aggódom érted. Kicsi korod óta veled lakom. Persze, hogy aggódom. Nem akarom végignézni, ahogy tönkremész ilyen fiatalon.

Ez nem telefontéma, Jihoon. Ne haragudj, most mennem kell, programom van.

Méghogy aggódik, ha aggódna, soha nem emelne rám kezet. Leülne velem beszélni, megkérdezné hogy vagyok, de még egy köszönésre sem telik tőle.

Hamar sikerült a srácoknak lenyugtatni engem, s kitalálták, hogy menjünk a gördeszka parkba, mert meg szeretnék nézni a régi törzshelyüket, illetve azt, hogy a haverjaik ott vannak-e.

Nem voltak sokan, csak egy tíz fős társaság, akik amikor megláttak, egyből lekezeltek velünk, még velem is, pedig azt se tudták ki vagyok.
Mivel én cseppet sem értettem az ő dolgaikhoz, így egy kicsit távolabb tőlük leültem, hogy befejezhessem a képregényem olvasását. Nem volt rossz a társaság, csupán csak semmit nem értettem a deszkázáshoz, az autókhoz meg pláne nem. Jobban értek a képregényekhez és a motorokhoz.

- Jungkookie, minden rendben?-simított vállamra Jimin, s ült bal lábamra. Én egyből átkaroltam derekát, hogy biztonságosabban csücsülhessen, s bólintva felnéztem rá.

- Persze. Csak nem értek az autókhoz és a deszkázáshoz. Megakadályozom, hogy bármi hülyeséget beszéljek.

- Ezzel nincs semmi baj. A srácok azt mondták, hogy szívesen megismernének. És azt is mondták, hogy mivel az én pasim vagy, vegyelek rá arra, hogy eljöjj velünk majd egy buliba hozzájuk.

- Jimin...az az igazság, hogy.. Nem szeretek bulikba járni. A régi időkre emlékeztet, akárhányszor bulikban voltam, mindig visszaestem, függetlenül a társaságtól. Na meg anyám biztos tudja már ezt az egészet Jihoontól...fixen nem engedne sehova, hiába vagyok tizennyolc. Pedig szívesen adnék egy esélyt ennek, mert szimpatikusak nekem. A másik pedig...hamarosan Busanba mész, pontosabban a hétvégén. Szeretnék veled lenni.

- Lehetsz velem, ne aggódj emiatt. Míg el nem megyek Busanba, a szabadidőnket tölthetjük együtt, esetleg ott aludhatunk a másiknál. Semmi akadálya.-hajolt ajkaimhoz, majd lágyan elmosolyodott.- Egész nap nem adtál egy puszit sem. A kezemet sem fogtad meg, Jeongguk.

Szó nélkül hajoltam óvatosan ajkaira, s olyan lágyan becézgettem azokat, olyan szinkronban mozogtak ajkaink, hogy menten el tudtam volna olvadni.
Nem tudod elképzelni, hogy mit érzek irántad, Park Jimin.