Seven days JIKOOK

Harmadik rész

A nyolcadik órám rettentő lassan telt. Azt hittem sosem lesz vége és még holnap reggelig is itt ücsörgök majd. Szerencsére a tanár is megunta a vége felé, hogy ennyire lassan telik az idő, így azzal a feltétellel, hogy halkak leszünk, előbb haza engedett minket. Táskámba bedobáltam a cuccaimat, majd azt a vállamra kapva egyenesen szaladtam ki az iskolából.

- Sokat vártál? - kérdeztem Jimintől, aki békésen szürcsölgette a dobozos almalevét.

- Nem. De miért vagy kint ilyen korán? Elengedtek titeket?

- Uhum. Hova szeretnél beülni? Van elképzelésed?

- Nincsenek nagy elvárásaim, elég nekem egy kávézó. Indulhatunk? - kérdezte, én pedig bólintottam, így el is indultunk célirányosan a legközelebbi kávézóba, amit mindketten ismertünk.

Út közben sokat beszélgettünk, kérdezgetett a napomról, hogy mi a hobbym, illetve, hogy vannak-e testvéreim. Ugyan van egy bátyám, de ő nagyon hamar elköltözött tőlünk, s mivel befutott a ruha üzlete, nem keres minket. Ezt is elmondtam a fekete hajúnak, aki csak húzta a száját, s megingatta a fejét. Látszólag sem tetszett neki, hogy a saját testvérem így elhanyagol minket, de hogy őszinte legyek, megszoktam, hogy a ház felső szintje csak az enyém.

- És a szüleid mivel foglalkoznak? - kérdezte egy falat süti után, ugyanis szinte azonnal megrendelte a kedvenc sütijét miután betértünk a kávézóba, ami a karamellás sajttorta volt.

- Van egy cégük. Viszonylag elismertek. Csak ekörül forog az életük. Miután a szüleim elváltak, anya hozzáment egy fickóhoz, akinek volt egy kezdődleges cége. Anya volt eleinte a márka reklámarca, így futottak be. - rántottam vállat, mivel tényleg nem érdekelt a cég. Nem képzeltem el magam soha sem a vezető pozícióban, s ezt már nagyon régen közöltem velük, miszerint ne számítsanak arra, hogy egy nap átveszem a céget.

- És te, mivel szeretnél foglalkozni? Ahogy látom, nem a cég érdekel. - ingatta meg fejét kuncogva. Annyira édes...

- Azt hiszem a zenével. Talán a festéssel. Még nem tudom, de ez a kettő érdekel. És veled mi van? A te szüleid mivel foglalkoznak?

- Anyukám divattervező, apukám pedig ingatlanos és építészmérnök.

- Oh, tényleg? Nagyon menők lehetnek a szüleid. Anyukád tuti, hogy gyönyörű ruhákat tervez.

- Az biztos. Igaz, csak párat láttam a kollekcióiból, de nagyon megvett velük. Van hozzá érzéke, az egyszer biztos. Egyébként, mióta kedvelsz pontosan?-váltott témát hirtelen, amin rendesen meg is lepődtem. Miért érdekli ez most?

- Azt hiszem...egy éve...-mondtam halkabban, mivel ez érzékeny téma volt nekem mindig is. Főleg, hogy tudtam, Jimin nem viszonozza az érzéseimet. Sebezhetőnek éreztem így magam.

- Egy éve? Azta...nem értem, hogy mit látsz bennem. Miért küzdesz ennyire?

- A remény.-mondtam csak ennyit, s bele ittam a shake-embe. - Ha zavar, csak mondd meg és békén hagylak...

- Meg fogsz lepődni, de abszolút nem zavar. Aranyos, ahogyan próbálkozol. És..nem azért vagyok elutasító veled, mert nem akarom, hogy közelebb kerülj hozzám. Mindenkivel ezt csinálom, aki közeledni akar. Csak meg akarom tudni, hogy mennyire kitartóak. És tudom, ha hamar feladják, csak azért kellettem volna nekik, hogy bebújjak az ágyukba. De aki kitartó, tudom, hogy többet akar.

- És mit csinálsz, ha valaki nagyon kitartó? Megdícséred, hogy mennyire ügyes, aztán hagyod?

- Nem, dehogy.-ingatta meg fejét mosolyogva. - Elmegyek vele valahova. Mint most veled is. Azt hiszem te nagyon gonosznak tartasz engem, nem igaz?

- Nem tartalak gonosznak. Csak olyan vagy mint egy szikla. Nehezen mozdítható és makacs.

- Valóban makacs vagyok, ez igaz. De nálam is eljön az idő, amikor beadom a derekamat. Ha itt végeztünk, feljöhetnél hozzánk. A közelben lakom. Anya biztos csinált már valami vacsorát és akár meg is ihatunk valamit.

- Van egy red flag-ed.-mutattam rá mutatóujjammal, ő pedig nevetni kezdett, s bólogatni, miszerint igazam van.

- Igen, red flag-em az ivás, lebuktam. Nyugi, nem gondoltam komolyan, azért nem vagyok annyira gonosz, hogy az első randin felhívjalak magamhoz és leitassalak.-nevetett továbbra is arcát eltakarva. - De mindenképp meg kell ismételnünk. Túlságosan távolságtartó voltam veled.

- Tényleg meg szeretnéd ismételni?-kérdeztem rá amikor már haza felé tartottunk. Nem hittem a füleimnek, miszáj voltam újra rákérdezni.

- Persze. Jól éreztem magam, főleg amikor halpogácsát ettünk annál a streetfoodosnál és a néni olcsóbban odaadta nekünk, mert hasonlítottál az unokájára. Aranyos volt ahogy meglepődtél.-mosolygott szélesen, majd a tömbháznál ahol lakik, mégegyszer megköszönte a délutánt, s egy arca puszival elköszönt tőlem, majd megbeszéltük, hogy a következő randival kapcsolatban még beszélünk.

Ez a délután felejtehetelen lesz. Megvolt az első randim Park Jiminnel, és nem lehetnék ennél boldogabb.