Seven days JIKOOK

Tizenkettedik rész

6 napja, hogy Jimin Busanba ment a szüleivel. Nélküle esküszöm még az iskola is kibírhatatlan, hiába vannak itt a srácok. Hiányzik Jimin ugratása, az irigykedő szemek, amik minket figyelnek, ha együtt vagyunk. Nem tudunk beszélni sem, ugyanis mondta, hogy amíg a nagyszülőknél vannak, addig nem használnak telefont, maximum este, viszont én a suli miatt az elmúlt napokban mindig kifáradtam, s korán lefeküdtem aludni. Főleg, hogy vizsgáim lesznek művészetből és otthon is a vizsgára készülök. Festenem kell majd, így az összes tételből minimum három példányt festek, ha valamelyiket kihúzom, tudjam mit hogyan készítsek majd el. Nehezek a tételek, s félek, hogy elbukom a vizsgán.

Éppen most is a művészeti teremben voltam, már vagy két órája elérhetetlen vagyok az iskola és a barátaink számára, bár megérti mindenki, hiszen tudják a tanárok, hogy ez a vizsga milyen nehéz is valójában. Éppen végeztem egy festménnyel, amikor a telefonom rezegni kezdett, így azt magamhoz véve néztem meg ki hív ilyenkor, ám egy pillanatra lefagytam. Délután négy óra van, már rég otthon kéne lennem.

— Szia Jimin! Bocs, hogy csak most vettem fel, éppen készülök a vizsgámra.-szóltam bele a telefonba, miután fogadtam a hívást.

— Szia Kook! Nem zavarlak ugye? Nem akalak a felkészülés közben zavarni. Otthon vagy?

— Nem zavarsz, ne aggódj. Nem vagyok otthon, még a suliban vagyok a művészetiben. De azt hiszem ideje lenne elindulnom. Már régóta csak itt ülök és festegetek. Veled mi újság? Milyen Busanban?

— Elöször is; Ne hajtsd túl magad! Másodszor pedig; nagyon jó egy kicsit itt lenni. Bár mama majdnem papot hívott hozzám, amikor megtudta, hogy nem barátnőm van.-nevetett jókedélyűen.

— Vigyázz a mamával, félek, hogy megtámad téged! Ki tudja mire képes!

— Valóban furcsa az öreglány. Papa jól fogadta, nem tudom, hogy mama miért ilyen egyébként. Mindegy is, nem számít igazából... Hazudtam, borzalmas itt. A régi haverjaimmal voltam tegnap és ma... Utálatosak lettek. Annyira hisznek a pletykáknak, azt hiszik, hogy mindenkivel lefekszem és az egyik ma ajánlatot is tett. Azt hittem, hogy a két kezemmel ölöm meg. Elhordtak minden kurafinak. Borzasztó érzés volt.

— Ne foglalkozz velük. Nem véletlen, hogy utálatosak lettek. Mikor jössz haza?-kérdeztem tőle, hogy eltereljem a figyelmét, közben pedig a suliból mentem ki. Nem voltak sokan, csupán csak azok, akik valamilyen fakultációra járnak.

— Tudod, hogy csak hét végén. Szívem szerint most haza mennék, de nem lehet még. Bár...nem is lenne rossz ötlet. Kitalálhatok valamit és akkor haza tudok menni. Végülis az egy hét letelt.

— Miattam ne hagyd ott a családodat. Mi van, ha megsértődnek a nagyszüleid? Inkább akkor leszek apánál, hogy ne legyek egyedül.

— Megértenék. Tudják, hogy milyen sűrű napjaim szoktak lenni. Egyedül? Anyukád nincs otthon?

— A testvérénél van, gondok vannak a nagynénémnél és kell a támogatás neki. Vasárnap ment el. Figyelj, már késő van. Este érne be a vonatod...

— Tudom, Kook. De mint mondtam, borzalmas itt. Igazából már terveztem haza menni. Szóval majd ha esetleg ébren lennél, írok majd, hogy beért-e a vonatom.

— Rendben. Vigyázz magadra.-mosolyogtam gyengéden, majd miután elköszöntünk egymástól, zsebembe csúsztattam a telefont, s utamat apáék felé vettem.
Otthon mindent biztonságban hagytam, szóval semmitől nem kell féljek. Betörni biztos nem fognak, nem jellemző a környékre szerencsére.

- Sziasztok!-köszöntem amint beléptem a lakásba. - Szia Taejoo, ugye nem baj ha egy kicsit itt leszek? Anyu nincs otthon, nem szeretnék egyedül lenni.-üdvözöltem a nőt kedves mosollyal s egy gyengéd öleléssel.

- Persze, maradj csak nyugodtan. Kérsz valamit enni, inni? Fáradtnak tűnsz.-zsongott be a nő az érkezésemre, s egyből pörögni is kezdett, ahogy az szokása volt mindig is.

- Csak egy kávét. Ma kicsit tovább leszek fent. Jön haza a barátom, megvárom míg beér a vonata és megyek is. Még sokat kell tanulnom és gyakorolnom a vizsgáimra.

- Milyen vizsgád lesz? A barátoddal jól megvagytok?-kérdezgetett, miközben bekapcsolta a kávé gépet.

- Művészeti vizsgám. Tételeket kell húznom és az adott tételt megfesteni. Mindegyiket megfestem gyakorlásképp, hogy tudjam mit hogyan készítsek majd el. Igen, jól megvagyunk Jiminnel. Bár még friss a dolog nagyon, de minden rendben van.-bólintottam, majd hátradőltem a székeben. - Apa dolgozik még?

- Már végzett, lassan hazaér. Sokszor emleget téged. Nagyon aggódik miattad. Tudod...a múltkori eset is.

- Nem kell aggódni Taejoo. Jimin sokat segít nekem és a barátaink is. Bőven el tudják terelni a figyelmemet. És mondhatni az önkontrollom is elég nagy.

Már bőven elmúlt hét óra, jelenleg Activityt játszunk a nappaliban, s közben egy-két sört is megittam már, szóval számomra nagyon jó a hangulat.
Pont eszembe jutott, hogy Dongyul mit mutogat éppen, mikor is csengettek.

- Kinyitom! Egyébként meg villanykörte!-mondtam el a választ s testvérem helyeselt is, ám gyorsan elmentem kinyitni az ajtót. Jimin széles mosolya tárult elém, s szinte azonnal karjaimba zártam őt.

- Neked is szia Kookie.-nevetett aranyosan, majd ő is körém fonta karjait, s csak élveztük ezt a pillanatot.

- Csak kibaszott egy hét volt, de baszki... Úgy hiányoztál.-simítottam a hidegtől kipirult arcára, majd egy gyengéd, rövidke csókba hívtam. Nem akartam nagyon elmélyülni, hiszen mégis csak egy lépcsőházban vagyunk, bárki gondolhat egyet és kijöhet a lakásából. Majd ha hazaérünk, kap rendes csókot is.

- Te is hiányoztál nekem. És érzem, jó hangulat van itt. Sört ittál?-mosolygott lágyan, majd összeborzolta hajamat. Én csak bólintottam és segítettem neki behozni a táskáját a lakásba. Kerestem is neki papucsot, de mivel nem volt több, így azt adtam oda neki ami rajtam volt. Taejoo csak nem öl meg amiért zokniba jövök be.

- Ne haragudjatok, én elmennék. Köszönöm a játékot, nagyon jól éreztem magam.-öleltem meg őket, majd egy gyors beszélgetés után felöltöztünk, s Jiminnel elhagytuk a lakást.

- Minden rendben ment a suliban a héten? Nem piszkáltak, ugye?

- Dehogy. Minden rendben volt. Igazából szóltam a sulirendőrnek a volt haverjaim miatt. Felfüggesztették őket határozatlan időre a suliból. Valószínű ügy is lesz ebből. Végre tiszta vizet önthetek majd a pohárba.

- Örülök ennek, tényleg. Végre megszűnik ez is. Rossz volt látni, hogy mennyire küzdöttél, amikor manipulálni próbáltak. Egyszer azt hittem be is adod a derekadat.

- Soha nem tenném. Ígéretet tettem, Jimin, be is fogom tartani, emiatt ne félj.-öleltem meg, s egészen addig ölelkeztünk, míg meg nem érkezett a buszunk.

- Rendelünk tteokbokkiet? Úgy megenném most, egy jó sojuval.-simított hasára, s rám is emelte gyönyörű szemeit.

- Rendelhetünk.-bólintottam, s vállára hajtottam a fejemet, miközben puha haját simogattam.- Szeretlek.

- Én is téged.-kezdte el piszkálni kezeimet, s még össze is mérte őket, hogy melyikünké a nagyobb. - Ez nem igazság! Nem elég, hogy idősebb vagyok, busani, még utánzol is, mert te is busani vagy, erre még a kezed is nagyobb az enyémnél! Hát ez kész röhej.-duzzogott játékosan, én viszont csak nevetni tudtam rajta. Olyan aranyos, annira imádom.