Seven days JIKOOK

Tizenharmadik rész

A tteokbokki után elmentünk fürdeni, s fogat mosni, majd egy kevéske beszélgetés s egy csók után le is feküdtünk aludni.

Reggel nagyon nyűgösen keltem, az éjszaka ismét sokszor fent voltam, s ugyan nem kezdtem el pszichiátriai betegeket megszégyenítően járkálni a szobában, de így is nagyon fáradt voltam. Elegem volt már abból, hogy a sóvárgásom miatt nem tudtam aludni. Bosszantott, hogy ezzel a körülöttem lévőket is idegesítem és felzaklatom.

- Jungkook...ébredj, mennünk kéne a suliba.-simított végig a hátamon Jimin, s kezdte el piszkálni a hajamat.

- Hagyj már... Egész éjjel nem aludtam szinte semmit.-mondtam mogorván, s Jimin abba is hagyta a hajam piszkálását. - Végre.-sóhajtottam fel, ám hirtelen egy lábat éreztem meg az oldalamban, s a padlón is találtam magam.

- Paraszt. Csinálj akkor azt amit akarsz, menj iskolába egyedül, vagy maradj itthon, nem érdekel. Tudod, hogy ki törődjön veled, ha ilyen vagy.-mondta mérgesen, s egy perc alatt ki is ment a házból.

Éppen, hogy időben beértem a suliba, de még rágyújtottam az iskola előtt.
Tudom, hogy bunkó voltam Jiminnel, s nem is volt szándékos, így muszáj leszek bocsánatot kérni tőle.

- Hyein, van nálad smink? Korrektort adnál nekem? El akarom tüntetni ezt.-szóltam köszönés nélkül padtársamhoz, s mutattam az arcomra. Amikor meglátta friss monoklimat, szája elé kapva gyorsan ki is szedte a pamacsot és a korrektort a táskájából.

- Nagyon keveset rakj, jól fed, de nagyon világos. Lehet, hogy az egész arcodra kéne egy kevés, hogy ne legyen szembetűnő.

Hipersebességgel kentem ki az arcomat, s meglepően jól sikerült, s tényleg nem látszott annyira a monoklim. Reggel amikor cigiztem, belémkötött két srác, nem is tudom már miért, de egy-két ütést kaptam tőlük. Pedig esküszöm csak ártatlanul szívtam a cigimet.

- Köszönöm Hyein, hálás vagyok.-köszöntem meg a lánynak, majd előszedtem a cuccaimat az első órára.
Jól akartam teljesíteni, hogy Jimint ezzel is kiengesztelhessem, hogy tudja; nem vagyok annyira nemtörődöm, mint ahogyan mondja.
A tanárok és a társaim szerint taroltam a délelőtti tanórákon, s nagyon ügyes is voltam, ami őszintén jól esett. Volt, aki ezt az alkalmat használta ki arra, hogy bocsánatot kérjen tőlem a goromba viselkedésükért. Mi van ma az emberekkel? Nemzetközi kedves vagyok nap van?

A nagyszünetben Jiminnek megvettem a büféből a kedvenc édességét, az epres piskótatekercset, s egy jegyzettömbből leszedett papírra pedig egy kedves üzenetet írtam neki. Célirányosan mentem az osztályterme felé, ahol az ablakon bekukucskálva láttam, hogy bizony ott van bent, s valamit ír egy munkafüzetbe.
Az ajtón belépve biccentettem a bentlévőknek, majd le is huppantam Jimin mellé és odanyújtottam neki az édességet.

- Ne haragudj a reggeli miatt. Nem akartalak megsérteni. Megbocsájtasz?-néztem rá kíváncsi szemekkel, ő pedig csak sóhajtott egyet.

- Nem tudsz a piskótával megvásárolni.-mutatott az édességre, ám egyáltalán nem csüggedtem el.

- Kaptam három ötöst, a tanárok megdícsértek. Az osztálytársaim kibékültek velem és bocsánatot kértek tőlem. Azt mondták, hogy ügyes voltam ma.

- Valóban ügyes voltál. De...

- Tudom, ez nem elég ahhoz, hogy megbocsáss nekem. Mit tegyek, Jimin? Vettem neked édességet, igyekeztem jól teljesíteni...mit tegyek még?

- Mondjuk mondd el, hogy mikor szerezted ezt a monoklit a szemed alatt. Nem vagyok hülye, látom, hogy smink van rajtad.

- Reggel kint cigiztem, két srác pedig belém kötött. Nem szóltam vissza nekik, mert kerülni akarom az ilyesmiket, de mégis behúztak nekem. Tényleg nem bántottam őket.-ingattam meg fejemet, s újra könyörgőn néztem Jiminre. - Naa...bocsáss meg nekem, tényleg nem akartalak megbántani. Csak nyűgös voltam, de megbántam, hogy úgy beszéltem veled, és megérdemeltem, hogy kirúgtad a fél vesémet.

- Persze, hogy megérdemelted. Nem szeretem, amikor ilyen vagy velem. Tényleg megbántasz vele.

- Tudom, és komolyan...-nem hagyta, hogy befejezzem, csupán csak arcomra simítva nyomott hosszú puszit ajkaimra. Munkafüzetét a fejünk mellé emelve takart el minket a kíváncsi szemek elől, s végre egy rendes csókot is kaptam tőle. Nem volt hosszú, nem szerettük volna, ha mindenki ennek van kitéve. Mármint, a pletykák forrásának, mert nem érdekelt minket, hogy mit gondolnak arról, hogy két fiú csókolózik. Csak nem szerettük volna, ha pletykák terjengnek rólunk.

- Vége a szünetnek, Kook. Vissza kéne menned órára. Következő szünetben találkozunk majd. Légy jó.-mosolygott, én pedig mégegy puszit adva ajkaira, elköszöntem az osztálytól, s siettem is órára.

Továbbra is jól teljesítettem az órákon, s olyan kérdésekre tudtam válaszolni, amikre nem gondoltam volna ezelőtt, hogy tudnék felelni. Végre megejtettem egy cigi szünetet is, ahol pont elkaptam a srácokat, amint jót nevetnek valamin.

- Sziasztok!-pacsiztam le velük, majd Jimin mellett megállva én is rágyújtottam. Jó érzés volt végre a friss levegőn lenni, már kezdett fájni a fejem.

- Mi van veled, Kook? Alig lehet ma látni. Azt rebesgetik, hogy egymásnak estetek az osztályban.-mutogatott kettőnkre Taehyung, jót mosolyogva kettőnk arckifejezésén.

- Nem estünk egymásnak. Amúgyis a tanárok hibája, hogy alig lehet ma látni engem. Mindegyik tovább tartja az órákat és csak arra van időm, hogy dobjak egy sárgát. Még enni se tudtam ma, de egy órám van még, azt kibírom és otthon eszek majd.-rántottam vállat hanyagul.

Suli után megvártam Jimint. Két tanórányit kellett várnom rá, de megérte. Érte mindig megéri várni, ha utána ketten lehetünk és együtt tölthetjük a szabadidőnket.

- Anyukád még mindig nem jött haza?-nézett körbe a házban kíváncsian, anyukám után kutatva.

- Úgy tűnik nem, majd este felhívom.-mondtam, s hátulról átölelve derekát bújtam nyakhajlatába, s adtam finom bőrére egy apró csókot.

Pillanatok alatt vált a hangulat forróvá, s eszméletlenül kellemessé, ahogyan Jimin lassan mozgatta csípőjét az ölemben ülve, miközben alsó ajkamat szívta meg csókunk közben.
Ingjét lassan gomboltam ki, s vállán félrehúzva az anyagot hagytam lágy csókokat gyönyörű bőrén.
Olyan jó illata van és olyan puha bőre. Mestermű ez a srác.

Nadrágját kilazítva bújtattam kezemet a ruha alá, majd lágyan simogattam kerek fenekét. Hirtelen szólalt meg a csengő, mintha rátenyerelt volna valaki. Nem igaz, hogy valakinek mindig ilyen jó az időzítése.

- Nyisd ki, megvárlak.-szállt ki ölemből Jimin s ült az ágy szélére. Hajamat hátratúrva indultam meg az ajtóhoz, s egyáltalán nem érdekelt, hogy pontosan úgy nézek ki, mint aki szexelni készült. Ajánlom, hogy fontos legyen az illetőnek, mert ha nem, felaggatom valahova.

- Dongyul? Te sírtál? Mi a baj? Gyere be gyorsan.-mondtam, s álltam félre az ajtóból gyorsan összegombolva ingemet.

- Nem zavarok ugye? Később is vissza tudok jönni.-törölte meg arcát, s állt meg az ajtóban.

- Dehogy zavarsz. Gyere beljebb. Ott van papucs, ülj csak le a nappaliban. Csinálok neked teát. Érezd otthon magad.-simítottam a fiatalabb vállára, s bekísérve őt a nappaliba, gyorsan elszaladtam Jiminhez.

- Na? Ki az?-nézett kíváncsian, ám mosolya hamar lefagyott arcáról, akikor a kétségbeesés jeleit vélte felfedezni rajtam.

- Dongyul az. Valami baj van, mert sírt és zaklatottnak tűnik. Szerintem bántotta valaki.-vakartam meg tarkómat, majd gyorsan elrendeztem a ruhámat. Jimin előbb kiért nálam, s egyből kezdte is nyugtatni Dongyult.

Ki bánthatta őt? Bárki is volt az, nagyon megjárja. A családomért mindent megteszek, s ha az öcsémet bántja valaki, az halott ember.