Seven days JIKOOK

Második rész

Másnap reggel tényleg új erőre kaptam. Ugyanolyan örömmel mentem az iskolába, mint minden eddigi napon, és éreztem, hogy ez a nap valamitől másabb lesz, mint a többi. Ha tudtam volna előre...

Éppen a szekrényemhez igyekeztem, hogy a tornazsákomat betehessem oda, mert nem akartam cipelni egész nap, mikor is megláttam Jimint egy fiúval. Közel állhattak egymáshoz, ez látszott rajtuk...a szívem pedig pont emiatt hasadt ketté. Játszott velem, miközben mással randizik?

- Khm...a szekrényemnek támaszkodsz. Odébb állnál? - szóltam az idegen srácnak, aki fújtatott párat, majd a szekrényemhez engedett.

- Ki vagy te, hogy ilyen lekezelő legyél velem, huh? Kora reggel már ekkora az arcod? -rántott vissza vállamnál fogva, miután én jól végig mértem őt. Jóképű volt, vastag ajkai voltak, magas és izmos. Talán ez lehet Jimin ideálja?

- Ne érj hozzám engedély nélkül. - néztem rá semlegesen, de ő csak egyre jobban idegesítette fel magát. Barom.. - Jogom van ahhoz, hogy lekezelő legyek, amíg te is nagyobbnak hiszed magad egy pincsinél. Oh, és..ferde a nyakkendőd. Igazítsd meg, ha valaki olyannal beszélsz, akire többként nézel. Hozd a legjobb formád! -mosolyogtam képébe, s szemtelenül megigazítottam nyakkendőjét, majd sarkon fordulva az osztályomba mentem. Utálom ezeket az arrogáns köcsögöket.

A teremben idegesen pakoltam le az asztalomra. Még az a szerencse, hogy nincs padtársam. Szegény megtudta volna milyen az angol könyv íze.

- Jungkook, ideges vagy? - fordult hátra az egyik lány, s merészkedett rákérdezni az állapotomra.

- Te mit csinálsz, ha meglátod a kiszemeltedet egy másik személlyel azok után, hogy reményeket keltett benned?

- Elmegyek kikapcsolódni a barátaimmal és elfelejtem azt a személyt. Valaki megbántotta az érzéseidet?

- El nem hiszed mennyire... - suttogtam magam elé, s hajamba túrva lehajtottam a fejemet a padra. - Felejtsd el amit korábban mondtam... - legyintettem a lánynak, s fülhallgatóimat a fülembe rakva indítottam egy zenét a telefonomon.

Egyszer csak valaki böködni kezdte a vállamat, ami miatt muszáj voltam kihúzni a fülhallgatóimat, s az illetőre nézni. Jól elfeküdtem a nyakamat.

- Falaztam neked, jössz nekem egy ebéddel. - mosolygott rám kedvesen Nari, s aranyos mosolya végett nekem is meglágyult a szívem, így adtam neki annyi pénzt, amiből tud venni magának ebédet. - Köszönöm! - borzolta össze a hajamat, s barátnőjét karom ragadva szökdécselt ki a teremből, ám ahogy kilépett volna, belebotlott valakibe. Nem is akárkibe... Jiminbe.

- Jeongguk, gyere ki. Ne kelljen kétszer mondanom, gyere ki. Beszédünk van. - intett az ajtóból, ám mikor látta, hogy nem fogok megindulni, ide jött hozzám, s gyengéden csuklómra fogva elkezdett kihúzni maga után a teremből. Egyenesen az udvarra vonszolt, ám semmit nem mondott, így én kezdeményeztem a beszélgetést.

- Mit szeretnél? Gondolom fontos volt, ha ki kellett rángatnod, miután éppen felébredtem. - forgattam szemet, ugyanis nem szerettem, ha ébredés után piszkálnak.

- Reggel...amit láttál, feleslegesen vagy ideges miatta. Csak segítenem kell neki felzárkózni, nemrég jött vissza a suliba. Sokáig otthon volt, mert megsérült.

- Miért magyarázkodsz nekem? - néztem rá furcsán, mivel nem értettem az egészet. Soha nem magyarázkodott nekem, akármikor felkérdeztem valamivel kapcsolatban sőt, csak ideges lett tőle, most viszont saját akaratából teszi ezt.

- Mert fontosnak gondoltam, hogy elmondjam... Tudom hogy néz rám az a srác... De nem érdekel. És azt is tudom, hogy, a te szavaiddal élve reményeket keltek benned... Nem akarlak megbántani, tudod? Nem akarom, hogy azt gondold, hogy rossz ember vagyok és csak játszadozom.

- Nem értelek... Sosem akartál tőlem semmit, most mégis úgy beszélsz, mintha valamit akarnál. Legyél egyenes, ne kerülgesd a forró kását.

- Igyunk valamit suli után. - mosolyodott el lágyan, s miután pár perccel később sem nevetett fel szórakozottan, úgy gondoltam, hogy tényleg ezt akarja. - Na, mit mondasz? Elmegyünk randizni, vagy sem?

- Menjünk. De...nekem nyolc órám van ma...

- Rendben van, megvárlak. Csak siess, mára havazást írtak. Ilyen hamar tél lett. Na menj órára, Jeongguk. És ne aludj, Nari mondta, hogy fizettél neki azért, mert órán falazott neked. Szépen le tudnak húzni az emberek. Ha van pénzed, azt tartsd meg, ne osztogasd, nem ATM vagy.

- Értettem Parancsnok! - Zártam össze lábaimat, s tisztelegtem le előtte, ő viszont nagyokat nézett, majd azt mondta; tényleg olyan voltam, mint egy katona, majd jóízű nevetésben tört ki, s vállamat átkarolva indult meg velem vissza az iskolába, ám a zsibongóban ketté váltunk, mivel a haverjai hívták őt, mondván, hogy szereztek neki a kedvenc péksütijéből.

El sem hiszem, hogy végre randizni megyek Park Jiminnel. Valaki csípjen meg, álmodom? Havazást írtak mára?
"Ha az év első havazásán valakivel együtt vagy, azzal örökké együtt maradsz."