Seven days JIKOOK

Negyedik rész

Reggel hatalmas havazás volt, ám ennek ellenére sem szálltam buszra. Szerettem a havazást, csupán egy vastagabb kabátot vettem fel, aminek volt kapucnija. Sőt, a biztonság kedvéért egy bundásabb dzsekit is beletettem a táskámba, ha nagyon lehűlne az idő, esetleg mínusz alá csökkenne. Az iskolánál, mint minden reggel, ott voltak Jiminék is. Mindenki jól fel volt öltözve, kivéve Jimin. Odaérve hozzájuk köszöntem nekik, s intettem Jiminnek, hogy jöjjön ide hozzám.

- Szia Szépfiú, mi a helyzet?-tűrte el kapucnim bundás részét a szememből, majd kíváncsian nézett rám.

- Meg fogsz fázni.-mondtam, s ki is szedtem a dzsekit a táskámból, s ráterítettem a fiúra, aki csak nagyokat pislogott, majd halkan megköszönte. Csak nem...zavarba jött? Pedig csak egy apró gesztus volt, semmi extra. - Egyébként..nincs semmi különös, minden rendben van. Veled mi a helyzet?

- Velem is minden rendben. Miért van nálad két kabát?-nézett végig a ráterített ruhán, majd gyönyörű szemeivel ismét engem nézett.

- Gondoltam arra, hogy lehet mínuszok lesznek. De megláttam, hogy ilyen pőrén vagy öltözve, szívesen osztozkodom.-rántottam vállat, miközben egy szál cigit tettem az ajkaim közé. A dobozt az alacsonyabbik felé tartottam, aki lágy mosollyal az arcán vett ki belőle egy szálat, s állt a bal oldalamra, úgyszint hátával támasztva a vaskerítést. - Nagyon szótlan vagy. Biztos minden rendben?

- Mm... Ami azt illeti...anyáék azt akarják, hogy két hétre menjünk el üdülni a nagyszülőkhöz, de semmi kedvem hozzá. Nemet pedig nem mondhatok, mert a mamáék várnak engem. Jó lenne, mert télen szép a tengerpart, de...csak nincs kedvem, érted? Nem akarok három órát vonatozni Busanba és két hetet ott lenni. Nekem elég lenne, ha karácsonykor mennénk hozzájuk.

- Nem tudom mit mondhatnék...nekem ilyen problémám sosem volt. Én mindig otthon voltam, legtöbbször egyedül. A nagyszüleim ki nem állhatnak anya miatt, mindig terrorban tartottak, akárhányszor elmentem hozzájuk. Nem tudom milyen tanácsot adhatnék. Esetleg beszéld meg a szüleiddel, hogy két éjszakát ott töltenél velük, viszont te hamarabb hazajössz az iskola miatt. Félévi záródolgozatok, és a többi.

- Ez jó ötlet... Erre még nem gondoltam. Nagyon ajánlom, hogy anya belemenjen, különben olyan hisztit le fogok vágni, mint még soha.

- Pedig hisztizni nagyon tudsz, Jimin.-karolta át egy srác. Ráemeltem tekintetemet, s akkor tudatosult bennem, hogy a tegnap reggeli srác volt az, akit a szekrényeknél is láttam.

- Vedd le róla a kezedet.-fogtam rá a srác csuklójára, s emeltem le Jimin válláról a karját.- Lépj hátrébb, ne lépj bele mások magánszférájába.

- Ki vagy te hogy dirigálj nekem? Egy ilyen nyomi, mint te, hogy tud ilyen felvágott nyelvű lenni? Nem tudod még hol a helyed, igaz?-lökött meg vállamnál fogva, majd idegességében csak egy szimpla pofonra telt tőle.

- Úgy verekedsz, mint egy óvodás.-mondtam nevetve, majd megmutattam neki, hogyan kell rendesen ütni. Öklömmel az arcát találtam el. A szája felrepedt, s fehér kabátjára is rácsöppent a vér.

- Hé, elég volt! Nehogy miattam vesszetek össze! Fogd a táskád, Jungkook és inkább menjünk be. Nem kell balhézni.-fogott felkaromra, s adta kezembe a táskámat, majd továbbra is karomat fogva húzott magával az iskolába, nyomunkban pedig a barátai jöttek, ám ők hamar leváltak tőlünk, ugyanis ők még a maradék időben fel szerettek volna készülni az órájukra.

- Ne haragudj...nem szeretem, ha lenéznek.-kértem bocsánatot a fekete hajútól, mikor már a szekrényeknél voltunk.

- Nem haragszom. Csak jó lenne, ha miattam nem kerülnél balhékba. Ki tudja, hogy az Igazgató úrnak mennyi türelme van még veled kapcsolatban. Nem vetne rád jó fényt, ha kirúgnának.

- Tudom...de nem szándékosan generálom...csak zavart hogy, tudod...

- Zavart, hogy hozzámért?-kérdezett rá az egyértelműre, én pedig csak bólintottam. Valóban zavart, hogy hozzáért engedély nélkül. Még én sem érek hozzá, hiába szeretem őt és randiztunk. Simán köszönthettem volna egy arcra puszival, de nem tettem. - Ne aggódj emiatt, jó? Megmondtam tegnap, hogy nem érdekel hogyan érez irántam. Ebédeljünk kettesben, mit szólsz hozzá? Tudod mit? Ne válaszolj, ketten ebédelünk és kész. Ha nem jössz oda hozzám, halott vagy, világos?

- Igen Parancsnok!-tisztelegtem le ismét, ő pedig vállamra csapva nevetett fel, majd ölelt meg.

- Annyira bírom a lököttséged. Na megyek órára, kinyír a tanár ha nem leszek ott, mire odaér. Ne felejtsd el az ebédet Szépfiú.-simított végül arcomra, s távozott is az emelet felé. Megöli a szívemet az aranyosságával.

A folyosón egyébként már kevesn lézengtek, akik pedig észrevették Jimin apró játékát, csak mosolygtak az irányomba. Két lány el is indult felém, így gyorsan kivettem a tornacuccomat a szekrényből, ugyanis az első két órám tesi volt.

- Szia, ne haragudj, hogy ennyire kotnyelesek vagyunk. Láttuk, ahogy Jimin hozzádért. Egy pár vagytok?-kérdezte a hosszabb hajú lány, s gyengéden válla mögé söpörte tincseit.

- Sziasztok. Nem, nem vagyunk együtt.-mosolyogtam gyengéden.

- Jajj, elszomorítottunk? Nem akartuk, ne haragudj. Segíthetünk neked, hogy hogyan vedd le Jimint teljesen a lábáról. Az unokatesója vagyok, mindent is tudok róla.-húzta ki magát büszkén a lány, majd megadta az instagramját, s megígérte, hogy írni fog nekem még ma.

Mosolyogva indultam az öltözők felé, kétség kívül jól indult a napom és ez nagyon jó érzéssel töltött el. Miután végeztünk az öltözködéssel, s az öltözőben úgy-ahogy bemelegítettünk, bementünk a tornaterembe. Kondis cuccok voltak kipakolva mindenhova. Futópadok, húzóckodók, súlyzók és a társai. Jól is jött ez, mivel egy ideje már nem járok konditerembe, mióta beköszöntött a tél.

- Jeon, te melyiket fogod használni? Szerintem futnod kéne, mint a lányoknak! Azt talán bírni fogod.

- Ne becsülj alá, San. Akármennyire nem hiszed el, több, mint négy éve járok edzeni. Nem tudom mire fel van előítéleted velem szemben, de nem hinném, hogy bármi okod lenne rá.

- Még kérdezed? Komolyan ennyire hülye vagy, vagy csak játszod?-túrt idegesen a hajába, s nevetett fel szarkasztikusan.

- Ha arra gondolsz, hogy melyik nemet szeretem, elmondom neked, hogy nem tehetek róla, nem én választottam. És ha megnyugtat, egy ujjal sem nyúlnék hozzád, de még egy bottal sem. Három éve egy osztályba járunk, az osztály kilencven százaléka elfogadta, nem hiszem el, hogy neked még mindig ezen kell csámcsognod. Lépj túl, nézz levegőnek, nem kell egy társaságban lennünk.-álltam tovább, s igyekeztem a súlyzók felé.

Feszültséglevezetésnek jó volt ez a kis kondis tesi óra. A szünetben több osztály is bejött a terembe, hogy megnézhessék—többnyire a lányokat— hogyan edzünk.
Mivel már tél volt, s a teremben nem igen volt jó a fűtési rendszer, így a fiúk nagy része az edzős aláöltözetükben voltak, köztük én is. Ez pedig annyit takart, hogy kin fekete, kin fehér feszülős hosszúujjú volt. Én éppen abbahagytam a húzóckodást, s a tanár engedélyével elindultam a mosdóba inni egy kevés vizet, mikor is valaki karon ragadott engem. Gyengéd volt az érintése, így már tudtam, hogy nem kell paráznom egy verekedés miatt, ugyanis ez az érintés nem a feszültségről árulkodott.

- Szia Szépfiú. Ügyes voltál.-puszilt az arcomra Jimin, s tarkómon lévő nedves hajamat piszkálta. Annyira jól esett ez az apróság, hogy minden gondolkozás nélkül dugtam kezeimet a reggel ráterített kabát alá, s ezzel pedig derekára simítottam. Még mindig nem vette le magáról?

- Már kijöttem a gyakorlatból.-olyan szinten elvarázsolt, hogy nem gondolkoztam, s egy hosszú puszit nyomtam dús ajkai sarkába. Mindeközben jobb keze mellkasomra csúszott, majd pólómat kissé megmarkolva húzott közelebb, ez pedig felbátorított arra, hogy ajkait is rendesen érintsem sajátjaimmal. Méghogy kijövök vizet inni...bár azt terveztem, nem kell tudnia a tanárnak, hogy ez valójában nem egyáltalán nem történt meg.