Seven days JIKOOK

Tizennegyedik rész

- Az osztálytársaim, akikről azt hittem, hogy a barátaim...nagyon nem azok. Azt mondták túl gyáva vagyok, hogy nem szedtem be azokból a tablettákból. Szidtak téged, Jungkook hyung. Azt mondták, hogy mocskos buzi vagy, aki játsza a jót, mikor ugyanúgy a rossz oldalon áll. Megvédtelek, behúztam Baekho-nak, de mindannyian rámszálltak. Megrúgdostak az iskolához közeli parkban...annyira megalázva érzem magamat...képeket és videókat is csináltak...-szipogott, majd ingjét fetűrve mutatta meg oldalát, ami tele volt zúzódásokkal és komoly véraláfutásokkal.- Fáj, mikor levegőt veszek...

- Azonnal hívom Taejoot. Ne merj tiltakozni, Gyul. Megrepedhetett a bordád. Sőt, megkérem, hogy tegyünk feljelentést, ha nem egyezel bele, majd elintézem én. De a két kezemmel.-nyúltam a telefonomért, majd félre vonulva kezdtem Taejoot, Dongyul anyukáját hívni.

Pillanatok alatt itt volt nálam, s egyből a fia felé sietett. Nagyon kétségbe volt esve, folyamatosan csak azt hajtogatta, hogy kórházba kell menni. Dongyulnak nem volt más választása, miután apa is megérkezett hozzánk, s megkérdezte mi történt és Isten igazából hol van az anyám már harmadik, vagy negyedik napja, így míg Taejoo és Dongyul a kocsiban várták apámat, addig én vele próbáltam anyát elérni.

— Szia kisfiam! Hamarosan hazaérek, már úton vagyok. Ugye tudtál rendesen enni? Nincs baj, ugye? Nénikéddel is már minden rendben, ezért megyek már hozzád.-mondta, miután szinte egyből felvette a telefont.

— Hála Istennek... Azt hittem valami baj van, hogy nem keresel. Igen, minden rendben ment, ne aggódj. Jelenleg most csak annyi baj van, hogy Dongyul kórházba megy. Megverték az osztálytársai. Hozzánk menekült, felhívtam Taejoot és apát, hogy jöjjenek érte. Hamarosan indulnak be a kórházba.

— Édes Istenem! Ha felépül, azonnal találkoznunk kell! És legyenek szívesek értesíteni majd Dongyul állapotáról. Remélem nem súlyos.-aggodalmaskodott, s ez nem a tipikus megjátszott aggódás volt. Anya és apa továbbra is jó kapcsolatot ápolnak egymással, s az idő folyamán Taejoo és anya jó barátnők lettek. Nem volt hosszú idejű a házasságuk, én már a házasságuk befejezte után születtem meg, míg a bátyám a házasság alatt. Nem bánom, hogy őszinte legyek, kicsiként zavarodott voltam és nem értettem, hogy apa miért lakik külön és miért van egy másik férfi a házunkban apu helyett, de jó, hogy így alakultak a dolgok. Tini szerelemből házasodtak össze, csupán csak azért, mert anya a bátyámmal esett teherbe abban az időben. Azt hiszem olyan két-három évig lehettek házasok, s úgy döntöttek, hogy szétválnak, de mindenképp tartani fogják a kapcsolatot. Ez akkor erősödött meg mindkettejükben, mikor kiderült, hogy anya velem terhes.

Miután letettük a telefont, s apa is biztosított róla, hogy informálni fognak Dongyul állapotáról, elbúcsúztunk egymástól s hagytuk, hogy apa lemenjen Taejoohoz és a tesómhoz.

- Ne aggódj, minden rendben lesz Dongyullal. Bemennek a kórházba és kivizsgálják. Azok miatt a patkányok miatt ne aggódj. El fogják rendezni őket. Ne keverd balhéba magad. Eddig is annyira ügyes voltál.-ölelt át Jimin, s nyomott apró puszikat az arcomra és a számra.

- Tudom...de annyira aggasztó. Olyan fiatalok még Jimin, és ezekkel a szarokkal szórakoznak. Később úgyis megbánják majd. Olyan kibaszott rövid az élet, nem tudhatjuk mikor lesz vége, nem kéne kísérteni az ismeretlent...

Végül abban a kevés időben, ami hátra volt nekünk, hogy kettesben legyünk, végre összebújtunk és egy kis figyelmet szenteltünk a másiknak azon kívül is, hogy éppen az imént feküdtünk le egymással, s fürödtünk meg együtt.

- Kérsz valamit enni? Tegnap főztem egy keveset és rendeltem is. Ha anya hazaér úgyis nekiáll főzni, de az még egy két órás procedúra.-bújtam közelebb hozzá a takaró alatt, s karcsú derekát simogattam.