Seven days JIKOOK

Ötödik rész

Valójában mindketten meglepődtünk a csókon annak ellenére is, hogy olyan természetesen viszonozta ajkaim mozgását, mintha már egy ideje együtt lettünk volna.

- Menj és csináld a dolgodat. A végén még igazolatlant írnak be.-csapott a vállamra játékosan, ám még egy utolsó puszit adott a számra, s csak azután ment az órájára, ami hamarosan kezdődik. Egy-két perccel később a barátai is nagy hanggal rongyoltak kifelé a tesiteremből, bólintottak nekem, lepacsiztak velem, s végül már azt sem tudtam, hogy miért kéretőztem ki az óráról.

Hanar elment a második tesi óra, én csak pihentem, ugyanis a tanár megengedte, hogy fújjak egyet. Az óra végeztével lezuhanyoztam, s vissza felöltöztem az egyenruhámba, majd egy jól megérdemelt cigaretta szünetet tartottam, egy kevés reggeli mellett. Egy epres piskótát vettem a büféből, aminek annyira nem volt jó íze, de mivel elfelejtettem kaját hozni, s az ebédig még sok idő volt, a pénzem pedig csak erre volt elég, így muszáj voltam ezt betermelni, ha nem akartam ájuldozni.

- Szépfiú, olyan fancsali képet vágsz, mi a baj?-jelent meg mellettem ismételten Jimin.

- Nagyon rossz íze van ennek a piskótának. Savanyú benne az eperes krém.-válaszoltam, az ő szemei pedig felcsillantak.

- Cserélek veled kaját. Én nekem is olyan van amit nem szeretek, de ezt ami neked van, imádom.-mondta izgatottan, s elővett a táskájából egy rántotthúsos szendvicset, ami meg sem volt kezdve.

- Benne vagyok a cserében...de...beleharaptam, nem probléma?

- Dehogy! Ha baj lenne, hogy valamihez hozzáért a szád, nem hagytam volna, hogy lekapj! Méghogy visszahúzódó vagy.-kezdett cukkolni, ám azért közben megcseréltük a kajánkat, s elszívtuk azt a cigit is aminek nekikezdtünk.

- Többiek hogy hogy nem jöttek ki?-kérdeztem, ugyanis a srácok tényleg nem voltak sehol, de még az ajtóban sem láttam őket.

- Yoongi azt mondta, hogy ha most kijönne, a segge befagyna, mindenki helyeselt, így csak én jöttem ki. De úgy tűnik megérte. Ismét elcsíptelek és még nasit is kaptam. Na meg azt a förmedvényt is el tudtam tüntetni a táskámból.

- Nem szereted a rántotthúsos szendvicset?-kérdeztem kuncogva, mivel annyira tudott drámázni szegény szendvicsen, hogy az valami hihetetlen volt.

- Egyenesen utálom. Ki rak egy szelet húst egy szendvicsbe, salátával? A hamburger még oké, de ez? Könyörgöm...ah, borzalmas. Reggel csak erre volt pénzem, így megvettem, de nem vettem rá magam, hogy meg is egyem. Egyelőre a te nasiddal beérem az ebédig. És tényleg gyere, nem akarok egyedül kajálni, a srácok nem esznek a menzán, olyan gáz egyedül enni.

- Jó jó, jó. Megyek, ne aggódj. Már azért is, hogy én se egyek egyedül.

- Nem is szoktalak a menzán látni...nem jársz be?

- De nem ám. Nem megyek be azért, hogy megveressem magam, vagy összekoszolják a ruhámat.-rántottam vállat, s nem törődve a szünet végével, ismét rágyújtottam.

- Ennyire nem kedvelnek téged?-keseredett el hirtelen, s hajtotta le a fejét.

- Egyenesen utálnak, nem tudom miért, de hogy őszinte legyek, nem érdekel. Nem tud érdekelni olyan emberek utálata, akiket nem ismerek.

- Nem értem miért ilyenek veled...sokszor hallom az osztályban is, hogy kibeszélnek téged. Sosem értettem, hogy mi a bajuk.

- Csak az, hogy meleg vagyok és ültettem már fel pár embert. Na meg az sem utolsó szempont, hogy volt ügyem a drogokkal és emiatt megromlott néhány emberrel a kapcsolatom.-vallottam színt Jiminnek, holott ez volt az, amit semmi pénzért nem mondtam volna el...úgyis megtudta volna, ha komolyabbra fordulnak a dolgok kettőnk között. A szobámban szinte minden fiókban talál a cuccozásra utaló dolgokat.

- Drogozol? Na ezt nem mondtam volna meg rólad.-lepődött meg, s vakarta meg tarkóját.

- Teljesen megértem, ha valami negatív jutott eszedbe és azt is megértem, ha most megbántad a randit és a csókot. Nem drogozom már rendszeresen. Tavaly még rendszeresen toltam, de...elvesztettem egy haveromat, tudod? Meghalt ezek miatt a szarok miatt és nem bírtam egy ideig rájuk nézni. De azt hiszem sosem fogom tudni letenni úgy igazán...egy-két hónapra eltűnik a sóvárgásom, de mindig visszatér...-csendesedtem el, s kezdtem inkább a cipőm orrát bámulni.

- Ne legyél hülye! Ilyen gyorsan nem változik a véleményem senkivel szemben sem. Még mindig úgy gondolom, hogy randizhatunk. Csak ne kerülj bajba. Nem azt mondom, hogy helyes dolog a törvényekkel szembe menni, de hiszek abban, hogy le fogod tudni tenni. Csak ne gondolj rá...tudod mit? Ha nagyon sóvárogsz, csak írj rám és csinálunk programokat, jó?

- Köszönöm.-néztem rá hálásan, ő viszont csak elmosolyodott, s arcom jobb oldalára simított hideg kezével.

- Nem kell köszönnöd, Szépfiú. Na gyere, megfagyok, és nem akarok igazolatlant.-indult volna meg az iskolába, én viszont óvatosan keze után kaptam, s ajkaira hajoltam, lágyan becézgetve azokat. Csak közel akartam érezni magamhoz, annyira jól estek a szavai, hogy számíthatok rá, hogy egyáltalán számíthatok valakire. - Te...te most pityeregsz?

- Csak...jól esett amit mondtál.-hajtottam le a fejemet, halványan mosolyogva. Az arcomra simított, ezzel pedig elérte, hogy újra ránézzek.

- Hogyan tudsz ennyire aranyos lenni?-suttogta maga elé, majd apró könnyeimet letörölte, s kezemre fogva bementünk az iskolába.

- Mm..beszélhetek a tesi tanárommal, hogy igazolja le ezt az órát...majd azt mondjuk segítettünk pakolni.-nem akartam ma nélküle lenni. Tudtam, hogy nem loholhatok utána, de ha van alkalmam vele lenni, ki szeretném használni.

- Benne vagyok. Úgyis bioszom van, azt pedig nem szeretem, és a tanár sem engem.-nevetett fel a fiú édes hangon.

- Hogy hogy nem szeret?

- Sosem figyelek az óráján, mégis ötösöket írok. Szúrja azt a kacsa száját.-rántott vállat, ám ekkor a 3/B osztályból két balhésabb srác jelent meg a folyosó végén. Meglepve néztek rám...na igen, velük nem egy konfliktusom volt, ha fogalmazhatok így.

- Jeon! Öcsike, de rég láttalak. Azóta az eset óta nem is találkoztunk.-karolt át a srác, nevén szólítva Minhyuk.

- Nem vagyok az öcsikéd. Vedd le rólam a kezedet. Különben is, azért nem találkoztunk, mert mint egy nagyra nőtt pisis, kerültél. Pedig még mindig tartozol és ha szeretnéd, akkor kamatoztathatom. -vettem vissza a hangomból, hiszen mindig ügyeltem arra, hogy senki ne hallja meg az ilyesfajta beszélgetéseimet. - Perkálnod kellene, Minhyuk.

- Mennyi volt? Francba, már nem is emlékszem...-fújtatott magában, s úgy csinált, mintha nem találná a pénztárcáját. Jimin kezét elengedve nyúltam be a fiú mellényének belső zsebébe, s vettem ki a tárcáját onnan.

- Kétszáz...de ez már kamattal.(ír.megj.: kb.54 ezer forint)Legközelebb, ha lesz...fizess azonnal, vagy rosszabbul jársz, mint akkor.-nyomtam a kezébe a tárcát, majd Jimint átkarolva igyekeztünk a tornateremnél lévő tanárikhoz.

- Ne haragudj az előbbiért. Örültem, hogy végre elkaptam...most vissza tudom fizetni a szüleimnek a pénzt amit kölcsön kértem.

- Ne kérj bocsánatot. Csak ne legyen rendszeres, hogy ilyen fazonokkal futsz össze. Feláll a szőr a hátamon tőlük.-borzongott meg, én pedig megígértem
Neki..."ígérem, hogy leszokok, és kerülni fogom őket".

Szokj le, Jungkook...itt van az a srác, akire mindig is vágytál, támogat téged, ne okozz neki csalódást. Ne okozz neki csalódást, mint ahogy mindenki másnak.