𝐇𝐞𝐲 𝐲𝐨𝐮 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

4

<kerti előcsarnok>

Jimin éppen a billentyűzetét ütögette, és válaszolt az e-mailekre több hatalmas cégnek, amelyekkel nem álltak kapcsolatban. Figyelmét elterelte, amikor az irodájában megszólalt a telefon.

"Halló?" - vette fel azonnal.

"Park úr, valaki keresi önt az előcsarnokban" - hallatszott a recepciós halk hangja a vonal túloldaláról.

"Egy perc múlva lejövök." Ezzel Jimin visszatette a telefont, és felvette a kabátját, mielőtt elhagyta az irodáját, és lement az előcsarnokba.

Jimin időben ért a földszintre, és csak azt látta, hogy az egész helyet friss virágokkal teli cserepek borítják, de még asztali virágok is kerültek az előcsarnok asztalaira és a pultra is.

Jimin nehezen tudott végigmenni a virágokkal teli helyiségen, amely pontosan úgy nézett ki, mint egy kert.

Csak nevezzen meg bármilyen virágot, könnyen megkaphatja bármelyik, a padlón szépen elhelyezett virágcserépből. Jimin a bejárat irányába nézett, hogy lássa, még több virág érkezik. Egy idő után sikerült a recepciós pulthoz préselnie magát, "mi folyik itt?" kérdezte a recepcióstól.

"Sajnálom, Park úr, attól tartok, nem tudok válaszolni, mert nem is tudom, mi történt - hajtotta le a fejét -, de csak azt tudom, hogy ezek a virágok mind az önéi... - mondta óvatosan.

Mi a fene folyik itt valójában?gondolta magában Jimin, miközben a cég épületét fürkészte, amelyet részben színes és friss illatú virágok borítottak, botanikus kertté változtatva az épületet.

Ahogy ott állt, és nem tudta, mit tegyen, egy ismerős alak sétált feléje, kezében egy újabb csokor vörös rózsával.

"Yoongi?" Jimin suttogta magának, ahogy az alak közeledett hozzá, és így tisztábban látott.

"Szia Jiminie." Yoongi átnyújtotta a csokrot, arcáról nem tűnt el a mosoly.

"Hyung, mit keresel itt?" Jimin örömmel fogadta a virágot, megdöbbenve látta, hogy volt felsőbb éves, azaz kollégista társa itt van a cég épületében.

"Tudom, hogy most te vagy a Golden Closet vezérigazgató-helyettese, ezért vagyok itt." Megigazította a kabátját, arca felragyogott, ahogy meglátta kedvenc juniorját.

"ahhh, nagyon köszönöm hyung! De tényleg nem kell..." Jimin még egyszer körülnézett a helyen, szíve lassan felmelegedett Yoongi édes tetteitől magával szemben.

"Ne aggódj, Jiminie-m..." Yoongi felborzolja Jimin haját, "Hiányoztál.." vallotta be, csak hogy Jimin mosolyogjon rá, ha nem ismered Jimin-t, akkor talán egy idiótának látod, aki így mosolyog, de Yoongi számára, aki kedveli ezt az ifjút, ez határozottan Jimin legjobb mosolya volt.

Yoongi az egyetemi tanulmányaik alatt Jimin mellett végzős volt, ahol Yoongi zenei szakos volt, míg Jimin üzleti és művészeti szakos. Jimin akkor botlott bele Yoongiba, amikor a fiatalabb véletlenül betört a zenei stúdióba, ahol Yoongi a szabadideje nagy részét töltötte. Eleinte Yoongi nagyon gonosz volt Jiminhez, hogy folyamatosan utasította a fiatalabbat, hogy fejezze be az iskolai feladatokat, és még ebédet is készítsen neki. Jimin tényleg túl naiv volt ahhoz, hogy ezt észre se vegye, ez egyre erősebb volt, és ez lassan szerelemmé változott.

Jimin figyelmét megzavarta Jungkook hangja, ami az előcsarnokban visszhangzott: "Park Jimin, mi a fenét csináltál itt?".

"Ez volt..."

"Szia öcskös", Yoongi, aki nem vette észre Jungkook tekintetét, félbeszakította Jimin-t, mielőtt befejezhette volna a mondatát.

"Hyung?!" Jungkook döbbenten nézett rá, inkább csak megdöbbent a jelenléte miatt, mivel nem számított arra, hogy vér szerinti testvérét itt látja.

"Várj...hyung?!" Jimin zavartan nézett Yoongira, majd Jungkookra, aztán újra Yoongira.

"Mi a baj ezzel?" Yoongi és Jungkook egybehangzóan kérdezték.

"Hogy lehetnétek testvérek, amikor egyáltalán nem hasonlítotok egymásra, és a személyiségetek is teljesen más, a Hyung olyan kedves és aranyos, míg a Dongsaeng olyan..." Jimin addig fecsegett, amíg abba nem hagyta, amikor Jungkookról akart beszélni.

"A dongsaeng mi? Nyögd ki te kis szörnyeteg." Jungkook tett egy lépést Jiminhez, de Yoongi megakadályozta, hogy a két igazgató közé furakodjon: "Semmi baj Jungkook-ah, csak felejtsd el, amit mondott." Jungkook hátrált, és Jiminre nézett.

"Akkor mit keres itt ez a sok virág? nem emlékszem, hogy a cégünk kerti fesztivált rendezne" - fürkészte körbe a szemét Jungkook.

"Ezek a virágok mind Jiminie-nek vannak, hogy gratuláljak neki, amiért apa cégének vezérigazgató-helyettese lett." Yoong mosolygott, miközben átkarolta Jimin vállát.

Jungkook gúnyolódott, megforgatta a szemét, és azt parancsolta: "Takarítsd fel a rendetlenséget, mielőtt belépsz az irodádba, Park Jimin", majd hamarosan távozott a helyszínről, vissza a saját irodájába.

Jimin, aki tisztán hallotta őt, duzzogott, miközben azokat a gyönyörű virágokat bámulta a kezében és körülötte.

"Ne törődj vele, Jiminie. A fivérem mindig is ilyen gonosz és főnökösködő volt." - vigasztalta Yoongi, csak hogy láthassa, ahogy Jimin bólint.

Aztán megkérte az alkalmazottakat, akik végig őket bámulták, hogy válasszanak tetszésük szerinti virágot, amit csak dekorációnak vagy bármilyen más célra használhatnak, és persze örömmel fogadták el.

Miután kitakarították a helyet, és a dolgok visszatértek a normális kerékvágásba, Yoongi követte Jimin-t az irodájába, ahol egy mogorva tekintetű Jungkook-kal találkozott, aki kisétált az irodájából.

"kész?" - kérdezte, miközben tekintete nem hagyta el Jimin-t.

"i-igen..." Jimin elfordította a tekintetét, nem akart szemkontaktust teremteni vele.

Jungkook ekkor Yoongira nézett, aki Jimin mellett állt, és megkérdezte: "Hogyhogy itt vagy hyung?".

"Mindvégig Koreában voltam, csakhogy Japánba mentem egy rövid vakációra, és csak tegnap este jöttem vissza." Yoongi megköszörülte a torkát, "Miért? Nem örülsz, hogy itt látsz engem?"

"Persze, hogy örülök! Csak...neked kellene a cég vezérigazgatójának lenned." Jungkook végre kimondja, amit már az első naptól fogva el akart mondani, amikor elvállalta ezt a hatalmas pozíciót.

"Nah, lehetetlen tesó. Tudod, hogy én mindig is zenei szakos voltam, az üzleti élet nem az én világom" - veregette meg öccse vállát -, "ne aggódj miattam. tudom, hogy meg tudod csinálni." Támogató mosolyt küldött Jungkooknak, ami energiát és elszántságot adott neki, hogy jól csinálja.

Jimin, aki kívülállóként tekintett a jelenetre, épp azon volt, hogy visszalépjen az irodájába anélkül, hogy bárki észrevenné, mégis Jungkook karon ragadta.

"Mit gondolsz, hová mész?" Jungkook belekapaszkodott, nem  állt szándékában elengedni őt.

"Épp folytatni akartam a...munkámat. "Jungkook egy kicsit elgondolkodott Jimin szavain, mielőtt elengedte volna, a alacsonyabb srác aztán villámgyorsan elrohant, vissza az irodájába. Mikor Jimin már nem volt a helyén, Yoongi újra megszólalt: "Csak óvatosan, tesó, ő mégiscsak idősebb nálad."

"az isten szerelmére, úgy viselkedik, mint egy 6 éves gyerek, Mia néha határozottan érettebb nála" - szipogott Jungkooks, "egyébként, hogy találkoztatok?".

"ő volt az elsőévesem az egyetemen, és ha már Mia, nagyon hiányzott az unokahúgom! Nem bánod, ha meglátogatom ma este?" Yoongi kuncogott, miközben a testvérpár a kávézó felé vette az irányt, hogy elfogyasszanak egy kis délutáni teát.

* * *

Köszi,hogy elolvastad♡