The One // Taekook *BEFEJEZETT*

🔞9.fejezet: Éjfél🔞

- Hoztam ruhákat.- raktam le hozzá a helyére.

- Köszönöm szépen.

- Csak szólni akartam, hogy éjfélkor várlak a szobámban. Te is tudod, hogy a földszinten vagyok, tehát nem lesz neked nehéz bemászni, főleg ha nyitva hagyom az ablakot.

- Jungkook...- lépett egyet.

- Csak legyél ott, jó?- simogattam meg a nyakát.- Megígértem anyáéknak, hogy segítek ma a veteményesben.- öleltem át.- Siess este!- pusziltam meg az arcát.

- Várj!- futott utánam mikor a kapunál voltam.

- Igen?

Orrát az arcomhoz nyomva, engem teljesen szeretetbombában hagyva adott nekem egy amolyan puszi féleséget. Az arcom égett, s tudtam, hogy teljesen elpirultam Taehyungtól.

Az éjfél hamarabb eljött mint gondoltam volna, én pedig már készen álltam arra, hogy hosszú éjszakánk lesz. Volt mit megbeszélnünk egymással a drága lovammal. Halkan mászott be a ruhákban amiket adtam neki, én pedig csak figyeltem az ágyanom ülve ahogy kínosan megáll és csak figyel engem.

- Taehyung az igazi neved?

- Igen.- bólintott.

- Hazudtál mikor azt mondtad, hogy abban a hotelben laksz?

- Kivettem arra a hétre egy szobát.

- Miért követtél a bárba?

- Biztonságban akartalak tudni és... Amit a kávézóban mondtam tényleg azt hittem, hogy te... Azt... Akarod.- kezdett el a kezével babrálni.

- Meddig akartad még húzni az agyamat azzal, hogy hébe-hóba hangokat adsz ki mikor nem is szólalsz meg és meddig akartad Taeyeont játszani?

- Nem tudom... Nem sokáig.

- Mi volt az a hotelban egyébként? Miért mondtad, hogy ne gondoljak bele semmit? Nyilván való, hogy van köztünk valami.- mutattam ujjammal magamra, majd rá.

- Nem akartam, hogy túl egyformának tűnjünk. Először azt akartam mondani, hogy ha tehetném már holnap összeházasodnánk de...

- Értem. Megegyezünk, hogy többé nem hazudsz? Legalábbis nekem.

- Igen.- mosolyodott el, mire én is.

- Az isten szerelmére, gyere már ide!- mutattam magam mellé.

- Jungkook...

- Hm?

- Köszönöm.- indult meg felém.

- Akit szeretünk, nem hagyjuk a szarban én úgy tudom.- fordultam oda mikor leült, megfogtam a kezét.- Annyit kell tenned, hogy nem beszélsz máshoz.

- Nem fogok.

- Rendben. Akkor...- emeltem fel a jobbomat, a kisujjamat kinyújtva.- Eskü?

- Eskü.- kulcsolta össze az övével, s ajkaival ráhajolt az enyémekre.

Annyira finomak és puhák voltak. Egyszerűen nem tudtam neki ellenállni, újra elfogott az az érzés ami a vidámparkban. Óvatosan eldöntött az ágyon, majd a tempót egy kissé gyorsabbra vette, én pedig nem tudtam nem arra gondolni, hogy ha nem ér hozzám, belehalok.

- Érj hozzám.- sóhajtottam.

Mintha csak erre várt volna, olyan gyorsasággal kapta le rólam a ruhát, s magáról, mintha verseny lett volna. A szívem vadul zakatolt, és ki akart törni a bordám ketrecéből, de nagyon jól tudtam, hogy ő is pont ezt érzi. Ha akartam volna se állítottam meg abban, hogy se szó, se beszéd lábam közé hajolt, ugyan azt téve velem amit két hete. Csillagokat láttam a gyönyörtől és attol amilyen forróságot áraszt magából. Érezni akartam minden porcikáját és tudni akartam, hogy nem csak papíron, de lelkileg is az enyém. Nem vetettem meg azért aki volt, sőt mikor a másik alakjában volt, jobban észrevehettem azt, hogy mennyire tökéletes minden egyes kis porcikája. Újfent megéreztem az orgazmust, de most nem hagyott eljutni odáig.

- Fordulj meg.- mondta, de egyszerűen lefagytam.

Az izmai feszültek, az ajka tűzpiros volt, az arca pedig egyszerűen... Gyönyörű.