The One // Taekook *BEFEJEZETT*

2.fejezet: I wanna be yours

Reggel hatkor rohantam Taehyunghoz, kezemben a banános tejemmel és két almával. A szüleim megengedték, hogy az első hónapban minden nap egészében Taehyunggal legyek, míg ők intézik a munkát a birtok dolgozóival.

- Taehyung!- kiabáltam mikor beléptem a kapun, de sehol sem láttam a lovamat.- Merre vagy?- öntött el a félelem, hogy kiszökhetett.

Elnéztem balra, ahol egy emberi alakot véltem felfedezni, miközben nekem integet. Nem akartam hinni a szemeimnek, ámde mikor pislogtam egy nagyot, a lovam jött felém.

- De... Ez...? Hol van az a férfi?- hültem el, miközben a lovam mögé néztem, aki boldogan galoppolt felém.

Mikor oda ért hozzám, fejét a vállamnak tola, így kicsit meglökve engem. Biztosra vettem, hogy csak beképzeltem az alakot, így mosolyogva köszöntem neki.

- Reggelizünk együtt? Hoztam neked is egy almát.- mutattam neki, mire be akarta kapni, de én elvettem a kezemet.- A-a! Majd ha leültünk!

Mosolyogva sétáltam magam mellett Taehyunggal, amíg le nem ültem a fűbe, nem is próbálkozott az alma elvételével hála istennek. Letelepedett mellém, így mosolyogva oda adtam neki a friss gyümölcsöt, míg én lassabban ettem a sajátomat.

- Hamarosan jönni fog egy bácsi aki rendbe tesz téged. Tudod a patádat meg a szőrödet. Addig nekem van egy kis dolgom, ha nem baj.

- Ne menj...- hallottam egy mély hangot a fejemben.

- Khm... Addig nem bánnád ha rád dőlnék és pihennénk még egy kicsit?- dőltem a nyakához, mire légzése nyugodtabb lett, így biztos voltam benne, hogy ugyan olyan biztonságban érzi magát ahogy én is, így letette a fejét, majd becsukta a szemeit.

Én is lehunytam a pillantóimat, de nem hagyott nyugodni a hang. Vajon a ló mondta? Nem biztosan nem. Ezt gondoltam. De akkor mégis honnan jött nekem ez?

- Hé, Taehyung! Szereted a zenét?- fordítottam fejemet az övé felé, mire ő csak hátra húzta a jobb fülét.- Képzeld tudok énekelni. Énekeljek valami nyugisat?

Erre ő csak kiadott valami morgásnak nevezhető hangot mire én bele kezdtem.

- I wanna be your vacuum cleaner, breathin' in your dust, I wanna be your Ford Cortina, I will never rust, if you like your coffee hot, let me be your coffee pot, you can call the shots, babe, I just wanna be yours............................................ I just wanna be yours.- fejeztem be.

Mire feleszméltem, ő mélyen aludt mellettem. Innen vettem biztosra, hogy ő sem aludt egy percet sem.

- Jók leszünk mi ketten.- raktam kezemet a lábára, mintha megfogtam volna a kezét, majd én is álomra hajtottam a fejemet.

Egy köhögésre keltem fel, mit a nem régiben felvett lóápolónk adott ki. Lassan nyitottam ki a szemeimet, de láttam, hogy Taehyung már igencsak régóta ébren lehetett mert kíváncsian szegezte tekintetét a bácsinak.

- Bocsánat.- keltem fel, majd kezet fogtam az időssel.- Köszönöm, hogy segít.

- Ugyan már, fiacskám! A vak is látja mennyire szelíd ez a jószág.- sétált oda Taehyunghoz, aki már mögöttem állt vigyázban.- Mehetünk? Gyorsak leszünk.

- Én addig hozok magamnak innivalót. Kb. mennyi idő?

- Meg leszünk egy fél óra alatt. Igazán szép állapotban van ez a ló.

- Rendben. Sietek...- fordultam felé, majd homlokunkat egymáshoz érintve suttogtam neki, miközben a homlokát simogattam.

Egyszerűen felfoghatatlan vonzódást éreztem egy ló iránt. Erre akkor jöttem rá, mikor a házban szélsebesen pakoltam be innit és enni valót a táskámba. Megijedtem tőle, hogy ez esetleg azért lehet mert egyedül vagyok, de az még jobban megijesztett, hogy mi van ha egy kóbor hibrid.

Olyan hírek terjengtek róluk, hogy őrültek lesznek az emberek ha találkoznak egyel, mert annyira gyönyörűek és kedvesek, hogy több öngyilkosság is történt mióta létrehozták őket tíz éve. Persze lehetetlen volt, hogy Taehyung az legyen, de mégis teljesen maga köré csavart.