The One // Taekook *BEFEJEZETT*

1.fejezet: De csak Jungkook

2036 nyarán a szüleim elvittek egy farmra. Nem tudtam, hogy miért kellett nekem is elmennem, hiszen a mi farmunk bőven elég volt számomra a sok teemdőkkel amiket magam mögött kellett hagyjak.

- Jó napot, Ms.Jeon!- fogott kezet anyámmal, majd apámmal a gazda.- Bizonyára te vagy Jungkook.

- Én lennék.- bólintottam.

Én ugyan nem tudtam a pasas nevét, de úgy látszik, hogy nem is kellett. Egyből belementek a témába, miszerint van egy tizennyolc éves csődör lova, ami eladó és kifejezetten nekünk akarja eladni. Na már most csak, hogy érteni lehessen, mióta meghalt tizenkét éves koromban a család nagyon idős lova, azóta szeretnék egyet magamnak. Nem olyan célból, hogy lovagoljak, nekem az is elég lenne ha csak a legjobb barátom lesz.

Bementünk az istállóba, ahol nem tudtam volna megmondani de vagy negyven ló váltott szót egymással egyszerre nyerítve. Lassan sétáltam mögöttük nézve a lovak kíváncsi pillantását, s csodálva, hogy mennyire gyönyörűek ezek az állatok. Mégis mikor megálltak és megnéztem az állatot akit nekem szántak, a szívem kihagyott.

Olyan gyönyörű volt, mint eddig semelyik ló amit eddig láttam. Sörénye fekete zuhataga csillogott, míg bámulatos mogyoró barna teste feszesen, izmosan állt előttünk, engem bámulva, úgy ahogy én őt.

- Ő lenne az. Taehyung, csődőr, tizenkilenc éves, nagyon jó a sportokban és kedves a gyerekekkel. Kiváló választás lenne a család számára.

- Hát... Nem olyan mint a...- kezdett bele apám, de közbeszóltam.

- Ő kell nekem!- jelentettem ki, majd mindenkit kikerülve teljesen az állat elé álltam.- Szia! Jeon Jeong Guk vagyok, de csak Jungkook.- nyújtottam oda a kezemet, mit megszagolt, majd oda rakta orrát a tenyerembe.

Olyan boldog voltam, mint még soha életemben. Nem tudtam mennyire erősen kötődni kezdek hozzá. Még a haza úton is állandóan a mögöttünk jövő kocsit néztem, aminek szállítójában Taehyung volt.

- Látom, nagyon megtetszett a ló.- kuncogott anyukám az anyós ülésen.

- Én még sosem éreztem ilyet.- fogtam a szívemre, mi hevesen dobogott.- Mást nem is fogadtam volna el, anya.

- Ő már a tiéd.

Az enyém... Ez a szó többet jelentett, mint bármi. Az, hogy ez a gyönyörű, elvarázsoló állat az enyém, szinte mesébe illő volt.

Mikor hazaértünk megkértem anyáékat és a fiút aki hozta Taehyungot, hogy hagyjanak minket kettesben, hagy mutassam meg nekik a farmot és a birtokot ahol az új otthona várja.

- Rendben, de vigyázz, még új vagy neki!- mondta, miközben a kezében írta a a csekket.

Ügyet sem vetettem rá, megfogtam a kantárt és már szökdécselve mentem is. Egész nap csak sétáltunk egymás mellett, mint két jó barát. Beszéltem hozzá, és mintha sokszor reagált is volna rá. Kifejezetten tetszettek neki a bárányaink, akik különös figyelmet fordítottak neki, csak úgy ahogyan én is tettem. Biztosra vettem, hogy jól fogja érezni magát velem. Este nyolc körül elvezettem a hatalmas keriteshez, ahol egykor a régi lovunk futkározott. A hátsó sarkában volt egy direkt lovaknak megcsinált, amolyan ágy, s észre vettem, hogy amíg mi elvoltunk, anyukámék készítettek neki szalmát, almát és friss vizet. Miután becsuktam magunk mögött a kerítés kapuját elengedtem, s levettem a fejéről a zavaró anyagot.

- Ez a te "szobád".- mutattam a nagy terepre.- Mennem kell most már. Köszönöm, hogy ilyen jó fiú voltál.- simogattam meg a nyakát.

Hátatfordítottam neki, de amint meglátta, hogy kezem nyitja a kaput, hangosan felnyerített és mellém rohant.

- Mennem kell. Reggel úgy is jövök. Ígérem minél korábban!- tettem szívemre a kezemet.

Hagyta, hogy elmenjek, nem értette amit mondtam és ez megnyugvással töltött el. Ámde mikor lefürödtem és az alvás ideje jött volna, nem telepedett álom a szememre. Talán az izgalom miatt, de talán azért mert tudtam, hogy az új legjobb barátom sem fog tudni aludni ma este.