The One // Taekook *BEFEJEZETT*

7.fejezet: Otthon

Taeyeonnal még órákig feküdtünk csendben egymás mellett, mire benyőgtem, hogy nekem mennem kell. Nem mondott semmit, csak bólintott. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy vajon ő nem is gondolja komolyan a dolgokat csak szeretetne magának egy szex partnert? Lehetséges. Este hét volt, mire haza értem, de a ház helyett, Taehyunghoz vitt a lábam, ahol a lovam vígan, járó farokkal ette a reggel kikészített almákat.

- Szeretlek.- hallottam megint a hangot, mikor beléptem a kapun és odafutott hozzám, a szokásos köszöntésével, miszerint hozzám tolta a fejét.

- Elmondhatok neked valamit?- sóhajtottam.- Szőrnyű napom volt... Megismertem egy alakot aki nem hiszem, hogy komolyan gondolja velem és...- csuklott el a hangom.- Furcsa hangokat hallok amik senkitől sem jönnek.- sírtam el magamat, mire áthajolt a hátamhoz és fejévelközelebb húzott, így átöleltem a nyakát.- Annyira ijesztő az élet, Taehyung.- zokogtam.- Annyira fájdalmas... Ne hagyj el soha.

Halkan prüszkölt egyet, és én tudtam, hogy ez egy beleegyezés. Nem tudom mennyi ideig sírhattam, de azt igen, hogy egyszerűen el voltam fáradva. Elkísértem a helyére és ahelyett, hogy ott hagytam, lefeküdtem mellé. Egyszerűen sehol sem éreztem jobban magamat, mint vele.

- Tökéletes vagy...- suttogtam mielőtt elnyomott volna az álom.

Reggel mikor felkeltem, már nem volt mellettem, ezért elkezdtem keresni. Nem olyan messze tőlem ette a füvet, s láttam, hogy édes, puha füle felém fordul, majd feje is, mikor ásítottam egyet.

- Jó reggelt.- köszöntem kuncogva a szájából kilógó, zöldet evőnek.

Ügyet sem vetve rám, visszafordult és csinálta tovább amit eddig. Valamiért iszonyatosan édesnek találtam ahogyan eszi a füvet. Orra mozgott, pocakja pedig egyre csak dagadt, de jó értelemben. Egyszerűen elbűvölt.

- Finom...

Talán őrültségnek tűnt, de esküdni mertem volna, hogy tőle jön a hang amit hallok. De akkor miért hallottam Taeyeonnal is?

- Taehyung...- kezdtem bele.- Gyere ide...- suttogtam, kinyújtva felé a karomat.

Ahogy jött felém azzal a megszégyenítő kecsességgel, egyszerűen a szívem kihagyott. Maga volt a tökéletesség és szépség. Ahogy a sörényébe bele kap a szellő, ahogy a nap megcsillogtatja a szőrét, ahogy a tüdeje le-fel mozgatja az izmos mellkasát... Nem lehetett szavakkal leírni.

Fejét lehajtotta hozzám, én pedig simogatni kezdtem.

- Gyönyörű vagy, tudod? Sosem láttam még nálad szebb lovat. El kell mondjam, mert ha nem teszem, belehalok. Tudnod kell.

Számmal egy apró puszit hintettem az orrára, mire hirtelen elkapta a fejét és elkezdett szaladni az egész talajon amíg csak bírt, közben néha-néha hátra rúgott.  Térdeimet fehúztam, fejemet pedig rajtuk pihentetve figyeltem ahogyan a boldogságtól nem bír magával.

Valami ilyesmit éreztem én is. Egyszerűen szerelmesnek éreztem magamat. Szerelmes voltam a tudatba, hogy valakit ennyire szerethetek és ő is szeret engem.

Túl fiatal voltam ahhoz, hogy megértsek dolgokat, de ahhoz nem, hogy azt tudjam mit érzek mikor ránézek erre az állatra. Vonzott, mint egy mágnes és ha akartam volna se tudtam távol maradni tőle. Minden percben ott volt a gondolata, hogy látni akarom, még mikor Taeyeonnal voltam, akkor is. Talán drogként hatott rám a boldogság és talán beképzeltem magamnak amit éreztem, de jó volt így.

Úgy éreztem ő az otthonom.