The One // Taekook *BEFEJEZETT*

3. fejezet: Ital

Mikor visszaértem az egész napot azzal töltöttük, hogy én megpróbáltam kicsit játszani vele, de mire oda értünk volna, kaptam egy telefon hívást.

- Chim! Szia!- vettem fel, mire Taehyung oldalra fordította a fejét, füleit pedig az égnek vitte.- Persze! Jó! Akkor ma este tízkor. Szia! Képzeld, elhívtak egy buliba!- meséltem el Taehyungnak, mire ő hátat fordított nekem és elkezdte enni a füvet.- Látom nem érdekel... Megyek készülődni.

Két óra készülődés után sikeresen neki indultam az egyórás útnak. Persze tudtam, hogy nem diszkóba vagy ilyesmi helyekre megyünk hanem oda ahol lágy jazz zene hallatszódik, mi pedig tudunk beszélgetni a barátaimmal.

- Sziasztok!- köszöntem nekik mikor megtaláltam őket a hely egyik eldugottabb sarkában, ahol általában lenni szoktunk.

- Szia Kookie!- ölelt át a legjobb barátom, Jimin.

Rajtunk kívül még két másik fiú is volt, akik neve Yoongi és Namjoon volt. Yoongi Jimin párja, Namjoon pedig két évvel idősebb nálunk.

- Hallom kaptál lovat.- ivott bele az italjába Nam.

- Igen, és el kell mondjam, hogy csodálatos! 

- Gondolom.- húzta a száját Yoongi, de ő már csak ilyen volt. 

Ő volt a csendes, kicsit bunkó de szerethető társ a barátim között. Kikértem én is a vodkanarancsomat, és megkezdődött a beszélgetések végelláthatatlan tengere. Beszélgettünk a nyári szünetről, hogy ki merre volt eddig, miket csinált, kivel ismerkedett meg és arról is szó esett, hogy mi lesz jövőre. Éppen egy mondat kellős közepén jártam, mikor Jimin közbeszólt.

- Ne haragudj, de valamit muszáj mondanom. Most!

- Mi a baj?- kérdezte Yoongi.

- Ott, annál az asztalán.- biccentett a kettővel megunk melletihez.- Az a pasi már húsz perce bámul téged, Kook.

Szemeimet az idegenre vezettem, s egy kísértés fogott el. Haja, s szeme pont ugyan olyan színű volt, mint Taehyungnak és még a tekintete is ahogyan nézett engem. Azt kérdeztem magamban, hogy vajon ki ő és mit akarhat tőlem. Mire feleszméltem, hozzánk sétált.

- Sziasztok! Felkérhetem a barátotokat táncolni?- nézett csak rám.

A hangja... olyan ismerős volt. Mintha hallottam volna már azt a mély, ölbös, de mégis finom hangot.

- Ne haragudj de én ne...

- Ne is hallgass rá, elmegy veled!- lökött meg Namjoon.

Úgy látszott, hogy nincs más választásom, így a felém nyújtó kezébe illesztettem a sajátomat. Még így is éreztem, hogy mennyire puha a bőre, a teste pedig biztosra véltem, hogy izmosabb, mint ahogy az ingen keresztül látszik.

- Mi a neved?- kérdezte mikor elkezdtünk lassan sétálni.

- Jeon Jeong Guk de csak...

- Jungkook.- fejezte be a mondatot, mosolyogva, lenézve rám, ugyanis egy kicsivel alacsonyabb voltam nála.

- De hát honnan...?

- Nem nehéz kitalálni.- kuncogott.- Én Kim Taeyeon vagyok.

- Miért kértél fel, Taeyeon?

- Meg akarlak ismerni, de szerintem ez egyértelmű.

- Ne haragudj csak még sosem kértek fel táncolni. És... Hány éves vagy?

- Tizenkilenc. És te?

- Tizenhét.

Félelmetes volt a hasonlóság amit éreztem ő felé és Taehyung felé. A nevük is majdnem ugyan olyan volt.

- Meghívnálak egy italra, de lehet, hogy akkor ott hagynád ma éjjelre a barátaidat.- suttogta a fülembe, mire engem kirázott a hideg.

- Én... Nem vagyok olyan amilyennek hiszel.- ráztam meg a fejemet.

- Miért? Milyen vagy? Már most látom, hogy próbálod kitalálni vajon milyen testem van, és milyen személyiség vagyok.- fogta meg a derekamat, közelebb húzva magához.

Kezeimmel a két karját, fogtam, mi éreztem, hogy feszes és izmos. A teljesen fekete öltönye, nyakkendője, s igazából egész ruhája úgy tapadt testéhez, mintha muszáj lenne.

Talán nem mondott hazugságot.