The One // Taekook *BEFEJEZETT*

16.fejezet: Tökéletes mosoly

A szobámban ébredtem, teljesen felöltözve és üdén. Nem tudtam, hogyan csinálta Taehyung, hogy így vissza todott hozni, de hálás voltam neki, már csak azért is, mert ki tudtam aludni magamat. Mosolyogva mentem le a szüleimhez reggelizni, ahol már megéreztem a palacsinta finom, édes illatát.

- Jó reggelt!- köszöntem nekik.

- Szia, kicsim!- mosolygott anya a teája mögött.- Kipihent vagy.

- Ez egy nagyon jó észrevétel.- kuncogtam.

- Mostanában sokat vagy a városban. Talán megismertél valakit?

- Drágám, ne zaklasd már!- ciccent fel apa.

- Jól van na, csak gondoltam megkérdezem.- vont vállat.

- Ami azt illeti van valakim, igen.- bólintottam.

- De jó! Ki az a lány?

Hirtelen eszembe jutott, hogy ők még nem tudták, hogy a fiúkhoz vonzódom. Pontosabban egyhez. Az agyam villám sebességgel járni kezdett, míg ki nem mondtam azt ami elsőnek eszembe jutott.

- Nem ismeritek a családját. Nem rég költözött ide igazából.

- Hány éves?

- Ami azt illeti idősebb nálam...- kezdtem el matatni az ujjaimmal.

- Mennyivel?

- Nem sokkal, egy évvel igazából.

- Az jó. És mi a becses neve?

- Hát... Taeyeon.

- De szép név! Biztosan kedves lány.

- Az...

Kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magamat, ezért téma váltásként elkezdtem beszélni a hamarosan kezdődő iskoláról és arról, hogy mennyire nem várom a napi két óra utazást. Persze addig beszélgettünk teljesen más dolgokról, mint a magánéletem, hogy elfelejtettem a mostanában szokássá vált alma-banánostej leszállítást a kedvesemnek. Mire feleszméltem már délelőtt tíz volt.

- Ohh, megyek Taehyunghoz.- pattantam fel, felkapva kettő almát, a hűtőből meg egy banános tejet kivéve.

- Jó szórakozást!- köszönt el tőlem anya, mikor már az ajtóban gyűrtem magamra a cipőmet.

Sietve mentem hozzá, ugyanis eddig sosem voltam ilyen sokáig el reggel/délelőtt. Nem akartam, hogy aggódjon értem.

- Tae!- kiabáltam mikor megláttam a legelésző testét.

Annyira édesnek találtam ahogyan az orra köröket ír le miközben rágja és letépi a friss füvet, hogy képes lettem volna egész nap ezt nézni.

- Szia.- sétáltam oda hozzá.- Bocsánat, kicsit beszélgettem anyáékkal. Köszönöm, hogy vissza vittél.- simogattam meg a homlokát.

- Szia, Kookie.

A hangja ahogy az első alkalommal, most is megdobogtatta a szívemet. Olyan volt, mint a drog, amit ha nem kapok meg naponta akkor belehalok.

- Elmondtam anyáéknak, hogy van valakim. Azt hiszik, hogy egy lány.

- Egy lány lettem?

- Nem tudtam mit mondjak, mert hazudni se szeretek. Így csak... Kiszíneztem na.

- És mi lesz, ha azt akarják, hogy bemutasd nekik?

- Akkor felvállalom, hogy nem egy lány és szerelmes vagyok a világ legszexibb, legokosabb, legkedvesebb, legviccesebb férfijába. Ennyi.

- Úgy legyen kicsi nyuszim.

- Hoztam almát!- kaptam elő a zsebemből.- Tessék.- nyújtottam oda neki, de ő hirtelen csak ledermedt.

Az egyik füle hátra húzódott, teste pedig kissé feszesebben állt.

- Tae?- emeltem fel a szemöldökömet.

- Itt a bátyám.

- Tessék? Honnan...

- Az illata. Érzem ahogy egyre közeledik. Kookie, el kell mondanom valami fontosat.

- Hajrá!- adtam szót neki.

- Van a barátod ugye. Jimin. Kiderült, hogy...

- Öcsikém!- jelent meg a kapuban Taeyeon.

- Hát te mit keresel itt?- kérdeztem tőle.

- Nincs jogom akkor látogatni a testvéremet amikor szeretném? Ez igazán csúnya dolog.- lépett oda mellénk.- Magunkra hagynál?

- Legyen.- bólintottam.

- Köszönöm, Jungkook.- mosolygott rám azzal a fene nagy tökéletes fogaival.

Úgy gondoltam, hogy ez náluk genetika, hogy mennyire tökéletesen néznek ki mind a ketten. Egy hibát se talál rajtuk az ember.

- Kérlek legyetek rövidek, mert dolgunk van.

- Persze.

Kiálltam a kapun kívülre, ahol semmit se hallva belőlük, csak testbeszédük alapján megítélve mind a ketten feszültek voltak. Olyanok voltak mintha valami baj történt volna és Taehyung is elkezdett mondani valamit Jiminnel kapcsolatban, amit nem tudott befejezni. Féltem, hogy talán a paranoiám valóra válik és a legjobb barátom nem is az akinek gondolom. Taeyeon pár perc múlva sarkon fordult, majd intett nekem, hogy mostmár mehetek. Persze ezt mind olyan arccal, mintha megnyerte volna a lottót.

- Nem is tudtam, hogy az öcsém lány lett.- nevetett, mikor oda értem.

- Óvintézkedés volt. Erről beszélgettetek?

- Nem egészen. Gyere velem, kérlek.

- De hát... Tae?

- Menj csak.

- Hát jó.