The One // Taekook *BEFEJEZETT*

19.fejezet: A történet vége

Nyolc év telt el azóta, hogy utoljára láttam az egykori szerelmemet. Azóta nem is volt senkim magam mellett. Próbálkoztam randizni és élni tovább az életemet, de valamiért nem tudtam. Hiányzott a régi életem. Még mindig ott voltam. A birtokon. Egyes egyedül. A szüleim nem sokkal az után haltak meg, hogy betöltöttem a húszat. Jimin elköltözött Yoongival Amerikába, Namjoon pedig megházasodott.

Minden unalmas és fakó volt. Sosem gondoltam, hogy a magány szomorú. Csak akkor éreztem magamat búsnak mikor felnéztem éjjelente a csillagos égre. Tudtam, hogy Taehyung is azt figyeli valahol a távolban. Végülis teljesült a vágya. Szabad lett. Mindig szabad volt. Nem kérhettem tőle, hogy lóként éljen és sose lehessünk igazán együtt.

Esetlenül ültem le a tavaszi szellő lágy ölében a tisztásra ahol régen Taehyung élt velem.

- I wanna be your vacuum cleaner, breathin' in your dust, I wanna be your Ford Cortina, I will never rust, if you like your coffee hot, let me be your coffee pot, you can call the shots, babe, I just wanna be yours...- suttogtam a szöveget visszaemlékezve a pillanatra mikor véglegesen beleszerettem az akkor még velem együtt pihenő hibridbe.

A szemeim lassan csukódtak le, a testem pedig a fáradtságtól, mit a hosszú évek álmatlan éjszakái okoztak eldőlt a puha pázsitra. A levegő lassan hagyta el a tüdőmet. Mielőtt végleg elnyomott volna a feketeség, még egyszer rápillatottam a faházra, ahol először láttam emberként őt. Nem tudtam, hogy halucinálok-e vagy sem, de újra megpillantottam Taehyungot.

Pont ugyan olyan kecsességgel, s szépséggel közeledett felém, mint akkor. Szám halvány mosolyra húzódott, miközben éreztem, hogy elnyom az álom.

- Taehyung...- suttogtam.- Végre.- könnyebbültem meg.

Egy pislogás után viszont eltűnt. Mosolyom elporladt, testem pedig feladta a reményt. Végül én is úgy végeztem, mint a többi ember aki beleszeretett egy hibridbe.

Megégett a szerelem tüzében, miből nem volt kiút és teljesen felemésztett. Igazak voltak a mesék. Tényleg elvarázsolnak és egy életen keresztül epekedni fogsz iránta. Tudtam, hogy Taehyung már rég elfelejtett engem és nincs remény a visszatértére. Mégis reménykedtem.

Számomra ő volt az igazi. Az egyetlen. Az igaz szerelmem. A mindenem.

A világ elcsendesedett, a szemeim pedig végleg lenyugodtak. Gyönyörű helyen voltam. Máshol nem is akartam lenni. Én döntöttem így, nem más. Én akartam belehalni a szerelembe. Talán nem volt szép a történetünk. Talán nem fogunk belekerülni a történelem könyvekbe. Talán senki sem fog emlékezni ránk. Én még is boldog voltam, hogy szerethettem egy hibridet.

~Vége~