The One // Taekook *BEFEJEZETT*

4.fejezet: Kávé

Másnap a telefonom csörgésére keltem. Ismeretlen számot jelzett, de én mégis úgy éreztem, hog fel kéne vegyem, bárki is hív reggel hétkor.

- Igen? Tessék?

- Szia! Taeyeon vagyok. A barátaid megadták a számodat miután úgy elrohantál tegnap. Nincs kedved esetleg eljönni velem meginni egy kávét?

- Szia... am, persze. Mikor?

Amint elmondta a helyet és az órát, szélsebesen kezdtem el készülődni, ugyanis két óra múlva a városban a Seokjin's-ben vár engem. Bűntudtatot éreztem amiért így nem tudok Taehyunggal lenni a délelőtt folyamán, de valamiért kíváncsi voltam a pasasra. Nagyon jól tudtam, hogy hamar sérülhetek, ha félre ítélem és még sem olyan jó fej ahogy elsőre talán látszik, és lehet csak mocskos dolgokra akarna használni.

- Nem reggelizel velünk?- kérdezte anya mikor lerohantam, majd vettem a cipőmet.

- Nem, akadt egy kis dolgom a városban. Sziasztok!- futottam ki. 

Gyalog egy óra volt az út, ezért olyan sebességgel sétáltam, mint akit kergetnek. Nem szerettem késni, sőt inkább előbb akartam ott lenni, hogy ne nekem, hanem neki legyen egy kicsit kellemetlenebb a helyzet, ha már előző nap olyanokat hallottam tőle amik kétséget ébresztenek az én parányi, reményteli szívemben. 

Így is lett, tíz perccel előbb ott voltam és kikérteem magamnak egy banános tejet. Pont akkor hozták ki nekem, mikor Taeyeon egy nagy mosollyal az arcán leült elém és kért magának egy lattét.

- Miért hívtál?- tértem rá a tárgyra.

- Mert látni akartalak. Jungkook, nagyon sajnálom ahogyan viselkedtem, de azt hittem te is olyan hangulatban voltál.

- Milyenben?- szűkítettem össze a szememet.

- Hogy szeretnél lefeküdni valakivel.- suttogta közelebb hajolva hozzám.

- Még nem akartam senkivel, szóval nem tudom mire gondolsz.- kortyoltam bele az italomba.

- Ne mond, hogy...?

- De. És ha ezért hívtál akkor ezt megiszom és megyek.

- Nem! Figyelj, én nem vagyok rossz ember! Szeretnélek megismerni, jó? Nem töltjük együtt a napot?- próbálkozott.

- Vár otthon egy barátom.

- Szóval van valakid?

- Nincs, ő egy ló igazából.

- Hidd el, el lesz nélküled. Nekem is van egy és kell nekik is néha, hogy egyedül legyenek.- hozta ki neki is a hölgy az italt, majd a mondat végén belekortyolt.- Hű, de forró!- fintorgott, mire nekem kuncognom kellett.

- Kavard meg!- mutattam a kanálra, ami a pohara mellett feküdt.

- De akkor a hab...- húzta a száját.

Valamiért tényleg úgy láttam rajta, hogy ő egy jó ember, csak rosszkor mondott rosszat és most próbálja helyre hozni, annak ellenére, hogy nem is ismerjük egymást. Ez pedig valamiért megmelengette a szívemet.

- Nem lesz semmi baja! Add csak!- nyújtottam felé a kezemet.

Mikor átadta nekem, véletlenül összeért az ujjunk, én pedig olyan bizsergést és izgalmat kezdtem el érezni amit még azelőtt soha életemben. A szemeim kikerekedtek, s az arcára néztem, de ő egyáltalán nem tűnt olyannak, mint ahogy én kinézhettem.

- Elveszed?- nézett rám.

- Ja... Ja!- kaptam ki, majd óvatosan kevertem, nehogy a habnak valami baja essen.- Egyébként te tanulsz még?

- Nem. Most éppen próbálom megtalálni magamat, hogy ki is vagyok én.

- Mmmm, értem. Én még egy évig tanulok, aztán valószínűleg farmernek megyek, vagyis maradok.

- Van egy farmotok?

- Igen, igazából egy hatalmas bírtok, de mi tenyészünk ott gyömülcsöket, zöldségeket, vannak bárányaink, csikéink meg az az egy ló amint nem régen kaptam.- meséltem.

- Az tök jó! 

Még órákig beszélgettünk és sétáltunk a váarosban a kávénk után. Úgy éreztem, hogy nem bántam meg azt az öt órát amit vele töltöttem. Megismertem és tényleg nem volt rossz ember. Megtudtam, hogy ő nem rég költözött ide és most próbál barátokat keresni, szeretne új dolgokat kipróbálni. Aztán eljött a búcsúzás.

- Látlak még?- kérdezte, megállva a kereszteződésnél, ahol háromfelé mehetett az ember. Az erdő felé, a birtokunk felé, vagy vissza a városba.

- Biztosan.- vontam meg a vállamat.

- Találkozzunk itt holnap!

- Jó, de mikor?- mosolyogtam az izgatottságágn.

- Délelőtt tízkor. Elviszlek ebédelni és még időd is lesz reggel lenni a lovaddal egy kicsit. Mit szólsz?- állt velem szembe, majd megfogta a kezeimet.

- Rendben.