Taekook

16. Rész

   Nem lehet, hogy ő az.. Nem kéne itt lennie... Hisz ő halott...
-Sok kérdésed lenne, igaz?-kérdezte.
-TE NEKED HALOTTNAK KÉNE LENNED!!! KIKELTÉL A SÍRBÓL?!
-Nyugi van. Elmesélek mindent.
-Nincs nyugi!!! Akkor miért vagy itt?? Démon vagy????!
-Dehogy vagyok démon! Gyere. Menjünk fel Taehyunghoz, mert ez hosszú lesz.
-Jó. Menjünk. De! Még mindig a húgom maradsz, ugye?
-Hülye vagy... Na menjünk.

   Amint felérünk, bemegyek a szobába.
-Ohm.. Szia Taehyung. Ő a húgom, Soyeon. Halott. Vagy mittudom én. Lehet hogy csak kikelt a sírból, vagy csak a szelleme az. Szóval őt elvileg megölték. Csak itt akarja elmondani, hogy milyen volt a pokol.
-Hülye vagy Jungkook. Élek és virulok. Azért jöttem ide, mert nem csak rólam lesz szó.
-Szia, Soyeon. Örvendek a találkozásnak. Kim Taehyung vagyok.
-Tudom, tudom. - aztán beállt a kínos csönd.
-Elkezeded még ma? - kérdeztem.
-Persze. Szóval ezt mindkettőtöknek fogom mondani. De úgy hogy Tae is értse. Na. Amikor Jungkook 12-13 éves volt, engem elraboltak, és őt is. Nekem kellett választanom, hogy kit öletek meg őt vagy magamat. Nyilván magamat választottam. De az nem én voltam. Helyettem egy másik embert öltek meg. Ez egy teszt volt csak. Én apád maffiájának a vezetője vagyok, Jungkook. Már régóta, mivel valaki - mitatott rám-elköltözött Amerikába. Nem szóltam apádnak. Kibaszott mérges rád még most is. Nem tudja hol vagy.
-Tehát... Te nem is vagy halott?!
-Nem! Hogy lennék már halott?!? Hadd folytassam. Szóval Yoongi és Jimin... Ők is élnek.
-Mi? Azt hogy? Mi... Van? - kérdezte értetlenül Tae, tök jogosan.
-Ők.. Is a maffia tagjai. De ők azt akarták, hogy megöljük őket. Nem tettük meg. Helyette kitaláltunk egy ilyen kamu halált.
-Ti nem vagytok normálisak... Ezért szenvedtem 1 és fél évig?!
-Igazából jól tették, hogy meghaltak - néztem Taehyungra.
-Nem! - kezdett el vitázni velem, de Soyeon folytatta.
-Most nem ez a lényeg. Szóval ők megfigyelnek titeket. De nem annyira. Csak azt, hogy mikor hol vagytok. Ajánlom, hogy este kapcsoljátok ki a telefonotokat, vagy ne is használjátok.
-Miért?
-Mert apám meg akar öletni titeket. Vagyis csak Taet akarja. Úgyhogy valahova menjetek el, minél hamarabb, és ezt a házat adjátok el. Vigyétek a haverjaitokat is, mert az apád Jungkook egy idióta.
-Szóval dióhéjban összefoglalva... Te se vagy halott. - mutattam rá - Jimin se. És Yoongi se.
-Így van. Szóval menjetek el valahova, lehetőleg egy olyan autóval, amibe nincs helymegosztó meg nem lehet lenyomozni vagy mittudomén. Ajánlom, hogy valami régivel menjetek, amit hosszútávú utazásra terveztek. Amúgy itt merre van büfé?
-Keresd meg!
-Jolvan. Sziasztok.

Taehyung szemszög

   Nem hiszem el, hogy Jimin él... Azt se, hogy Yoongi. Meg kell kérdeznem Soyeont, hogy hol vannak, ha visszajön.
-Kook.
-Igen?
-Jimin meg Yoongi hol vannak szerinted?
-Nem tudom.
-Hmm.. Éhes vagyok.
-Akkor egyél! Ott a sashimi. Hagytam neked belőle.
-Kösz.

-Szia Tae! - köszönt Rosé, aki a semmiből került elő. - nézd! - mutatott Sehunra, akin egy Soyeon csüngött.
-Ismerik egymást? - kérdezte Jungkook
-Ühüm. Mi egy pár vagyunk! - kulcsolta össze büszkén kezeiket Soyeon, ami megmosolyogtatott.
-Hugi! Neked nem szabad! Még csak 19 éves vagy!
-Hahaha. Vicces vagy. Ahhiz képest te még mindig nem birod felszedni...
-Kuss! - intette csendre Jungkook, úgyhogy nem tudta befejezni. Kit nem tud felszedni?

Soyeon szemszög

   Itt áll előttem a világ két balfasza, akik annyit de annyit szerencsétlenkedtek, hogy azt nem tudom elhinni. Vagyis csak az egyik áll előttem. Na jó, kettő. Szóval nem tudom minek húzzák ennyire az időt. Este beszélek Jungkookkal, hogy ideje lenne neki vallani. Tudom min ment keresztül mindkettőjük. Kicsit vicces volt az elején, hogy azt hitték, Jimin és Yoongi meghalt. Egy idő után beletörődtek, de voltak nehéz időszakok. Fura volt Jungkookot valakivel látni, akivel együtt van (gondolok itt Jenniere). Nem illettek össze. Legszívesebben ketté törtem volna Jennie meg Jungkook kezét, hogy térjenek észhez. De inkább Jungkookét. Rossz volt látni, mit művel szegény Taeval. Jenniet nem sajnálom. Ő megérdemelte.
-Na, szerintem menjünk. - szóltam először én, mert eléggé elszaladt az idő.
-Oké. Hú. Tényleg indulni kéne.
-Menjetek csak. Úgyis fáradt vagyok már egy kicsit, úgyhogy nyugodtan. Meg le is fog járni a látogatási határidő.
-Jólvan. Szia Tae! - köszöntünk el tőle, majd kiléptünk az ajtón.

   Amikor hazaértünk, félre hívtam Jungkookot.
-Jungkook! Merre vagy?
-Mindjárt megyek fürödni.
-Akkor ne menj. Gyere, világ balfasza, beszélgetek veled egy kicsit.
-Oké... - végre előkerült.
-Na! Hol is kezdjem?
-Mondjuk... Az elején?
-Marha vicces vagy. Szóval. MI A FASZOMÉRT HÚZZÁTOK ENNYIRE AZ IDŐT?!
-Mivan? Ki húzza az időt? - kérdezte érterlenül.
-Valljál már neki te szerencsétlen! Rossz nézni, mit csináltok!
-De... Félek. Nem tudom mit fog mondani.
-Hú bazmeg. Holnap után kiengedik a kórházból! Azon az egy szerencsétlen napon, ha nem mondod el neki, kitöröm a nyakad! És az nem színjáték lesz! Értve vagyok?!
-Nyugi van... Jó. De mi van, ha.. - nem tudta befejezni, mert beléfojtottam a szót.
-Nincs mi van ha! Elmondod neki szépen holnap után este, segítek neked akár, csak valhogy mond el! És nincs semmi mi van ha, mert benne lesz. Beszéltem vele a kórházban! Na jó nem, de látszik hogy szeret téged! Úgyhogy most menj fürdeni, és gondolkozz azzal a nagyon okos kis agyaddal! Szia. Jó éjt! - azzal otthagytam. Gondolkozzon csak. Tényleg kitöröm a nyakát, ha nem csinálja meg! Vagy lelövöm... Esetleg kicsit megkínzom... Ehhez hasonló gondolatokkal aludtam el.