Taekook

Eredeti verzió 6

-Már beleegyeztél. -mondta az utolsó mondatát, én pedig akaratlanul is elpirultam. Hihetetlen miket hoz ki belőlem ez a... Ez a... Ez az ember

-De én nem akarom..

-Tudom. Ezért is várlak meg téged.

-Fáradt vagyokh. -nyavalyogtam neki szenvedve -meg szomjas. Van valami erős?

-Nem! Felejtsd el! Nem hagyom hogy így felejts el dolgokat Tae.

-Jó de víz legalább van?

-Van. Adok.

-Köszi, te is igyál -nyújtottam felé a kulacsot miután bele ittam

Nem érdekelt hogy az én szájízem után iszik, valahogy most nem érdekelt.

Hazaértünk, én lefürödtem, utánam ő is, és bármilyen hihetetlen is, össze bújva aludtunk el!

Jungkook szemszög

Most hogy ez így baromira megtörtént, ami miatt még mindig sírok. Csak rá tudok számítani, és ez fordítva is így van. Nem engedem hogy bántsa magát, ahhoz túlságosan szeretem.

Nekem is baromira fáj. Elvesztettem Sugát. Senki nem tudja őt pótolni... És én egy dologra tudok most koncentrálni, amit szeretek, és felvidít. Vagyis valakire. Ő az én drága kis TaeTaem. És ő most itt van velem.

Taehyung szemszög

Éjfél van. Tudom hogy Kook is ébren van. De nem érdekel. Lassan kimásztam karjai közül, és kiosontam apa dolgozó szobájába a zongorához. Igen. Öt kicseszett éve ott porosodik.

Leültem mellé, és rájöttem hogy semmit sem tudok, csak kottát olvasni. Elővettem apa könyvei közül egyet. Na várj. Ezeket én megtanultam, akkor csak az kell néznem! Haha! Nem csesz most ki velem az élet. Nem ám. Bár ezek jó nehezek. Elkezdtem játszani a zongorán az Experience-t, és el is felejtettem hogy az idő csak úgy repül.

Már hajnali 3 van. Óvatosan vissza feküdtem Jungkook mellé, aki aludt. Aranyos...

Néztem egy ideig most kifejezetten nyugodtnak tűnő arcát, aztán eszembe jutott, mi is történt ma, és azonnal könnybe lábadt a szemem.

-Ne sírj Taehyungie. -szorított magához -lesz jobb is. -ölelő karjai most biztonságot nyújtottak, én pedig nem értettem miért.

-Fent vagy még?

-Nem. -motyogta félálomban, amin muszáj volt elmosolyodnom. Lassan elkezdtem haját simogatni, mert megnyugtatott, aztán én is elaludtam.

Szeretnék neki több lenni mint egy barát. Valamiért fontos lett nekem nagyon. És ezt ilyen rövid idő alatt elérte...

Körülbelül olyan fél hat és hat óra között felkeltem.

-Jó reggelt Kook. -túrtam bele újból a hajába. Hogy lehet valaki ennyire szép?!

-Hol voltál? -nyöszörögte hozzá bújva a kezemhez, és inkább rám feküdt

-Zongoráztam. Abba szoktam menekülni de szegényt egy ideje abba hagytam.

-Ó, értem. Hogy... Viseled?

-Nehéz. Hiányoznak. -kezdtek újból előjönni gyémántjaim

-Ne sírj mert megszakad a szívem -biggyesztette le a száját aranyosan -amúgy én beléd menekülök -jegyezte meg csak úgy "mellékesen", és húzta egy perverz mosolyra a száját, mire én megcsaptam

-Ugye tudod hogy nagyobbat is adtam volna?

-Persze. Van itt boxzsák?

-Mivan? -röhögtem fel -minek?

-Nem akarlak téged ütni -szólt nekem lágyan

-Nincs. De ha annyira akarod... Ott a beton. -mondtam cinikusan, de persze hogy komolyan veszi ez a nyúl.

És kiment. Ez hülye! És komolyan beleütötte a betonba a kezét erőből. Egy szál pizsamában.

-Most örülsz? -lépett be a házba vérző ujjakkal. Őszintén? Nem.

-Nem. Nem gondoltam komolyan. Nem fáj?

-Nyugi nem vészes.

-De az. Gyere adok rá valamit. -indultam el a fürdő felé valami kenőcsöt keresni rá, ő meg követett.

-Hívott apukád. Azt mondta öt perc és itt van. És ezt öt perccel ezelőtt mondta.

Amint ezt kimondta tényleg csöngettek.

-Ha nem kened be ezzel a kezed és utána nem kötöd be kinyírlak egy kenőkéssel.

-Jó jó értem. De menj apukád vár.

-Oké. -azzal eleget tettem kérésének, ugyanis kinyitottam apának az ajtót lent.

-Szia fiam. Jöttem ahogy tudtam. -ölelt meg szorosan.

-Nem nincs! Tegnap halt meg Jimin.

És megint elsirtam magam.

-Tudom. Tudod te milyen nehéz volt onnan elkéretőznöm? Mindegy most nem ez a lényeg. Emlékszel még arra a lakásra, amit néztél? -kérdezte én pedig bólintottam -megvettem nektek!

-Mi az hogy nekünk? De Úristen köszönöm!

-Nektek. -mutatott rám majd a mögöttem somolygó Jungkookra.

-Mi? Jungkook kérlek gyere egy picit félre. Egy perc és jövök apa...

-Nem én akartam!

-De nem is cáfoltad!

-Mert nem akartam. Amúgy is megszoktad nem?

-De... Jó nekem mindegy. Apa! -mentem vissza hozzá -miért akarod hogy velem lakjon?

-Mert szeretitek egymást

-De mi... Nem. Vagy... Mi... -makogtam össze vissza valamit

-Na menj és pakolj valamit mert itt a kulcs. -adta a kezembe a lakás KULCSÁT!!

-Jungkook. -fordultam felé miután fájdalmas búcsút vettem apával -lakásunk van. Érted?! Nem kell többet ott lenned! -vigyorogtam rá mint egy idióta

-Tudom Tae, tudom. -jött közelebb hozzám és rakta rá kezeit derekamra.

-Meg se kérdezted hogy megölelhetsz e. -kuncogtam el magam, de egyébként jól esett. Valahogy csak imádom ezt a nyuszi fiút.