Taekook

10. Rész

Szóval Európa meg Amerika, mi? Jobb ötleted nem is lehetett volna, Jungkook. Anyáról annyit tudok, hogy elvileg Amerikába költözött, ezért nem nagyon szeretnék oda menni, de viszont rengeteg ott a lehetőség is. Mivel én alapból is akartam valamikor Amerikába költözni, ezért az anyám ezt nem fogja meggátolni.
-Akkor legyen Amerika. A többit eldöntheted. - fogtam rövidre a választ
-De azért megmutatom neked a házat amit néztem, mert mindkét kontinensen választottam. Kíváncsi vagy rá? - válaszul megráztam a fejem, mire ő értetlenül nézett rám.
-Legyen meglepetés. Úgy jobb. - adtam választ a kérdésére.
-Jólvan, Tae. Akkor meglepetés. - vigyorgott rám.
-Kook. Tudom hogy nem nagyon szeretnéd, de én elmennék sétálni. - mondtam neki - lehetőleg egyedül - tettem hozzá, mire csak egy mérges Jungkookot láttam magam előtt - nem csinálok semmit sem, nyugi. Csak megyek egy kört a háztömb körül.
-Jó, legyen. Menj.
   Azzal felhúztam a cipőmet, és elindultam. Hát, nem csak a háztömb körül szeretnék menni, csak ezt nem mondtam el neki.

Jungkook szemszög

   Mivel Tae elment sétálni, úgy döntöttem, hogy csinálok neki valamit vacsira. Tudom, hogy palacsintával bármikor kétpofára tudja tömni magát, még akkor is, ha nem éhes. Egy fél óra alatt végeztem vele, de miután megnéztem a konyhát... Hát mit ne mondjak, nem néz ki valami jól, úgyhogy feltakarítottam. De az a fura, hogy Tae nincs sehol. Kicsit kezdtem aggódni, amikor a telefonom rezgett egyet, reméltem, hogy Tae ír, de nem. Egy ismeretlen szám volt az, és egy képet küldött. Kíváncsian megnéztem, de amint megláttam, a falhoz vágtam a telefont, de olyan erővel, hogy megrepedt. Mindkettő. Tudhattam volna, hogy nem sétálni megy. Valahogy sejthettem. A képen egyébként egy fiú ül, az ölében Taehyungal, és hogy is mondjam... Hát szebben mondva smárolnak. Abban a pillanatban, ahogy megláttam azt a képet, egy világ tört bennem össze. Igaz nem is vagyunk együtt, de attól még haragszok rá. Ő csak az enyém! Rajtam kívül senki ölébe ne üljön bele, főleg ne smárolja le! Igaz, elvileg én vettem el  az első csókját, de akkor aludt. Az meg nem az igazi.

Taehyung szemszög

   Egy bő háromnegyed óra után haza is értem. Mit ne mondjak, jól esett ez a séta. Voltam a téren is, onnan elsétáltam a közeli parkba, és elmentem arra a helyre is, ahol Yoongi és Jimin meghalt... Ott nagyon sokat sírtam. Viszont Kookot nem látom sehol. Először benéztem a konyhába, aztán a fürdőbe, de nem találtam. Gondoltam, hogy bent van a szobába, úgyhogy benéztem oda is. Szerencsére ott volt az ágyon, de csak nézett a fejéből ki üres szemekkel. Odamentem hozzá, megöleltem, de elhúzódott tőlem.
-Kook, mi a baj? - kérdeztem tőle, de nem válaszolt - bánt valami?
-Hagyj békén.
-Csináltam valamit?
-Mit nem értesz azon, hogy hagyj békén?! - emelte fel a hangját
-Kook... Mi bánt? - kérdeztem tőle remegő hangal
-Semmi,de húzzál már innen a kurva életbe is, egyedül akarok lenni! - ordított rám, bevallom, nem kicsit ilyedtem meg.
-Addig nem megyek, amíg nem mondod el a bajod. - itt vett egy mély levegőt, majd elkezdett beszélni
-Ha nem hordod el innen azt a büdös képedet, esküszöm, fejbe baszlak. Ne nehezítsd meg most a dolgom, csak egy teher vagy nekem. Anyád is elhagyott, nem csodálom, egy ilyen szánalmas gyerek nekem se kellene! Ő is végig utált téged! Nem is értem, apád hogyan tud egy ilyen mocskot szeretni! Akkora egy buzi állat vagy! A világ is szebb lenne, ha nem lennél! Az előző sulidban is bántottak téged. De te nem tudtad magad megvédeni! Tudod, miért?! TUDOD MIÉRT?! AZÉRT, MERT OLYAN GYENGE VAGY, HOGY MÉG EGY TOLLPIHE IS ERŐSEBB NÁLAD! NÉZTÉL EGYÁLTALÁN MÁR TÜKÖRBE?! OLYAN RONDA KÉPED VAN, HOGY ELVISELNI NEM LEHET! APÁD IS CSAK AZÉRT VAN VELED, MERT EL KELL TARTANIA! SENKI SE SZERET TÉGED! ŐSZINTÉN ÉN SE TUDOM, MIT LÁTTAM MEG EGY ILYEN BUZI RIBANCBAN! - és csak köpte a szavakat az arcomba. Ott tapos belém, ahol a legjobban fáj.
-Jungkook.. Elég...
-Mi?! Mi elég?! Most megtudod, hogy mi elég! - azzal elkezdett ütni és rugdosni mindenhol, ahol csak tudott. Őszintén nem tudom, mit csináltam. Bízok benne, hogy csak rajtam vezeti le a feszültségét. De nem értem, mivel érdemeltem ezt ki... Már gondolataim sincsenek, csak potyognak a könnyeim, és annyit érzek, hogy elsötétül minden. Csak annyit hallok, hogy elhord mindennek. Nem érdekel semmi, már a fájdalmat is élvezem. Pár perc, és vége lesz mindennek. De nem... Mert a következő pillanatban megszólalt Jungkook.
-Most ennyivel megúszod. Örülj neki, hogy csak ennyi kaptál. Most pedig HÚZZ A SZEMEM ELŐL! - nem csináltam semmit, csak tettem, amit mondott. Fájdalmasan felkeltem a földről, és indultam el a vendégszobába.