Taekook

Eredeti verzió 8

Szóval, haza mentem. Lehajtott fejjel mentem el (az éppen egymást... Faló) két ember mellett, történetesen Taehyung és Bogum előtt. És még a világért sem akartak észre venni engem. Á, dehogy.

Mintha ott lennék de mégsem. Ugye mijen jó érzés amikor az emberre nem figyel senki?

Taehyung szemszög

-Tetszel nekem Taehyung. -mondta ki már másodszorra én pedig örültem... Iszonyúan, valami miatt olyat éreztem amit tudtam hogy nem helyes, de nem tudtam megakadályozni. Tudtam hogy valahol még ott van Jungkook nagyon mélyen, de Bogum mellett elfelejtettem teljesen. Azt hiszem óriási hiba volt.

-Már mondtad. De azt hiszem te is nekem. -néztem félre, de akkor olyan dolog történt amire nem voltam felkészülve soha. Megcsókolt. Úgy, hogy meg sem kérdezte és úgy hogy nem is ismertük egymást alig két órája. De vissza csókoltam. Jó volt. Iszonyúan jó. Azt hittem szeretek egy embert, aki soha nem fog átverni.

-Aludjunk jó?

-Nem jó. Itt nem. -néztem körbe a lakáson

-Miért?

-Mert itt... Mert itt lakik Jungkook is...

-Hogy kicsoda? -nézett rám meglepődve

-Jungkook. De ne-

-Hagyd. Majd elmegyek. -szólalt meg mögülem az említett személy.

-De hova?

-Hoseok. -mondta, azzal le is lépett. Túl nagy volt a baj, hogy nem állítottam meg.

-Na? Most csak ketten vagyunk. -nézett rám kacéran

-Nem. Felejtsd el. Fáradt vagyok.

-Akkor alszunk.

-Jó. -mentem be a szobámba, ő pedig követett. Fura volt, hogy nem Jungkook ölelt meg. Egyszerűen hiányzott és sokkal nehezebben aludtam el, legalább fél órát még gondolkoztam, csak utána tudtam lehunyni a szememet.

Kár volt. Túl nagy volt a baj Jungkookkal. Nem tudtam hogy vissza megy arra a borzalmas helyre...

Jungkook szemszög

Miután kiléptem a lakásból, óriási düh tört rám, viszont iszonyúan szomorú voltam, úgyhogy elkezdtem a város kihalt részén járkálni. Nem kellett volna.

-Na mi az Jungkook? -szólalt meg mögülem kiskori bántalmazóm hangja ami miatt megijedtem -csak nem vissza jössz hozzánk? -meg fordultam, és észre vettem hogy vannak vagy négyen. Legalább. Elkezdtek felém jönni, ezért futni kezdtem, mert azt nagyon sokáig bírok. Hátha kifárasztom őket.

Mikor már vagy egy jó tíz perce csak rohantam, hátra néztem, ahol még mindig nyomomban loholt az ember, úgyhogy mégnagyobb tempóra kapcsoltam. Azt hittem, ez használ. És a gondolatom jó is volt. Még egy fél óra után már nem is láttam őket sehol, viszont...

Viszont azt sem tudtam hol vagyok. Taehyung száma sem volt meg, sőt senkié sem. Csak egy pár csajé, akiket meg már rég dobtam.

Ott voltam egy puszta közepén, teljesen egyedül azt sem tudva hol vagyok, és szét fagytam. Fáztam, iszonyúan fáztam. És féltem is, mert mellettem volt egy erdő. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, aki teljesen el van veszve a világban, és nem tud senkitől segítséget kérni. Mert, pontosan ez voltam én.

Aztán utolsó reményemben felhívtam Jenniet.

-Szia Kookie! -szólt bele azzal az undorítóan nyalás hangján

-Khm. Hi. Megvan neked Taehyung száma?

-Meg. De miért kell az neked? -kérdezte tiszta utálattal a hangján

-Add meg. Különben ma nem megyek el hozzád.

-Oké leírom. Akkor ma gyere hozzám át, garantálom hogy csodás élményed lesz! -mondta a szerinte "erotikus" hangján, aztán letette és nem sokkal később egy üzenet érkezett Taehyung számával, amit azonnal tárcsáztam is.

Nyolcadik nem fogadott után felvette

-Ki az? -szólt bele álmos hangon, nekem meg bűntudatom lett, amiért felkeltettem őket.

-Taehyung én vagyok az Jungkook...

-Mi? Miért? Jól vagy?

-Hát... Nem igazán...

-Mi az isten történt veled?

-Nem tudom hol vagyok!

-Mi az hogy nem tudod hogy hol vagy?

-Az hogy fogalmam sincs! Nem tudom itt vagyok a semmi közepén egy háromnegyed órás futás után... Valami erdő mellett fogalmam sincs hol...

-Édes istenem... Pontosabb leírást nem tudsz adni?

-Nem! Itt vagyok tiszta sötétben egy pusztán szétfagyva éhesen és... -nélküled. Tettem hozzá magamban még

-Ahj. De az nem jó...

-Nekem mondod??

-Azt tudod merre mentél?

-Hát... Khm a város kihalt része felé.

-Te idióta! Azonnal menj el onnan... Tudod mennyi gyilkos jár arra este?!

-Hova menjek Taehyung? Hova?

-Nem tudom. -suttogta szomorúan -az én hibám... Hogy most ott vagy?

-Nem. Egyáltalán nem. De valamit vagy valakit légyszíves küldj ide értem biztos ismersz valakit akinek van autója...

-Bogum ne most -mondta, aztán kinyomott.

Értetlenül néztem a kijelzőmet, ami fekete volt.

-Szia Jungkook. Csak nem hiszed hogy nem futottam utánad? -nevetett fel hihetetlenül „régi jó barátom”, aztán már nem láttam semmit, csak sötétséget