Taekook

Eredeti verzió 1

(amúgy csak úgy megjegyzem nem sokban tér el az előzőtől... Vagyis deeee... Lesznek benne teljesen ugyan olyan dolgok, de eltérések is. Annyit még megjegyzek, hogy szóról szóra fogom lemásolni, úgyhogy lehet kicsit nagyon cringe lesz az egész)

Kim Taehyung vagyok, 16 éves, és Seoulban élek. Már Seoulban, eddig pedig Daeguban. El kellett költöztünk, apáék vállása miatt. Jelenleg apával élek, és fogalmam sincs, egyáltalán milyen lesz ma a suli.

Jimin, a legjobb barátom annyit mesélt már Yoongiról akit a barátai csak Sugának hívnak, hogy tuti bele van esve. Olyanokat is mondott, hogy van valami Jeon Jungkook, és mindenki őt isteníti, meg mindenki oda van érte, az van amit ő mond. Hát, ilyen gondolatokkal lépett be a lakásba Jimin.

-Szia! -köszöntött egy öleléssel, amit viszonoztam is -megyünk? Készen állsz?

-Ahm. Azt hiszem. -aztán el is indultunk. Még sokat mesélt Hobiról is, elvileg vele össze fogok még barátkozni. Hát nem tudom.

Oda is értünk a sulihoz. Jó nagy, mit ne mondjak. Beértünk az osztályba, ahol már a tanár ott volt.

-Jó napot! -hajoltam meg előtte

-Szia. Ha jól tudom, te vagy Kim Taehyung.

-Igen. -mondtam neki

-Gyerekek! Figyeljetek! Itt van az új osztálytársatok. Fogadjátok szeretettel. -nézett rám mosolyogva, majd az osztályra meghatottan -oh, el is felejtettem. Ott van hátul egy hely Jungkook mellett jobbra. Ülj le. -bólintott egyet bíztatóan, majd kiment a teremből.

Hehe rohadna meg... Pont hátra. És pont Jungkook mellé. Mondjuk, máshol nem is lett volna hely.

Gyorsan oda is mentem, aztán letettem a táskámat, majd oda mentem volna Jiminhez, ha ez a retardált nem fogta volna meg a csuklóm.

-Mi van? -kérdeztem egyhangúan.

-Itt ülsz.

-Jó, de oda megyek Jiminhez, mert semmi kedvem a társaságodhoz. -néztem rá szúrós szemmel.

-Nem. Úgyhogy itt maradsz! -mondta dühösen. Pont érdekel.

-Nem érdekel, most szépen elengedsz, jó leszel és nem lesz semmi baja egyikünknek sem. -szóltam vissza sokkal nyugodtabban, ami ilyesztőbben festett sokkal rajtam. Igen, én mindig így nyerek vitát.

-Ó, szóval Jiminnel vagy jóba. Tehetek róla, hogy ez holnaptól ez ne így legyen! -szorította erősebben a csuklómat, de úgy tettem, mintha meg sem éreztem volna.

-Kinek képzeled magad, hogy csak így utasítgass embereket? -kérdeztem még mindig nyugodtan, a többiek pedig feszülten figyeltek minket.

-Ne merj felhúzni.

-Mert? Mi lesz akkor? -húztam félmosolyra a számat.

-Akkor... -akadt meg egy pár pillanatra

-Na látod! Semmi. Úgyhogy eressz. -mosolyogtam rá kicsit sem kedvesen, ő meg egy "kurva anyád" után elengedett.

Mivel sajnos vagy nem sajnos a vita elvette az egész nyolcig tartó maradék időmet, vissza ültem a helyemre. Mert becsengettek. Sajnos.

Irodalom van. Az egyetlen tantárgy, amiben jó vagyok a zenén kívül.

-Jó reggelt osztály. Ha jól tudom, van egy új tanuló. -nézett fel a szemüvege felett, és azonnal ki is szúrt engem -Kim Taehyung, ugye?

-Igen, én vagyok az. -feleltem egy apró gúnnyal a hangomban, de nem hallatszódott.

-És.. Mit kell rólad tudni?

-Nem tudom. Nincs bennem semmi érdekes. Értek a zenéhez és az irodalomhoz. -vontam vállat.

-Értem. Tudsz verset elemezni? -válaszul csak bólintottam -akkor gyere ki. -de jó. Nem több mint 3 perc alatt kész voltam, és ültem vissza a helyemre.

-Látom, értesz hozzá. Csináld meg nekem holnapra. Különben ne tudd meg mi lesz. -rakott elém egy papír verset.

-Nem. Csináld meg te!

-Akkor legalább segíts! -ez könyörög? Nekem? Komolyan?...

-Nem. Majd más segít.

-Hátul csönd. -szólt a tanár ránk.

-Dehogy segít más!

-Miért is?

-Na jó! Jungkook, Taehyung kifelé! -küldött minket ki a tanár. Jeee...

Kimentem, és Jungkook is jött utánam.

-Ugye tudod, hogy én a TE segítségedet akarom?

-Nem segítek neked.

-Tényleg? -jött közelebb felvont szemöldökkel. Lassan olyan közel voltunk, hogy az orrunk is össze ért. Próbáltam hátrálni, de nyilván fal volt mögöttem -így se segítesz? -simított végig karomon, mire semmi reakciót nem mutattam.

-Nem.

-Miért nem vagy zavarban? -lehelte számra a szavakat.

-Miért lennék? Mert mindenki istenít téged ebben a suliban?

-Nem. Az hogy közel vagyok. Az nem zavar? -simult hozzám teljes testével, mire fintorogva megszólaltam.

-De, eléggé. Úgyhogy húzz innen.

-Hmm. Érdekes vagy.

-Miért is?

-Mert te vagy az első, aki ellenkezni mert nekem, és nem rugattam MÉG ki.

-És mit kezdjek ezzel a ténnyel? Ugráljak körbe körbe az utcán sikoltozva? Vagy mit vársz tőlem komolyan? -röhögtem el magam.

-Rohadj meg ott ahol vagy. Hogy tudsz olyanokat mondani, amire nem tudok válaszolni?

-Tapasztalat.

-Ó. Vajon másban is ilyen tapasztalt vagy? -húzta perverz mosolyra a száját.b

-Azt akarod, hogy megüsselek?

-Nem tudsz. -fogta fejem fölé a kezeimet. Haha, még van lábam is.
Bár, kár lenne használni.

-Szállj le rólam.

-Rajtad se vagyok. -kezdett el puszilgatni, ami nálam betelítette a poharat, és tökön rúgtam.

-Csak szólok. Soha nem fogom tőled félni, sőt bármilyen hihetetlen is, zavarba se fogok jönni tőled.

-Azt csak hiszed, Tae.

-Nem hiszem. Tudom. -ültem le a kanapéra -várj te hülye. Mi az hogy Tae?!

-Te lehülyéztél. -ködösült el tekintete.

-Te úgy hívsz hogy Tae, én pedig téged úgy hogy hülye. Tetszik az ajánlat?

-Anyád. -sziszegte fogai között. Ideges. Hol van az igazi Jeon Jungkook? Mert ez bizots nem ő.

Jimin szemszög

Amikor Jungkook csak úgy mindenki előtt megadta magát Taehyungnak az... Fura volt. És még szó nélkül is hagyta a dolgot. Nem tudom, bárki bármit mond, szerintem megtetszett neki Tae. Úgy féltem ott kint Taehyungot. Nem akarom, hogy Jungkook bántsa. Senkivel sem viselkedett még így...