Taekook

14. Rész

-Te vagy az, Kook?
-Igen, én vagyok az, Tae. -mondtam neki könnyes szemekkel
-Kook, én... Nem tudom, hogy hogy tudtalak elfelejteni. Nagyon sajnálom. Tudom, hogy ez nem tartott olyan sok ideig, de visszajöttek az emlékeim. Minden. Így utólag visszagondolva, megbocsátottam már neked. Igazából régóta nem haragszok rád, csak ignoráltalak. -vigyorgott rám, mire én összeszűkítettem szemeimet
-Te! Ne csinálj többet ilyet! -mondtam neki, és megcsikiztem az oldalát
-Jó, jó, csak hagyd abba-nevetett édesen. Komolyan mondom, nála csodásabb ember nincs a világon. Minden porcikája tökéletes.
-Behívjam Roséékat?
-uuuu igen! Köszönöm előre is!
-Mit köszönsz, te butus? Ez a legkevesebb. Na, mindjárt jönnek. Szia!
-Szia.

-Most hatalmasat fogok mondani. -Mi az Jungkook? -kérdezte Sehun, azt hiszem kicsit aggódott is. Vagy nem kicsit.
-Szóval annyi van, hogy Tae felébredt. Nyugodtan menjetek be hozzá, majd ő mesél nektek.
-Miiiiiiiiiiii aaaz, hogy felébredt? Ugye most csak viccelsz?
-Nem, Rosé. Az ötös kórteremben van. Amiért az orvos behívott hozzá, azt majd ti meg tudjátok. Lehet már vissza is aludt, úgyhogy siessetek. Na, megyek. Sziasztok!- azzal otthagytam őket.

Taehyung szemszöge

Nem értem, miért mondta azt Kook, hogy szia? Ugye nem akar itthagyni ezekkel a hülyékkel majd? Nem tudtam nagyon sokat gondolkozni, ugyanis belépett a három jómadár.
-Szia TaeTae! Hogyan vagy?-kérdezett Jisoo és Rosé egyszerre. Meg kéne kicsit ilyeszteni őket. Hmm... Van is egy ötletem. Előveszem a póker arcomat is hozzá.
-Hát, tudjátok...-mondtam szomorkásan -az orvos azért hívta be Jungkookot, mert ő tűnt közületek a legnormálisabbnak, és hát.... Azt mondták neki, hogy-direkt tartottam egy kis szünetet, majd mély levegőt vettem.
-Mond már, Tae...
-Szóval azt mondták neki, hogy elég súlyos állapotban vagyok, és több mint hat hónapig bent tartanak.
-Mi van?!-eszmélt fel a sokkból először Jisoo -de akkor.... Jajj ne... -el akarta magát sírni is de belőlem kitört a nevetés, mire ők csak értetlenül néztek rám, majd mintha Sehunnak leesett volna valami.
-Te! Ilyet többet soha ne mondj! Jisoo Rosé ne higyjetek neki! Ez baromság volt. Na, szóval Tae. Miért is hívták be Kookot?
-Elvileg azt mondták neki, hogy mindenre emlékszem, kivéve egy dologra... És az az egy dolog ő volt.
-És akkor most? Vagy... Uhmm.. te akkor most nem emlékszel rá?
-De, mert támadt egy csodás ötletem. Először eléggé furán néztem rá, mert nem tudtam ki ő. Szóval volt egy olyan ötletem, hogy megölelem. És akkor beszívtam az illatát. Visszatért az emlékeim negyede. Emlékeztem rá. Nem tudom még mostanáig, hogy hogyan tudtam elfelejteni, de az elmúlt egy év, meg az első hónap az még mindig nincs meg. De elmondott mindent. Úgyhogy most nagyjából képbe vagyok.
-He?- kérdezte Rosé értetlenül -most akkor megint jóba vagytok?
-Igazából egy ideig ignoráltam. De igen, nem haragszok rá. Na jó, talán egy nagyon kicsit igen. De annyira nem foglalkozok vele. Szerintem tudjátok, mire gondolok...
-Persze.
-Na, de! Most jöjjön az a része, hogy: Meddig leszel bent? Hogy érzed magad? Egyáltalán mennyire komoly bajod van? Hogyhogy felébredtél ilyen korán? Emlékszel, hogyan nézett ki a mentő belülről??
-Jajj, elég, Sehun! Nem tudok ötezer kérdésre válaszolni egyszerre!Fogalmam sincs,meddig leszek fogva tartva.-kezdtem neki cinikusan- Nem érzem magam sehogy. Szerintem annyira komoly a bajom,hogy holnap meghalok. Csak rosszat álmodtam szerintem, azért ébredtem fel már ma. A mentő belülről? Hmm, lássuk csak. Betoltak egy olyan ágyon, amire rá volt kötözve a kezem, és a lábam is. Amint betoltak, meg lettem erőszakolva azonnal. A falakon mindenféle kínzóeszköz sorakozott. Más valamire esetleg kíváncsi vagy, Sehun? -kérdeztem tőle bájosan. Jisoo már a földön feküdt a röhögéstől, Rosé meg már sírt.
-Normálisan esetleg nem tudsz válaszolni?
-Miért, mit vártál? Hogy azt mondom majd, hogy azért ébredtem fel, mert egy óriás gumikacsa táncolt a hasamon? Nem tudok semmit! Azt se, hogy meddig leszek itt, hogy milyen súlyos az állapotom, azt meg végképp nem, hogy hogy néz ki egy mentő belülről. Ájult voltam! Lenni meg jól megvagyok nélkületek is. Úgyhogy, elmehetnétek, nagyon elbeszélgettük ám az időt! Szerintem annyit voltatok itt már, hogy lejárt a látogatási időtök is. Triplán. -Sehun csak megnézte a telefonján az időt, mire elkereledtek a szemei. Hát, igen. Öt órán keresztül itt voltak. Most van este 9.
-Khmm, akkor mi megyünk is. Jisoo, ti meg ne előttünk faljátok egymást, könyörgöm, ez egy kórház! -nézett az ágyam melletti szerelmes párra, akik éppen csókolóztak. - meg este is ráér, nem? Vagy itt akarjátok egymás szexuális vágyait kielégíteni? Na, most már menjünk. Szia, Tae. Jó éjt!
-Sziasztok! Nektek is!- mondtam nevetve, majd ki is mentek az ajtón.