Taekook

eredeti verzió 14

Na szóval miután a kis tervemet elhatároztam, elmentünk szép sorban fürdeni, viszont Jungkook olyan fáradt volt hogy képtelen lettem volna most felizgatni. Úgyhogy csak a legügyesebb kéztechnikámat bevetve próbáltam mindenhol ellazítani, ami sikerült is, mert még mindig szuszog, viszont ha elveszem a kezem, felébred.

-De Tae folytasd ne hagyd abba légysziiiiiii -nyöszörgött Kook aranyosan, és szenvedve hátára fordult, majd úgy kezdett el hozzám bújni mint valami kisbaba -túl fáradt vagyok és neked meg túl jó a kézügyességed kérlek folytasd... -ölelgetett szét mindenhol. Tényleg mindenhol. Igen, erről beszéltem.

-És az nem jó ha befekszem melléd? Mert én is elfáradtam -kuncogtam fel egy kicsit

-De nekem meg ez jó. Na, légyszi most az egyszer, esküszöm többet nem kell csinálnod. -konyította le ajkait, én meg mint egy engedelmes pincsi, úgy ugrottam minden kérésére. Elkezdtem óvatosan most simogatni, nem maszírozni, mert túlságosan fáradt volt a kezem. Úgyhogy inkább a körmömmel óvatosan simogattam selymes bőrét.

-De Jungkookiem légyszíves, én is fáradt vagyok. Fekvés közben is tudlak simizni, ha az jó neked.

-Nekem mindegy csak érj hozzám -hunyta le a szemeit, és újra elfeküdt az ágyon. Annyira de annyira szeretem ezt az embert. És azért, mert egyedül nekem mutatja meg ezt az oldalát, ami gyerekes, és néha nyűgös is. Teljesen önmaga. Na, nem csak ezért szeretem. Mindenéért is.

Óvatosan lefekszem mellé, és egy ideig nézem teljesen kisimult arcát, amint édesen félálomban van. Egyik rakoncátlan tincsét eltűröm haja mögül, és elkezdem azt birizgálni.

Nem szól érte semmit, szerintem most tényleg elaludt, mert már rég csak össze bújva vagyunk, és nem kéri vissza a kezem. Nagyon késő is van, és én is már rég elfáradtam, ilyen hét óra felé, de Jungkooknak mindig engedelmeskedek, ha ilyen nyűgös lesz hirtelen, mert ha nem teszem meg amit mond, szerintem képes lenne ilyenkor elsírni magát. Úgyhogy este tíz órakor elaludtam. És holnap suli. Jeee...

Reggel nagyon kellemes dologra ébredtem, mégpedig arra, hogy éreztem magamon Jungkook tekintetét, ahogy engem kémlel. Gondolom szokta nézni ahogy alszok. Bár ezzel semmi baj nincs, én is szoktam őt...

-Jó reggelt -mosolyodtam el csukott szemmel, mire nem sokkal később Kook ajkait éreztem meg sajátjomon.

-Szia. -most már sikerült kinyitom a szememet, és Jungkook nyuszi mosolyával találtam magam szembe, amitől akaratlanul elpirulok mindig.

Fejemet vissza fúrtam a párnába, viszont ő játékosan megcsikizte az oldalamat, mire hangosan visítani kezdtem.

-Hagyd abba kérlek! -mondtam nevetéstől könnyes szemekkel, ami szerencsére meghatotta -ilyet ne csinálj többet kérlek, majdnem leállt a szívem.

-Ajajj, akkor tényleg nem lesz ilyen többet, mert nem lesz mit megbolondítanom többet. -mondta teljesen komolyan, én pedig szerintem úgy néztem ki mint egy paradicsom. Persze, egy érett paradicsom -imádom amikor elpirulsz. -mondta csillogó szemekkel, én meg már nem tudtam, hova akar kitörni már a szívem

-Iskola van...

-Nem akarom. -nézett unottan maga elé

-Én sem. -bólogattam egyet értően

-De ott leszel te, úgyhogy nem lesz unalmas.

-Igazad van. -motyogtam magam elé valami ilyesmit. Utálom hogy ennyire szeretetteljesen néz rám mindig, és folyamatosan 290 a pulzusom tőle. Ha így folytatja, komolyan meg fogok halni... Aztán feleszméltem a bambulásból, bár inkább még jobban zavarba jöttem, ugyanis Jungkook TÖKÉLETES felső teste tárult elém. Mert öltözött -Kook azt hiszem le fog állni a szívem ha ezt folytatod -mondtam szenvedve

-Hát... Mennyi a pulzusod? -biccentett az órám felé, ami a karomon volt, és nem meglepődve láttam, hogy...

-157.

-Hát, igen ilyen az ha valakit szeretsz. -bólogatott, ezzel nyomatékosítva a mondandóját -gyere ide. -tárta szét a karját, bár még mindig nem volt rajta póló, szívesen bele bújtam így is ölelésébe -ezt csakis te láthatod. Senki más rajtad kívül. Eddig senkinek nem mutattam meg, főleg nem engedtem meg, hogy így megöleljen. Érezd magad megtisztelve. -kuncogott fel

-Jólvan. Egyébként baromira tetszik.

-Tudom. Kinek nem? -tette csípőre egyik karját, másikkal pedig a kicsit lenőtt haját félre dobdta mosolyogva, mire én elröhögtem magam.

-Te idióta vagy. -mondtam, majd egy húsz perc múlva elindultunk a suliba.

Természetesen gyalog, és végig fogta a kezem. És az volt a legjobb, hogy amikor beértünk, akkor sem engedte el. Szóval akkor felvállalja?? Talán kicsit több figyelmet is kaptam, és megvető pillantásokat, amik egy idő után kezdtek zavarni, így elengedtem Kook kezét.

-Ne engedj el, csak irigyek nagyon, tudod? -duruzsolta halkan a fülembe, mire én beharapott szájjal bólintottam. Egyébként Jungkook visszatérése nagyon felhergelte az egész iskolát, mindenki sajnálta, ami történt, ugyan úgy rengeteg lány vette körül, viszont csak rám figyelt végig, és minden prostit... Khm akarom mondani lányt elküldött, és végre kezdték felfogni, hogy valami van köztünk.

-Cső haver, na mi van? -jött oda valaki, és elég feltűnően végig nézett rajtam -hol szerezted? -kérdezett rá, mintha egy tárgy lennék, ami kicsit sem esett jól

-Először is ne beszélj róla így mint egy tárgyról -mondta ilyesztően mély hangon, amitől még az előttünk állónak is bent rekedt a levegője -másodszor is nem szereztem, hanem küzdöttem érte. És ha egy ujjal is hozzá érsz, egyesével töröm el mindegyiket. -nézett farkas szemet a fiúval, aki egy kisebb sokk után bólintott, majd elment. Aztán Jungkook felém fordult mosolyogva, mintha mi se történt volna.

Micsoda egy ember ez, az előbb fenyegetett meg valakit, most meg úgy viselkedik, mint egy gyerek...