Taekook

Eredeti verzió 13

Nagyon nagyon jól elvagyunk Jungkookkal, aminek őszintén nagyon örülök. Igazából ugyan úgy össze kapunk minden hülyeségen, csak ő inkább szeret szívatni és nem komolyan venni engem. Úgyhogy ilyenkor én is azt teszem, és általában az lesz a vége, hogy össze bújva nézünk egy filmet. Amit ő választ. És ami általában horror. Amit nem szeretek és folyton félek, de ő csak kiröhög, viszont folyamatosan figyel rám.

Nem rég engedték ki a kórházból, és sokkal jobban van mint eddig. Hát, mit ne mondjak... Amint ezt a hírt a többi ember megtudta, elkezdtek körbe ugrálni engem, hogy tudok e valamit róla. Mert egyébként rajtam kívül senkivel sem beszél, mert nem találja fontosnak. Ezt még mindig nem értem miért csinálja, de úgy megmelengette a szívemet, amikor ezt mondta.

Szeretem, tiszta szívemből és ahogy látom ez nála sincs másképp. Hamarosan vissza tér az iskolába, ahol... Ahol még mindig a Yoonmin párosról beszélnek. Utálom, az összes hangfoszlányt amit hallok innen-onnan, dehát nem tudok ellene mit tenni, tragikus volt nagyon. És néha még el is sírom magam, ha nem lát senki. Olyankor jól jönne Jungkook, nagyon jól. Na nem mintha eddig nem vettem volna "hasznát".

Amíg itthon van én befogtam szakácsnak, mert én nem tudok főzni. Mert vagyok olyan szerencsés, hogy egyszer egy zacskós levest oda égettem. Azóta nem megyek a konyha közelébe. Ja, és egyszer próbáltam segíteni Jungkooknak, de... A hagymát muszáj volt úszószemüveggel felvágnom, és a húst úgy pakoltam rá a serpenyőre, hogy a fedőt magam elé tartottam, nehogy véletlenül rám fröcsögjön az olaj. Na, azóta nem enged A KONYHA közelébe. Veszélyes hely, én mondom. És amit Kim Taehyung mond, azt el kell hinni.

-TaeTae mit csinálsz? -ugrott rám a semmiből Kook, ezzel össze roppantva engem

-Te nemnormális agyhalott... Össze lapulok. -nyöszörögtem alatta

-Kösz. Nem elég hogy tegnap lehülyéztél, már agyhalott is vagyok.

-Naaa~ tudod hogy azt viccből mondtam kérlek bocsáss meg többször nem lesz ilyen. -öleltem magamhoz nevetve

-Jólvan Tae. Jólvan. Értelek. -mondta mosolyogva -Szóval na akkor mit is és hol van a telefonom?

-Öhm... Nem tudom? -válaszoltam a nem egyértelmű kérdésre.

-Akkor hívj fel. -mielőtt megtettem volna, értetlenül rá néztem, majd a kezére -miért is?

-Mert nem találom.

-Ott a kezedbe. Hogy lehetsz ilyen ügyetlen? -kuncogtam fel aranyosságán

-Jó te meg... Te meg nem tudsz főzni. Ami amúgy az asszony feladata lenne, dehát~

-Ki az asszony? -néztem rá mérgesen, amitől megijedt, és inkább menekülőre fogta magát, én meg utána mentem. A "híresnevesgyorsfutójeonjungkook" -ot hamar utol értem, viszont még csak most jön a java. Egy hirtelen mozdulattal kezdtem el csikizni az oldalát, amire operaénekeseket megszégyenítő módon sikított fel, és elkezdett nevetni

-Jólvan jólvanh sajnálom csak hagyd abbah -fulladozott az ingerektől amik érték őt. És nem jó értelemben

-Akkor ki az asszony?

-Hát... A szomszédban Marcsi néni?

-Jó. Ő például asszony. Helyes. -simogattam meg a buksiját, amire elővillantott a nyuszi mosolyát, és kuncogni kezdett. Na és akkor rá mondja valaki hogy egy érett felnőtt 18 éves férfi... Hogyne -aranyos vagy mondták már? -néztem tovább gyerekes lényét halványan mosolyogva

-De nyem! Én nem vadok ajanyosz! -kezdett el duzzogni, majd felállt és dobbantott egyet, mire én elképedve néztem rá

-Te tényleg 18 éves vagy vagy csak hazudtál a korodról? -kérdeztem, majd mindketten elnevettük magunkat -de tényleg aranyos vagy.

-Na. Akkor most tudod mi lesz. -nézett rám össze szűkített szemekkel, én pedig "félni" kezdtem -most meg kell hogy maszírozz mert megcsikiztél és meghúzódott a kezem. -vett fel ölébe, én pedig előre örültem a feladatnak

Amúgy baj hogy abból a maszírozásból... Nem csak az lesz? Mert én ezt így nagyon nagyon jól elterveztem már a fejembe. Igen ez egy jó ötlet, direkt húzni fogom az ágyat az érzékeny részeinél.

Ügyes vagy Taehyung, nagyon jól eltervezted, lássuk hogy megy a terved megvalósítása.