Is Not Only About Been Rich

16. Elmész?

A nappaliban ülve lapozgattam egy napilapot. Lloyd nem volt ma itthon így egész nap alig beszéltem valakivel.
-Kisasszony kér esetleg egy teát?-lépett be az ajtón Steve.
-Nem.-válaszoltam fel se nézve rá a lapok közül.
-Esetleg mást? Egy pohár bort vagy pezsgőt?
-Lloydot kérem! Őt ide tudja hozni fél másodpercen belül?-néztem fel rá mire ő egy nagyot sóhajtott.
-Sajnos nem kisasszony.
-Akkor meg ne tartson fel.-mordultam rá, mire Dave és Jake is megjelent az ajtóban.
-Asszonyom..-szólalt meg Dave, de Steve oldalba bökte a könyökével.
-Mi a faszom van? Te is megkérdezek kell-e valami?
-Én.. én..
-Lloyd farka kell! Bele akarok ülni és keményen lovagolni! -ordítoztam ingerülten mire bezárult a bejárati ajtó.
-De morcos vagy édesem.-lépkedett beljebb mire én a kezemből ledobtam az újságot és Lloyd felé rohanva a nyakába ugrottam.-Hé.. mi.. mi a baj?-fonta körém a karját.
-Hol voltál? Miért nem jöttél hamarabb?-szorítottam erősen köré a kezeim.
-Mondtak valamit ezek a jómadarak amiért most ilyen vagy?-villant fel a három pasira a szeme, mire Steve megrázta a fejét. Lloyd elhúzódva a kezei közé fogta az arcom.
-Mi a baj baby?
-Hiányoztál.-szöktek könnyek a szemeimbe, majd a mellkasához bújtam.
-Hhhh.. most mondják el, ha történt valami.-simította végig a hátamon a kezét miközben várta a választ a három férfitől.
-A farkát hiányolja.-szólalt meg Steve.
-Hiányzik a farkam kincsem?-pillantott le rám.
-Meg akarja lovagolni.-folytatta Steve mire én még közelebb bújtam Lloydhoz.
-Édesem, hé! Semmi baj! Itt vagyok. A tiéd vagyok.-cirógatta a karom, majd az arcomat. Szipogva kitöröltem a könnyeim a szememből és hátrébb léptem.-Gyere. Nyugodj meg egy kicsit.-húzott beljebb a nappali felé.
-Lloyd..-pillantottam fel rá csillogó szemekkel, mire ő lehuppant a kanapéra és maga mellé húzott.
-Csücsülj ide mellém gyönyörűm.-fogta meg a csípőm és a másik kezével elsimította a hajam a vállamról.-Maguk menjenek ki. -intett a három férfinek.-És csukják be az ajtókat.-emelkedett felém, majd ahogy bezárult az ajtó az ajkaimra tapadt.
Egyből az ingje gombjaival kezdtem babrálni miközben a nadrágját kezdte kicsatolni. -Hiányoztam baby?-mosolyodott el ahogy figyelte mennyire vágyom rá és kapkodok, hogy megszabadítsam a ruháitól.
-Igen! Igen baby!-löktem a dohányzó asztalra mire ő egy hirtelen mozdulattal letolta a nadrágját és keményen rántott párat lüktető férfiasságán miközben gyorsan lehúztam a szoknyám alól a bugyim és felé másztam.
-Ahh kicsikém. Forró vagy és piszok szexi.-simította végig a csiklóm, majd ahogy látta mennyire felizgat ezzel gyorsított az ujjaival.
-Ahhhh Lloyd! Dugj meg!-kaptam az ajkai után, mire ő az ölébe ültetve magára rántott.
-Lovagolj kicsikém. Gyerünk baby!-adta az ütemet ahogy markolta keményen a fenekem.
-Ahhh baby! Annyira imádom a farkad.-kapaszkodtam meg a vállában mire hátra döntötte a fejét.
-Csodásan csinálod.-csapta meg a fenekem amitől felmordultam.
-Dugj meg! Gyerünk Lloyd!-gyorsítottam mire a felsőm pántjai lecsúsztak a vállaimról.
-Húzd lejjebb.-rángatta le a felsőm a melleim alá így ahogy szemei elé tárultak kemény kebleim egyből megmarkolta őket.-Ahhh Istenem baby! Imádom mikor benned lehetek.-harapta meg az ajkát ahogy felmordult alattam.
Az ajtó túloldalán ahol az étkező volt Steve az ablaknál állt és bámult kifelé. Jake és Dave kimentek az egyik kocsit megnézni így Steve magára maradva odébb lépett az ablaktól. A nappali felől egyre hangosabb nyögésekre lett figyelmes így az ajtó előtt elhaladva megtorpant egy pillanatra.
Az egyik fiú nem csukta be rendesen az ajtót így résnyire be lehetett látni ránk ahogy a nappali közepén lévő dohányzó asztalon szeretkezünk.
Steve vacillált. Nem lenne szabad ezt néznie. Ha pedig becsukja az ajtót megzavar minket.
Percekig agyalt mi legyen mi lenne a helyes döntés, de a gondolatait minden egyes nyögésem megzavarta.
Szemei felvillantak így megpillantott az asztalon ahogy Lloydon lovaglok. Megbabonázta a látvány. Nem tudott másra figyelni csak arra ahogy formás kebleim folyamatosan ugrálnak és az ajkaimat percenként egyre nagyobb nyögések és sóhajok hagyják el.
Összeszorítva a szemeit egy percre lepillantott magára és meglátta mennyire kényelmetlen odalent. Majdhogynem átszúrja a nadrágját ütemesen lüktető férfiassága.
-Aahhh.. el.. el fogok menni!-kiáltottam fel, mire Steve a farkát megmarkolta a nadrágján keresztül.
-Basszus.-suttogta alig hallhatóan, miközben egész teste reszketett. Félve felpillantott rám, de nem kellett volna. A kezeim a melleimre csúsztak és erősen markoltam őket miközben cseppet se lassítottam Lloyd kőkemény farkán.
-Ez az kincsem! Érzem, hogy szorítasz!-csapkodta meg a fenekem Lloyd. Steve csak az én hangomat hallotta és úgy érezte perceken belül elélvez a nadrágjában ő is.
-Ahhhh!-sikítottam fel hangosan, mire Lloyd felmordult.
-Ez az! Keményen baby!-rántott magára erősen ahogy lassult a tempó és tövig tolta magát bennem.
-Ahhhh... érzem! Érzem baby, hogy te... istenem!-nyögtem fel hangosan újból.
Steve nem bírta, a nadrágjába nyúlva kezdte keményen rángatni férfiasságát.-Basszus... -suttogta halkan Steve, miközben a keze gyors és kemény ütemet diktált. Próbált csendben maradni, mivel nem akarta elveszteni az állását, mert ha ez kiderülne neki annyi lenne. Nem csak kirúgják, de Lloyd megöli őt puszta kézzel. Szemei felvillantak rám ahogy keményen mozgatta a kezét. Közel járt ő is, ez volt a baj. Egyre hangosabban kapkodta a levegőt és a keze is egyre hangosabban csattogott nedves farkán.
-Élvezz el kislány.-mordult fel Lloyd.
-Ahhh baby! Csak veled!-nyögtem fel mire mind a kettőnk teste megremegett.-Ahhhh! Lloyd!-sikítottam fel mire Steve is elsült.
-Picsába- suttogta halkan ahogy a mosdó felé próbált igyekezni, hogy senki se vegye észre őt.
-Istenem Lloyd!-dőltem a mellkasára fáradtan.
-Még mindig csodás a puncid.-puszilgatta gyengéden a vállam, majd a nyakam.
-Neked pedig a farkad.-kuncogtam fel halkan.-Csodákra képes.-pusziltam meg az ajkait, majd felkeltem róla.
-Stabil egy asztal.-vigyorodott el ahogy elkezdte felvenni a nadrágját és összegombolta az ingjét.
-Az már biztos.-kacsintottam rá, miközben elindultam az ajtó felé.
-Hova mész?-pillantott hátra a válla felett rám.
-Rendbe teszem magam. Mindjárt jövök.-kaptam fel a bugyim a földről.
-Ahhh... nem kellett volna lehajolnod. Most nem tudom eltenni a farkam baby.-pillantott végig a lábaimon.
-Muszáj a mosdóba eljussak, mert folyik végig a lábaimon minden.
-Mmmm baby. Siess vissza! Ne rosszalkodj nélkülem.-harapta meg az ajkait.
-Sietek édes.-dobtam egy puszit az ajtóból és futólépésben siettem a konyhán át a mosdó irányába.
-Basszus.-simítottam végig a kezem a combomon menet közben, de azzal nem számoltam, hogy egy kőkemény mellkasnak csapódok.-Istenem!-ejtettem ki a kezemből az apró fekete tangát ijedtemben ahogy felkaptam a szemeim az előttem álló férfira.
-Picsába!-kapott ő is a mellkasához.-Sajnálom.-kezdte el kapkodni a levegőt Steve.
-Csak ijesztgetni tudsz?-kapkodtam én is levegőért, mire a tekintete letévedt a földön heverő bugyira.
-Ömm... nem. Én nem.. nem akartam egyszer se megijeszteni kisasszony.-köszörülte meg a torkát, de a szemeit nem tudta levenni az apró tangáról.
-Miért nézi a bugyim?-mire Steve összeszorította a szemeit.
-B..bocsásson meg.-lépett hátrébb tőlem, mire én felkaptam a földről.
-Nem látott még tangát? Vagy mi baja?-néztem őt értetlenül. Olyan volt mintha rosszul lenne. Nem tudom mi lelhette, de megijesztett ahogy tovább figyeltem.
-De asszonyom. Láttam már.-nyelt egy nagyot és a kezeivel megpróbálta eltakarni a férfiasságát ami ismét kő kemény lett.
-Rosszul van? Vagy mi.. mi baja Steve?
-Én... én nem..-lépkedett hátrébb, de a szekrénynek ütközött.
-Maradjon itt amíg én berohanok ide. Ne mozduljon. Szólok Lloydnak.-de mielőtt elkiálthattam volna magam a számra tapasztotta a kezeit.
-Ne kérem ne szóljon! Se...semmi bajom.-kapkodta a szemeit az enyémek közt, majd mintha megégette volna magát lekapta rólam a kezeit.-Istenem.. bocs.. bocsásson meg.-kezdett újra hátrálni tőlem.
-Steve! Mi a baj?-kérdeztem ledöbbenve, de ahogy magamra pillantottam, nem voltam én se jobb helyzetben. Rogers figyelte mit nézhetek, majd ahogy a fény megcsillant a lábaimon egyből a szemeit eltakarta a kezével.-Hé! Jól van? Vagy rosszul van Steve!-lépkedtem közelebb.
-Nem kisasszony! Kérem! Csak hagyjon. Mindjárt jobb lesz. Menjen be nyugodtan a mosdóba én... én addig itt ... itt a falnál megállok.
-Hozzak bentről vizet?-kérdeztem halkan. Kezdtem aggódni ténylegesen. Mi van ha szívrohama van? Szűz anyám! Én nem tudom őt felkaparni a földről.
-Nem.. nem kell. Nagyon kedves öntől.-rogyott le a földre ahogy próbálta rendezni a lélegzetvételeit.
Vacilláltam, maradjak-e, vagy gyorsan tegyem rendbe magam és hozzak neki vizet, de az utóbbi opciónál döntöttem.
Berohanva a mosdóba gyorsan belebújtam a bugyimba és rendbe szedtem magam. Majd egy műanyag poharat keresve teletöltöttem hideg vízzel és feltéptem az ajtót.
-Hé! Nézzen fel. Igyon egy kis vizet.-nyújtottam felé a poharat.
-Édesem minden rendben?-kiáltott fel Lloyd a földszintről, mire Steve felkapta rám a szemeit.
-Szóljak neki? Segít higgye el. Leviszünk ketten a teraszra és ott tud levegőzni.
-Ne.. kérem ne szóljon!
-Mit érez? Mi a baj? -hogy mit érzek? Kő kemény a farkam kislány és azt szeretném, hogy úgy ugrálj rajta ahogy az előbb Lloyd farkán.
-Jól... jól vagyok. Csak.. csak lehet nem ettem eleget és az a baj.-rázta meg a fejét Steve, mire hangos léptek zaja közeledett a lépcső felől. -Kérem küldje el Mr. Hansent. Ki fog rúgni.-nézett fel rám könyörögve.
-Dehogy fog! Én döntöm el, hogy marad vagy megy. Én nem rúgom ki!
-Kérem!-nézte a szemeim, mire Lloyd hangja csattant fel.
-Hát itt meg mi folyik?
-Segíts édes! Rosszul van!-kaptam felé a fejem mire Steve elkeseredve lehajtotta a fejét.
-Mi? Mi az hogy rosszul van?
-Bazdmeg! Segíts az ég áldjon meg.-kaptam Steve karja után mire Lloyd odarohant hozzám ahogy látta, hogy én nem viccelek és próbálom felszedni a földről az ötször akkora pasit mint én.
-Baby mi.. mit csinálsz!? Dave és Jake hol vannak?
-Tudja a faszom. Fogd meg a karját.-próbáltam tartani Stevet mire Lloyd is a karját átdobta a vállán és felállítottuk a földről.
-A vizet ne öntsd a nyakamba! Én ébren vagyok. Oké?
-Sajnálom uram.
-Hhhh.. baby, mi legyen?-nézett át Lloyd Steve feje felett mire az egyik kezem a hasára csúszott míg a másikkal a hátát fogtam. Hasizma megfeszült ahogy megérezte a kezem rajta.
-Le kellene vinni a teraszra.-intettem a lépcső felé.
-Mond, hogy van lift a házban.
-Nincs édesem, úgyhogy marad a lépcső amin feljöttél.
-Basszameg.-szorított egyet Lloyd Steve tartásán.
-Uram kérem. Nem.. nem akarok lemenni.-suttogta halkan Steve. "Avery puncijába akarok lenni tövig. Egy istennő lehet az ágyba, de nem is csodálkozok ezen hisz gyönyörű. Steve szedd össze magad és ne azon gondolkozz milyen kemény mellei vannak amiket most is neked nyom. Azok a kezek ... basszus hogy fogja a hasam. Istenem de megszeretném őt.."
-Hallod! Nem akar lemenni!-csattant fel Lloyd.
-Lloyd! Levisszük! Ha te nem akkor majd egymagam.
-Baby sérvet kapsz! Látod mekkora ez a pasi!
-Látom igen!-"remélem nem a farkamat látod kislány mert újra kő kemény tőled"
-Hhhh... leordítom annak a két baromnak a fejét, hogy nem tudnak itt lenni amikor kellenének.-indult meg Lloyd mire én is lassan Stevvel.
-Baby lassan!-"kislány ne mondj ilyeneket kérlek. Újra elsülök a nadrágomban"
-Kicsikém! Édes szívem. Gyere légyszíves mert a lépcsőn még nehezebb lesz.
-Uram kérem! Csak hagyjanak itt. Had... had üljek le!
-Én a párom parancsát teljesítem úgyhogy te neked is ezt kell! Lemegyünk!-szólt rá Lloyd, majd a lépcső elé érve megálltunk.
-Innen hogyan?-kaptam fel a szemeim.
-Fogd erősebben. Egyesével lelépkedünk a lépcsőfokokon. Rendben Steve?
-Igen uram!-" istenem de szorít a kis kezeivel. Basszameg és az illata. Annyira édes. Vajon a puncija is ilyen édes lehet? Hogy kapkodja a levegőt."
-Baby? Mehet?
-Aha, csak ne engedd el! -kaptam fel Lloydra a szemeim újból, mire egy halványat bólintott.
Lassan lefelé lépkedve ügyeskedtünk, de én elvesztettem az egyensúlyom így Stevenek dőltem véletlen.-B..bocsánat.-nyeltem egy nagyot.
-Baby tartsad! Ne bénázz!
-Faszom bénázik! Próbálom ahogy csak tudom csessze meg!-kaptam fel a szemeim Stevere aki ledermedt ahogy közelről nézte a szemeim.
-Lépj Steve!-szólalt meg Lloyd mire megszakadt a szemezés. Mi az istent csinál ez a pasi?! Kezem a hasán lejjebb csúszott így a pólója alá nyúlva tartottam. Ahogy a bőréhez ért a kezem egyből lángolni kezdett az arcom így változtattam a fogáson.
-Állj meg! -szóltam rá Lloydra mikor a lépcső fordulóhoz értünk.
-Na! Mi a baj?
-Csak szusszanok.- kapkodtam levegőért.
-Nem kell kisasszony kimenni. Tényleg, mindjárt jobban leszek.
-A francokat! Kiviszünk és hozok enni. Csend!
-Hhh baby! Kész vagy?
-Menjünk!-igazítottam meg Steve karját a vállamon és még azt a pár lépcsőfokot megtéve már gyorsabban jutottunk el a terasz ajtajáig.
-Na Steve. Most ülj oda le és majd Avery kitalálja mi legyen.-ültettük le Lloydal az egyik székre mire ő fellélegezve hátradőlt. Én az asztalon támaszkodtam ahogy kapkodtam levegő után míg Lloyd csípőre tett kézzel figyelte Stevet.
-Kö.. köszönöm.
-Áhh.. ugyan! Hagyd a picsába!-legyintett egyet Lloyd. -De ne legyen ez sűrűn! Kénytelen leszek akkor jobban edzeni.-nevette el magát mire Steve ajkaira is egy halvány mosoly kúszott. -Megkeresem ezt a kettő jómadarat, hogy hol a picsába vannak. Addig te fel ne kelj innen!
-Nem mozdulok uram.-nézett fel rá mire Lloyd megpaskolta a vállát.
-Baby te meg ne kezdj magánakcióba, mert nem bírod el ezt a Góliátot.
-Hozok neki valamit enni.
-Rendben.-puszilta meg Lloyd az ajkaim, majd besietett a házba.
-Ugye nem allergiás semmire se?- néztem fel Stevere, aki felkapta a szemeit rám. " istenem de gyönyörű. Hogy lehetnek ilyen csodás ajkai"- Steve!-csettintettem egyet a szemei előtt.
-Tessék?-kapta fel a szemeit rám.
-Mit enne?-"a puncid felfalnám de nagyon kislány"
-Én... én nem kérek semmit se. Tényleg!
-Hhhh.. akkor hozok valamit. Maradjon itt!-léptem el mellőle, majd besiettem a konyhába. Gyorsan kerestem valami ételt a hűtőbe amit Giovanni szépen becsomagolva elpakolt, majd megmelegítve kisiettem Stevehez. -Egyen! Nekem ne essen össze mert ki fog így rám vigyázni.-tettem le elé a tányért és az evőeszközöket.
-Tényleg nem kellett volna.-ült feljebb a székben.
-Én megmondtam, hogy aludjon eleget.-hajoltam a füléhez, mire felém kapta a fejét. Szemei az enyémeket nézte szüntelen. Zavarba ejtő volt már kicsit ahogy figyel, majd hangos kiabálásra kaptam fel a fejem. Lloyd ordítozott a két sráccal akik lehajtott fejjel álltak előtte.
-Köszönöm kisasszony.-suttogta halkan Steve, mire lepillantottam rá.
-Remélem jobban lesz. -szorítottam meg finoman a vállát, majd ismét Lloydra kaptam a szemeim aki fel-le járkált telefonnal a fülén.
Mostanában nagyon sok a dolga. Napközben mindig távol van megbeszélések miatt. Remélem lassan ismét lesz ideje és nem kell ennyit távol lennie tőlem, bár szerencse minden este hazajön és velem alszik ami borzasztóan megnyugtat.
Ha érzem az illatát és a keze szorítását akkor nyugodt vagyok.
-Köszönöm Mr. Hansennek is.-pillantott fel rám újból Steve. Én csak egy halvány mosolyt küldtem felé mire kivágódott a terasz ajtó,
-Na mi a helyzet?-lépkedett közelebb Lloyd.
-Köszönöm önnek is uram.-kelt volna fel Steve, de mind a ketten visszanyomtuk a székbe.
-Jól van! Jól van, csak ne ugrálj, mert borul minden.
-El.. elnézést.-sütötte le a szemeit.
-Édesem tudunk beszélni? Fontos lenne.-simította meg a karom gyengéden Lloyd.
-Baj van?-kezdtem el aggódni.
-Gyere.-húzott a terasz lépcsője felé gyengéden.-Te meg maradj itt!-intett Stevenek aki csak bólintott miközben némán falatozott.
Lloyd mellett sétálva szorítottam a kezét miközben a gondolatok cikáztak a fejemben.
-Lloyd mi történt?-álltam meg mikor már percek óta csak sétáltunk.
-Hhh... kicsikém.-hajtotta le a fejét.
-Ugye... ugye nem hagysz el?-csuklott el a hangom mire felkapta rám a szemeit.
-Mi? Dehogy! Életem! Ilyenre ne gondolj!-jött közelebb és az arcomra simította a kezeit.-Édesem, hisz te vagy a mindenem.
-Köszönöm Lloyd, hogy segítettél Stevenek. Tudom mennyire utálod őt, de.. de köszönöm.-sírtam el magam, mire ő magához húzva erősen körém fonta a karjait.
-Kincsem..ssshh... semmi baj. Láttam, hogy megijedtél.
-Ne rúgd ki! Ne akard kirúgni.
-Te döntesz ebben, hisz te vetted fel.-puszilgatta gyengéden a vállam.
-Jó.-csuklott el a hangom újra.
-De nekem ne zuhanjon itt össze minden nap mert akkor tényleg kibaszom!-feszült meg a teste.
-Nem fog. Nem fog baby!
-Ajánlom mert valakinek vigyáznia kell rád.-simította meg a hajam mire én hátrébb húzódtam.
-Mi?-kapkodtam a szemeim az övéi közt.
-Pár napra el kell utaznom kincsem egy üzleti megbeszélésre.-hajtotta le a fejét elkeseredve.
-Velem mi lesz? Ki fog velem aludni? El se fogok tudni aludni ha nem vagy velem!-kezdtem el pánikolni.
-Kicsim! Kicsim! Csak pár nap. Ha tudok hamarabb jövök édesem.
-Nem... nem akarom, hogy elmenj.-csordult végig az arcomon egy könnycsepp.
-Én se akarok, de ha nem megyek, hogy tudlak majd meglepni minden féle szép dologgal?-cirógatta az arcom gyengéden.
-Nekem te kellesz! Nem kell semmi más Lloyd! Csak te!-kapkodtam a levegőt.
-Édes kicsi szívem. -simogatta lágyan az arcom.-Muszáj mennem.
-Nem akarom, hogy elmenj.
-Hhhh... én se szeretnék baby. De ahogy tudok jövök. Minden nap beszélünk. Elalvás előtt is, megvárom míg elalszol életem.
-De nem fogsz szorítani a karjaid közé.-sírtam fel hangosan.
-Hhhh kicsikém...-kapkodta a szemeim közt az övét. Fájt a szíve, hogy így látott. -Tudod, hogy a csillagokat is lehoznám neked, de muszáj mennem.-fejemet a mellkasának döntve sírtam halkan ahogy a vállaim rázkódtak. Lloydnak se volt könnyű, hisz tényleg nem akart menni, ezek után meg pláne ahogy látta miképp reagálok arra, hogy napokig nem fogom látni.-Gyere kicsim.. menjünk be.-én nekem a lábaim mintha külön életet élnének. Maguktól megindultak a ház felé míg Lloyd a karjait körém fonva simogatta az arcom és a hajam. -Sshhh... nyugi. Édesem. Ne sírj kérlek. Sietek amint csak tudok. Szaladok haza hozzád mert nekem te vagy az otthon.-puszilgatta fedetlen vállamat miközben a lépcsőn sétáltunk fel. Steve amint meglátott minket felpattant az asztaltól és Lloydot figyelte.
-Nyugi. Semmi baj.-intette le Rogerst.
-Tudok segíteni?-kérdezte félve.
-Kettőtöket nem bírlak el.-nézett fel rá, majd rám ahogy a mellkasába fúrva az arcom sírtam halkan.-A kettő díszhuszár hol van?-intett a ház felé.
-Szerintem a nappaliban.-mire én még hangosabban elkezdtem sírni. Eszembe jutott az az őrült szeretkezés ami ott volt. A két férfi csak figyelt, hisz halvány gőzük nem volt hogy nyugtassanak meg. Még magam se tudom, hogyan nyugodjak meg.
-Gyere kicsim bemegyünk. Nyisd ki Steve az ajtót.-intett neki, mire ő gyorsan feltépte a nyílászárót.
A nappali felé haladva Dave és Jake felpattantak a kanapéról ahogy megpillantottak engem és Lloydot, majd Steve is megjelent a hátunk mögött.
-Uraim! Rohadtul figyeljenek most, mert kurva fontos dologról van szó! El kell utaznom pár napra így kérem 0-24 figyeljenek a kisasszonyra. Nem szeretnék semmi féle panaszt hallani, mert ha visszajövök és végig kérdezem őt, hogy mi volt és ha csak elhúzza a száját, mindannyian repülnek a picsába!
Dave és Jake! Jó lenne ha a munkára koncentrálnátok és semmi másra mint például a csajok, vagy a kocsik. Steve te pedig ne zuhanj össze mert csak erre a csajra tudnál számítani, mivel ezek faszom tudja hova tűnnek, köddé válnak és ő szegény egymaga nem fog tudni összekaparni.
-Világos uram! Nem lesz még egy ilyen.
-Felőlem össze omolhatsz, csak inkább akkor mikor itt vagyok, hogy tudjak segíteni.-Stevenek jól estek Lloyd szavai ahogy nekem is. Szorosabban köré fonva a karjaim bújtam a nyakába, mire ő gyengéden a hátamat cirógatta.-Remélem világos voltam.
-Igen uram!-hangzott egyszerre a válasz, mire én kipillantottam Lloyd válla mögül és Steve kétségbeesett tekintetével találtam szembe magam mire újra előtört belőlem a sírás. Ennek a három hapinak nehezebb dolga lesz mint valaha volt az életben.

Ha tetszett szavazzatok és kommenteljetek bátran💞