Is Not Only About Been Rich

30. Ébredj fel kérlek

-Igyekezzen már!-kiabált Lloyd ingerülten míg Steve próbálta visszább tartani őt, ahogy a mentősök a hordágyra fektettek.
-Lloyd ne kiabálj kérlek. Most már jó kezekben van.
-Nem érted Steve hogy nem akarom hogy meghaljon!-nézte őt könnyes szemekkel.
-Én se akarom Lloyd. De most hagyjuk had vizsgálják meg.-kapkodta Rogers is a levegőt.
-Picsába.-temette a keze közé az arcát Lloyd mire Steve átölelte őt.
-Minden rendben lesz.-szorította magához.
-Nem... nem tudok nélküle élni.-nézett engem Steve válla felett ahogy ájultan fekszek a hordágyon. Semmire se reagálok amit az orvosok csináltak. Akkora ütés érte a fejem, hogy teljesen elvesztettem az eszméletem.
-Lloyd hoztam egy kis vizet.-jött oda Ransom mire Steve hátrébb lépett Lloydtól.
-Igyál egy kicsit. Nyugodj meg kérlek.-szorította meg finoman Lloyd karját Steve.
-Ne..nem tudok. Ott fekszik élettelen arccal. Én... én ezt nem bírom.
-Van pulzusa csak gyenge! Hidd el jobban lesz!
-Uraim! Be kell vinni a kisasszonyt.-jött oda egy mentős.
-Akkor kurva gyorsan mert nekem szükségem van rá!
-Meg teszünk mindent érte.
-Még annál is többet mert ha meghal... ha... meghal akkor maguk is mind megdöglenek! -kapkodott levegőért Lloyd de rosszul volt. Nem tudta elképzelni az életét Avery nélkül. Ő volt a mindene.
-Gyere Lloyd. Vezetek én. Te csak ülj be a kocsiba.-húzta odébb Steve, mire Ransom is odament melléjük. Lloyd karját a vállán átdobta így segített a kocsiig Stevenek elcipelni őt.
-Steve.. hol.. hol a pisztolyom?
-A kocsi mellett, de most te ülj be. Mindjárt hozom.
-Siess!-nézett fel rá mire Rogers csak bólintott.
-Sajnálom Lloyd ami Averyvel történt.-suttogta halkan Ransom.
-Te csak meg se szólalj! Annyi mindent elbasztál a kapcsolatunkban... miattad veszekedtem vele és vertem szarrá Stevet.
-De még mindig melletted vannak ők. Ebből látszik mennyire szeret téged Avery , Steve pedig mennyire kedvel hisz hűséges barátod.
-De nincs Avery! Nincs velem!-támaszkodott meg a kocsi ajtajánál Lloyd.
-Hé! Szállj be! Gyerünk. Követni kell a mentőt!-pattant be Steve a volán mögé mire Lloyd is beszállt. Ramsom némán figyelte őt, majd ahogy elhajtottak a kocsijához rohanva követni kezdte Steveéket.
Lloyd egész úton idegesen dobolt a lábán, percenként sírógörcsök törtek rá. Stevenek se volt könnyű, ő is ugyan úgy ki volt bukva mint Lloyd, de próbálta az útra koncentrálni és reménykedett abban, hogy Avery jobban lesz.
Fájt a szíve, piszkosul hisz miatta rohant el otthonról. Ő miatta lett a baleset. Legalábbis így érezte.
-Hé! Steve!-fogta meg a karját Lloyd, de Rogers se bírta tartani magát. A könnyeit törölgette ahogy remegő kézzel váltott a sebváltón.
-Miattam van ez az egész. Ha... ha nem mondtam volna semmit akkor most nem követnénk a korházba.-remegett meg a hangja.
-Steve nem! Nem a te hibád.
-De igen!-kiáltotta el magát ahogy a kormányt markolta.

A korház előtt leparkolva rohantak mind a ketten az orvosok után akik toltak a hordágyon.
-Most hova viszik?-kiabált Lloyd idegesen.
-Be kell vinni meg kell röntgenezni, koponya ct-t is kell csinálni mivel fenn áll a veszélye agyi károsodásnak. Nagy ütést kapott a feje.-darálta el egy orvos, mire Steve Lloyd karjába kapaszkodott.
Földbe gyökerezett lábakkal álltak a folyosó közepén és nézték ahogy eltolnak az egyik vizsgáló irányába.
-Istenem.-rogyott le Lloyd az egyik székre, majd Steve is mellé ült.
-Akkora hülye vagyok.-temette a kezeibe az arcát Steve.
-Nem vagy! Ne hibáztasd magad kérlek. Csak.. csak legyen jobban.-pillantott fel az üres folyosóra Lloyd könnyes szemekkel.