Is Not Only About Been Rich

11. Ágynyugalom

A folyosón ülve a térdeimen könyököltem miközben a tenyerembe temettem az arcom.
Körülöttem rohangáltak az orvosok egy valaki viszont végig egy centit se mozdult mellőlem. Jake ahogy a főnöke kérte végig mellettem állt.
-Asszonyom kérem nyugodjon meg. -köszörülte meg a torkát, mire felkaptam a szemeim rá.
-Hogy a faszomba nyugodjak meg, ha nem tudom életben van-e még? Kurva Isten tart eddig!-kezdtem el fel-le járkálni idegességemben. Nem bírtam ezt a várakozást, hisz aggódtam Lloydért.
Egy ápoló igyekezett a folyosón, majd ahogy találkozott a tekintetünk intett nekem így én gyorsan, roham léptekkel siettem az irányába.
-Felkelt? Hogy van? Merre kell mennem?- kezdtem el bombázni a kérdéseimmel, mire ő a folyosó végére intett arra az ajtóra ahol két testőr ácsorgott. Rohanva siettem arra, meg se várva a hölgy válaszát, majd ahogy az ajtóhoz értem feltéptem egyből.
Megtorpanva figyeltem ahogy Lloyd az ágyon fekszik lehunyt szemekkel.
-Lloyd.-remegett meg a hangom ahogy beljebb sétáltam és az ágy szélére rogytam , majd reszkető kezeim a kezébe csúsztattam.

-Szia szépségem.-köszörülte meg a torkát és gyengéden apró kezemre szorított.
-Lloyd!-kaptam fel a szemeim rá, de alig láttam őt.
-Ne sírj gyönyörűm. Minden rendben van.-nyitotta ki résnyire a szemeit.
-Annyira.. annyira féltem.-törölgettem a szemeim, mire az arcomra csúszott a keze.
-Semmi baj nincs és látom Jake jó munkát végzett.
-Azt mondta nyugodjak meg! Hogy a picsába ha nem láthatlak!
-De itt vagy velem kincsem.
-Mi.. mikor jöhetsz ki?-szipogtam halkan, de a kezeit még mindig szorítottam.
-Remélem mindjárt. Nem akarok itt dekkolni.-mosolyodott el, majd megpróbált feljebb emelkedni.
-Hé! Ne! Ne mozogj!-nyomtam le a vállainál fogva.
-Hhhh.. picsába.-döntötte hátra a fejét.-Fáj ez a szar.-intett le az oldalára.
-Ezért ne ugrálj!
-Hhh kicsikém. Te legalább jól vagy?-simította odébb a hajam a vállamról.
-Nem! Nem vagyok jól Lloyd! Itt fekszel és .. és én nem tudom mit csináljak!-remegtek meg az ajkaim.
-Csókold meg az ajkaim. Egyből jobban leszek.-kúszott egy halvány mosoly a szájára.
-Lloyd.-kapkodtam a levegőt, mire gyengéden közelebb húzott magához.
-Nem tudok felemelkedni így kérlek hajolj közelebb baby.-fogta meg az állam.
-Istenem..-tapadtam az ajkaira, mire a keze a fenekemre csúszott és megmarkolta gyengéden.
-Még mindig finomak.-vigyorodott el mire én a csupasz mellkasán lepillantottam és lejjebb húztam a takarót. -Ugye tudod, hogy bármikor bejöhetnek. Bár engem nem zavar ha meglovagolsz kincsem, csak...
-A sebed nézem meg.-villantak fel a szemeim rá.
-Ohh.. oké.-nyelt egy nagyot, majd ahogy a csípőjéig lehúztam a takarót egy hatalmas kötéssel találtam szembe magam.
-Istenem.-remegett meg az ajkam.
-Baby ne sírj kérlek. Minden rendben van. El fog tűnni onnan.-cirógatta lágyan az arcom, majd hangos kopogásra lettem figyelmes így elhúzódtam Lloydtól.
-Üdvözlöm Mr. és Mrs. Hansen.-már megint így hívnak. Én nem vagyok a felesége! Akár mennyire is imádom Lloydot nem vagyok a felesége.
-Doktor úr. Mondja hogy mehetek haza!
-Sajnos még nem mehet uram.
-Ne szórakozzon velem! Látja milyen nő ül az ágyamon. Borzasztóan meg szeretném dugni .-simította a tenyerét a combomra.
-Azzal még inkább várhat. Nem tehet hirtelen mozdulatokat jó három hétig.
-Hogy mondja?-bőszült fel Lloyd amitől a doktor úr hátrálni kezdett.-Mi az hogy nem tehetek hirtelen mozdulatokat? Meg se dughatom a nőm akit mindennél jobban szeretek?-ahogy ezt kiejtette a száján a torkomon akadt a hang. Szeret? Szeret engem?
Hirtelen a külvilág elnémult ahogy lehunytam a szemeim, majd csak annyit hallottam, hogy a két férfi a nevemet kiabálja.
-Avery! Kicsim! Basszameg csináljon valamit! Maga az orvos!-kiáltott fel Lloyd ahogy próbált utánam nyúlni, de én az ágya mellé lezuhantam.
-Kisasszony! Nézzen rám! Hé!-csapkodta finoman az arcom az orvos.
-Szedje fel onnan! Ne feküdjön a mocsokba bassza meg! Mire vár!-ordibált Hansen ingerültem, mire a doktor megpróbált felkapni a padlóról.
-Ho..hova tegyem a hölgyet?-húzott fel a karomnál fogva, de én elernyedve dőltem jobbra-balra.
-Ne töketlenkedjen a kurva életbe! Jake! Gyere be!-kiabált hisztérikusan, mire az ajtó bevágódott és Lloyd testőre egy laza mozdulattal felkapott a karjaiba.-Tedd ide mellém! Gyerünk!-csúszott odébb az ágyon nagy fájdalmak közepedte mire az orvos kapkodni kezdett és a nővéreknek kikiabált.
-Istenem kincsem. Bassza meg! Mi.. mi a baj baby?-simogatta gyengéden az arcom, majd felkapta a szemeit ahogy megérkeztek az ápolók.-Kurva gyorsan keltsék fel mert bezáratom ezt a helyet!-ordítozott továbbra is, majd a jobb karját alám tette és a mellkasára húzta a fejem.-Istenem még a gyönyörű ruhád is tiszta kosz lett kincsem.-söpörte le rólam amennyire tudta, majd az egyik nővér mellém lépett.
-Megengedi uram?
-Igyekezzen!-mordult rá, majd egy borzasztó büdös szagú valamire felriadtam így Lloyd mellkasába fúrtam az arcom.-Kicsim! Kincsem! Nézz rám!-nyúlt az állam alá gyengéden.
-Mi..mi történt?-pillantottam fel rá bágyadtan.
-A frászt hoztad rám ahogy elájultál. Nem tudtam semmit se tenni. Hogy.. hogy vagy?
-Jól.-emelkedtem fel tőle mire mindenki visszanyomott az ágyra.
-Kisasszony! Ne ugráljon. Hozok egy kis vizet önnek.-sietett el a nővér akit az orvos váltott fel.
-Megvizsgálom önt rendben? - beletörődve hátradőltem az ágyon, majd Lloyd tenyerét éreztem meg a derekamon. Lágyan cirógatott miközben az orvos vizsgált és rendületlenül figyelt engem.
Amint végzett az ápoló a kezembe nyomta a pohár vizet amit egyből le is döntöttem, mivel órák óta egy kortyot se ittam.
- Minden rendben van kisasszony, de pihenjenek egy kicsit. Ha baj lenne szóljanak egyből.-halványan bólintottam majd elhagyta mindenki a szobát.
-Életem. Hé.-simította meg az arcom.
-Sz...szeretsz?-remegett meg a hangom ahogy a szemeit figyeltem.
-Igen! Szeretlek!-suttogta halkan.
-Istenem Lloyd!-bújtam hozzá és a nyaka köré fontam a karjaim.
-Kincsem.-simította a hátamra a kezeit, majd szorított az ölelésén ahogy megérezte, hogy sírok.-Ne sírj.-suttogta a fülemhez bújva.
-Szeretlek Lloyd.-kapkodtam levegő után mire az ujjait a hajamba túrta és erősebben szorított.
-Remélem nem ettől lettél rosszul.-puszilta meg gyengéden a vállam.
-Padlóra küldtél a kijelentéseddel.-nevettem fel halkan.
-Nem tudtam, hogy ezt váltja ki belőled. Ne mondjam többet?
-De! De! Szeretném még hallani!-kaptam fel a szemeim rá.
-Akkor kapaszkodj meg mert újra kimondom.-mosolyodott el.-Szeretlek!-csillantak fel a szemei ahogy az enyémeket nézte.
-Istenem ahogy ezt mondod Lloyd... annyira szexi.-bújtam közelebb hozzá.
-Kívánlak.-villantak fel a szemei az enyémekbe.
-Tudod, hogy nem.. nem lehet.
-Ez kínzás! A kapcsolatunk elején vagyunk és el vagyok tiltva tőled.-szorította össze a szemeit.
-Majd kitalálunk valamit.-dőltem a vállára, majd a keze az arcomra csúszott.
-Szökjünk meg.
-Nem szabad.
-Téged mióta érdekelnek a szabályok?-vigyorodott el huncutul.
-Én nem tudlak kicipelni.-emelkedtem fel tőle.
-Nem is kell.
-Lloyd! Nem mehetsz még haza! Nem akarom, hogy bajod essen.
-Édes vagy, hogy így aggódsz.-simította az ujját végig az ajkamon.
-Nem mehetsz még haza baby.
-Meglátjuk kincsem.-kacsintott rám vigyorogva mire én csak megingattam a fejem. Felkelve az ágyból az ablakhoz sétáltam és néztem kifele. Sose volt egy napom se nyugodt, hisz mindig volt valami ahogy ez most se volt másképp, de vágytam arra, hogy otthon legyek.
-Tudod mennyire szexi vagy ahogy ott állsz?-törte meg a csendet Lloyd.
-Úgy gondolod?
-Nem gondolom, hanem mondom, hogy az vagy!
-Köszi.-mosolyodtam el halványan miközben lehajtottam a fejem.
-Min agyalsz kincsem?
-Azon, hogy hozzak neked ruhát meg a cuccaid. Ki tudja meddig tartanak bent.
-Édes, felesleges! Mindjárt megyünk. -kezdett el felkelni az ágyból mire hátrakaptam a fejem.
-Feküdj vissza! Lloyd! Nem!
-Baby!
-Nem érdekel! Most az egyszer hallgass már valakire, ne mindig a saját fejed után menj.
-Veled akarok lenni.
-Én itt leszek. -pillantottam fel rá.
-De az ágyamban szeretnék veled lenni, nem ebben a kibaszott korházban.
-Tudom, de most ez van. Itt kell lenni.-simítottam hátra a haját, mire elkapta a kezem.
-Mrs. Hansen erre kérsz? Hogy maradjak a valagamon és feküdjek ebbe a rohadt ágyban?
-Nem vagyok Mrs. Hansen, ezt te is tudod.
-Még lehetsz.-nézte a szemeim szüntelen.
-Nem tudtam, hogy ilyen terveid vannak.-piszkálgattam a takarója szélét.
-Vannak pedig.- ahogy ezt kiejtette felkaptam a szemeim rá, mire az ajkaira egy halvány mosoly kúszott. Zavaromban lesütöttem a szemeim miközben újra kinyílt az ajtó. Az orvos állt meg az ágy mellett aki meg is akart szólalni, de Lloyd beelőzte.
-Mondja azt, hogy mehetek.
-Hhh.. Mr. Hansen.. nem szeretné senki se, hogy bármi baja essen...
-Ilyen nő mellett miért lenne bajom? Olyan mint egy katonatiszt. Amit ő mond én úgy is cselekszek.-felpillantva rá elvigyorodtam, hisz életemben nem gondoltam volna, hogy Lloyd Hansen hallgatni fog bárkire is.
-Hhh.. akkor kisasszony kérem vegye szigorúan azt, hogy nem tehet semmi féle hirtelen mozdulatot. Nem emelheti meg magát mert a varrat felszakad.
-Rendben. Figyelni fogok rá.-keltem fel az ágy széléről.
-Akkor haza mehet Mr. Hansen, de tényleg hallgasson a hölgyre!-emelte fel az ujját, hogy nyomatékosítsa a kérését.
-Úgy lesz. -bólintott Lloyd, majd az orvos adott nekem egy listát, hogy hogyan kezeljem a sebét és milyen gyógyszereket vegyen be, ha fájdalmai vannak. -Ide adod kincsem az ingemet?-tornázta fel magát ülő helyzetbe Lloyd az ágyon.
-Igen. -vittem oda neki, majd csak most láttam, hogy kitisztították a vérfoltot róla így segítettem belebújni a fekete ingjébe, majd elkezdtem összegombolni.
-Még mindig gyönyörűek.-siklott le a tekintete a melleimre.
-Ugye tudod, bármit bevethetsz se foglak engedni megmozdulni.
-Tudom.-hajtotta le keserűen a fejét.
-Nagyon helyes. Most viszont maradj itt. Szólok Jakenek, hogy kaparjon fel innen téged.-hagytam magára, majd a szoba ajtaját feltépve intettem a testőrnek.
-Jake nem szükséges.-kezdett egyből ellenkezni Hansen.-Fel tudok kelni.
-Lloyd! Mit mondtam!-mordultam rá az ajtóból.
-Baby tudod mennyire ciki, hogy kicipelnek innen?
-Már elfelejtetted amit az előbb mondtam?
-Nem.-hajtotta le elkeseredve a fejét.-Jake hozz ide egy toló kocsit. Toljatok ki abban.-ő csak biccentett, majd elrohanva mellettem igyekezett Lloyd kérését megvalósítani. Én lassú léptekkel sétáltam az ágy szélén ücsörgő Hansen elé aki elkeseredve felpillantott rám.
-Jó fiú.-paskoltam meg gyengéden az arcát.
-Jutalmat kapok amiért jófiú vagyok?
-Meglátom még. Előtte haza kell érni.
-Ez maga a pokol lesz.-sóhajtott fel beletörődve mennyire nehéz napok, helyesbítve hetek elé néz.
Amíg Jake lekísérte Lloydot a kocsiig én a földszinten lévő patikában kiváltottam a gyógyszereket és a kötszereket is amivel tudom cserélni majd a seben a kötést.
-Na mehetünk.-dobtam Lloyd ölébe a zacskót ahogy beültem az autóba mellé.
-Nem kellett volna. Oda adtam volna a kártyám.
-Csend! Indíts!-parancsoltam a sofőrnek aki elhajtott a kórház parkolójából.
-Hogy hálálhatnám meg ezt a sok mindent amit teszel?
-Úgy, hogy betartod amit kérek.-csapkodtam meg a combját.
-Megteszek neked bármit.
-Remélem egy hét múlva is ezt mondod.-pillantottam ki a kocsi ablakán, miközben Lloyd a zacskó tartalmát nézegette.
-Ennyi mindent erre. Azt se tudom mik ezek.-nézegette a kezében tartott gyógyszert és krémet.
-Fájdalomcsillapító a másik pedig a sebre krém.
-Ha beveszem ugye még fel fog állni a farkam?
-Miért ne állna fel?-nevettem el magam a kérdésén.
-Baby, ha nem áll fel, hogy duglak meg?
-Felfog! Nyugodj meg.
-És ugyan olyan kemény is lesz? Nem lesz ilyen kis gyenge ettől?
-Bazdki ez egy fájdalomcsillapító. A farkadhoz semmi köze!
-Remélem mert azt a csodás puncit én akarom dugni.
-Te is fogod.-pakoltam vissza a zacskóba, de ő közelebb hajolt.
-Szeretném, hogy beleülj. Piszok kemény most.-nyelt egy nagyot ahogy az arcomat figyelte centikről.
-Nincs szex amíg helyre nem jössz.
-De eldurranok!
-Hhh.. Lloyd szívem. Ne gondolj erre.
-De melletted másra se tudok. Csak a tökéletes puncidra tudok gondolni ami annyira keményen rászorít a farkamra.-kezdte kapkodni a levegőt ahogy egyre jobban belemerült a gondolataiba.
-Próbáld terelni a gondolataid Lloyd. -szorítottam össze a szemeim, mivel én is vágytam rá.
-Hogy foglak így megvédeni? Béna vagyok, hogy ez a faszság van az oldalamon.
-Nem kell megvédened.
-De igen! A szerelmemért foggal körömmel ragaszkodok.-kapta fel a szemeit rám.
-Én vagyok a szerelmed Lloyd?-rebegtek meg a pilláim ahogy egy halvány mosoly kúszott az ajkamra.
-Igen! Mégis ki más ha nem te! Te.. te boldoggá teszel. Eddig azt hittem, hogy az a boldogság, hogy dughatok össze-vissza. Oda megyek ahova és amikor akarok. Azt veszek amit akarok, de azt amit te mutattál nekem.. azt soha se éreztem, csak most. Boldog vagyok melletted Avery.-kapkodta a szemeit az enyémek közt.
-Lloyd Hansen szerelmes?-haraptam meg az ajkam vigyorogva.
-Igen. És borzasztóan tetszik ez az érzés.-hajolt közelebb az ajkaimhoz.
-Én is szerelmes vagyok beléd baby.-simítottam meg az arcát mosolyogva mire megéreztem édes ajkait.
-Auhhh.. picsába..-szakadt el hirtelen a számtól.
-Hé! Dőlj vissza!-nyomtam hátra a vállainál.
-Még csak meg se csókolhatlak?-keseredett el teljesen.
-De igen.-hajoltam felé és gyengéden puszilgatni kezdtem az ajkait.
-Szeretem az ajkaid. Annyira édesek. -harapta meg gyengéden a szám.
-Ha a farkad körül öleli azt is szereted nem igaz?
-Ahhh azt még inkább.-szorította össze a szemeit.
-Akkor had segítsek neked egy kicsit, hogy még jobban akard az ajkaim.-másztam le a lábai közé és kicsatoltam az övét.
-Basszus baby. Rossz kislány vagy most.
-Akkor büntess meg érte.-kacsintottam rá vigyorogva, majd a kezem közé fogtam kemény farkát.
-Ahhh.. kurva életbe! Elválasztót!-ordított előre, majd én egy nagy mosolyt követően tövig a számba toltam.
-Basszus baby! Hogy.. hogy lehetsz ennyire... ahhh... kurva eget kincsem.-kapaszkodott meg a kocsi ajtajában.
-Csak nem tetszik Lloyd?-kezdetem el lassan mozgatni a kezem kőkemény férfiasságán.
-De! Nagyon tetszik baby!-kapkodott levegő után.
-Ugye tudod, hogy nem mocoroghatsz.
-Basszus.-szívta be mélyen a levegőt, majd a nyelvemnek csapkodtam a hegyét. -Ahhh.. őrületbe kergetsz.
-Nem. Csak kielégítelek.
-Én is ki akarlak!-csattant fel.
-Majd azt megoldom magamnak. Most te vagy a lényeg.
-Baby nem! Nem nyúlsz magadhoz! Nem engedem!-kapta el az állam.
-Miért nem?
-Mert én akarlak kielégíteni! Minden vágyad!
-Minden vágyam?-vigyorodtam el huncutul.
-Igen! Minden nap többször!
-Ugye tudod, hogy most nem csinálhatsz vele semmit se.-markoltam meg gyengéden férfiasságát.
-Kicsim kérlek!
-Nem hat meg senki könyörgése. Tudod jól!
-Az enyém hasson meg!
-Miért?
-Mert azt szeretném hogy a párom legyél!
-Akkor maradj veszteg!-toltam tövig a számba miközben az egyik kezem a mellkasára csúszott.
-Ahhh.. kicsim! Annyira ügyesen csinálod!-kapta el a hajam így egy copfba fogta fel, hogy ne zavarjon engem.
-Mmm...-mordultam fel ahogy éreztem az ajkaim közt, hogy ütemesen lüktet.
-A szádba fogok élvezni. Ismét!
-Hajrá! Had érezzelek.-toltam vissza a számba és gyorsítottam.
-Ahhhh..-nyögött fel hangosan és rámarkolt a hajamra. Nem kellett sok mire megéreztem őt.-Nyeld le baby!
-Mindig leszoktam.-nyaltam meg az ajkaim, mire felhúzva magához a számra tapadt.
-Szeretlek.-remegett meg az ajka.
-Én is édes.-mosolyodtam el, majd lepillantottam az ölébe.-Elteszem neked. Rendben?
-Még jobban imádom az ajkaid.-mosolyodott el, mire én is elvigyorodtam miközben becsatoltam a nadrágját.
Hazaérve Lloyd rezidenciájához az összes alkalmazottal tudattam, hogy figyeljenek oda rá. Mindenkinek a lelkére kötöttem, hogy nem kelhet ki az ágyból, úgyhogy az étkezést is a szobájába kértem minden alkalommal. Felsétálva a lépcsőn egyből a szobája felé vettem az irányt ahol ő mint a jó gyerek az ágyban feküdt.
-Ügyes fiú.-mosolyodtam el ahogy sétáltam felé.
-Miért nem jöttél hamarabb?
-Mindenkinek elmondtam mi a dolga. -támaszkodtam meg a feje mellett.
-Te vagy az úrnő?-mosolyodott el huncutul.
-Nem, csak ha azt akarod.-emelkedtem el tőle, mire a kezem után kapott.
-Legyél az úrnőm! Semmi másra nem vágyok jobban.
-Eddig arra kértél, hogy a párod legyek.
-Most erre kérlek!
-Össze zavarsz! Melyik legyen?!
-Az enyém legyél! Örökre!-szorította meg finoman a kezem.
-A tied vagyok, de most lekell fürödnöd.
-Azt mondtad nem kelhetek fel.
-Nem is! Itt fürdetlek le az ágyban.-léptem el tőle és hoztam oda az ágya mellé egy kis vizet meg egy szivacsot.
-Édesem! Most tényleg?-kapkodta a fejét ahogy sétáltam a szobáján át a fürdőbe, majd vissza.
-Igen úgyhogy bezárom az ajtót. -zártam kulcsra a szoba ajtaját és lerántottam róla a takarót.
-Csak.. csak finoman.-kapta fel ijedten a szemeit rám.
-Nem láttalak még így.
-Tehetetlen vagyok! Tudod mennyire rossz?
-Én intézek helyetted mindent.-pusziltam meg az arcát mosolyogva, majd a kezeim lassan kigombolták a felsőjének a gombjait.
-Olyan mintha szexre készülnénk.-pillantott le magára így a homlokát a vállamnak döntötte.
-Nem szexelünk. Csak lefürdetlek.-puszilgattam végig a mellkasát.
-Túl szexin csinálod ezt a fürdetést baby.
-Máskor is szeretnéd majd?-mosolyodtam el huncutul.
-Minden alkalommal téged akarlak.
-Helyes.-pusziltam meg az ajkait finoman, majd a nadrágjára tévedt a kezem.-Ezt is leveszem rólad.
-Istenem kicsim.-kapaszkodott meg az ágy háttámlájában.-Hogy a picsába csinálod ennyire erotikusan?
-Nem csinálok semmit csak vetkőztetlek.
-A farkam útban lesz ha le akarod húzni a gatyám.
-Nekem sosincs útba.-kacsintottam rá vigyorogva mire ő hátra döntötte a fejét.
-Legközelebb ilyen ápoló ruhába látlak majd?
-Abba szeretnél? -villantak fel a szemeim rá.
-Jesszus ne nézz így.-szorította a szemeit össze.
-Hogy Lloyd?
-Annyira szexi vagy.-harapta meg az ajkait is.
-Zavarba hoztalak?
-Engem nehezen tudsz.-mosolyodott el, majd a vizes szivacsot végig húztam a mellkasán egészen a hasáig.-Mmm.. kicsikém.
-Jól esik?-kaptam fel a szemeim az arcára.
-Tökéletesen csinálod.-harapta meg az ajkát.
-Itt is jól esik.-csúsztattam lejjebb a szivacsot.
-Ott még inkább tetszik baby. Én is lemosdathatlak?
-Most nem édes. Te csak pihenj.-simítottam meg az oldalát gyengéden.
-Amióta együtt alszunk annyira nyugodt vagyok. -pillantott le rám.
-Én is.- pusziltam meg finoman a hasát mire a keze az arcomra csúszott.
-Öltözz át. Ha kinyitod a szekrényt vegyed fel az egyik ingem nyugodtan.
-Rendben csak még befejezem. Reggel pedig átkötöm a sebed, ha addig nem ázik át a kötés.
-Köszönöm.-cirógatta meg az ajkam. Percekig figyeltem őt ahogy ő is engem, majd összeszedtem a vizes tálkát és a törölközőt. Elsétálva a fürdőbe eltettem mindent, hogy ne legyen útba Lloydnak ha este mosdóba akar menni.
A szobába vissza érve a szekrényeire pillantottam, majd vissza Lloydra. Nem tudtam hol tartja az ingjeit. Semmit se tudtam mit merre találok ezt ő látta is rajtam.-Gyönyörűségem mi a baj?
-Hol vannak az ingjeid?-pillantottam fel rá.
-Pont ahol állsz baby. Nyisd ki bátran.
-Nem szeretek más cuccai közt turkálni.
-Az enyémek közt turkálhatsz. Bármit megnézhetsz amit szeretnél. -kinyitva a szekrényajtót kivettem egy fehér inget, amit felé mutattam.
-Ezt szabad?
-Neked bármit kincsem.-mosolyodott el mire lesütöttem zavaromban a szemeim. Sose volt, hogy férfi engem zavarba hozott volna, de ő ezt többször is elérte már.
-Akkor.. akkor én lefürdök gyorsan.
-Segíthetek?-csillantak fel a szemei.
-Te csak feküdj. Lezuhanyzok és jövök.
-Hhhh... siess vissza baby. -tette a feje mögé az egyik karját amin az izmai megfeszültek.
Elkapva a szemeim róla a fürdőbe besiettem. Ha tovább nézem akkor csak kínoznám magam. Nekem se lesz könnyű ez a három hét, nem csak neki.
Az ingéjt felkapva magamra egy gyors zuhanyzást követően lépkedtem vissza csendben mellé, de láttam, hogy őt elnyomta az álom. Leoltva a lámpát halkan mellé feküdve betakargattam őt, majd a karját óvatosan megsimítottam.-Szia édes.-vigyorodott el csukott szemmel.
-Aludj csak. Itt vagyok veled.-simítottam meg az arcát.
-Kérek egy puszikát.-fordította felém a fejét. Felé emelkedve egy gyengéd csókot hintettem az ajkaira amibe belemosolyodott.
-Aludj csak. Ha baj van pedig kelts fel.
-Szeretlek.-villantak kék szemei az enyémekbe amik a hold fényétől világítottak most.
-Szeretlek én is Lloyd.-mosolyodtam el halványan.
-Az enyém vagy baby?
-A tied vagyok.-puszilgattam meg ismét az ajkait és a vállára döntöttem a fejem.
-Te vagy a boldogságom.-simította a kezemre a tenyerét.
-Te megmutatod milyen az igazi szerelem. Eddig ezt sose éreztem, de nálad igen.
-Az a köcsög se tudta ezt kiváltani belőled?
-Nem! Senki sem! Csak te.-pusziltam meg a vállát miközben az ujjaival játszottak az enyémek.
-Akkor mind a ketten most vagyunk életünkben először őrülten szerelmesek.
-Bizony.-kuncogtam fel halkan.
-Aludj édesem. Biztos elfáradtál ebbe a napban. Hosszú volt mind a kettőnknek.
-Az volt, de szólj este ha bármi baj van.
-Nyugodj meg. Nem lesz semmi.-puszilt bele a hajamba, majd egymás kezét fogva hajtottuk álomra a fejünket.

Ha tetszett szavazzatok és kommenteljetek bátran💞