Is Not Only About Been Rich

28. Megbeszélés

Idegesen járkáltam fel-alá a nappaliban míg a két fiú még az igazak álmát aludta. Remélem ez a nagyon jó ismerős tudja majd a dolgát, mert én az idegességtől itt elhányom magamat.
-Jó reggelt kincsem.-hallottam meg Lloyd álmos és rekedt hangját ahogy sétált felém.
-Hhhh...szia.-egy keserű sóhaj szakadt fel a torkomból miközben felé fordultam.
-De gyönyörű vagy édesem.-simította meg az arcom és a vállamhoz hajolva lágyan apró csókokkal borította a bőröm.
-Köszi.-hajtottam le a fejem.
Keze a csípőmre csúszott és gyengéden közelebb vont magához ettől pedig még hevesebben kezdett verni a szívem.
-Ne idegeskedj. Látom rajta, hogy szét vagy esve kincsem, de nem kell. Minden rendben lesz.-puszilgatta lágyan a nyakam mire Steve alakja jelent meg az ablaküvegben.
-Jó reggelt.-sétált közelebb mire én idegesen kifújtam a levegőt ahogy felé fordultam.
-Szia Steve. -nyeltem egy nagyot.
-Ne idegeskedj kislány. Teljesen felesleges.-sétált oda hozzám ő is, majd eltűrte a hajam a fülem mögé. -Semmi baj nincs drágám.-puszilta meg Lloyd a kézfejem.
-Öltözzetek fel kérlek és menjünk.-sütöttem le a szemeim ahogy elléptem tőlük és pakolászni kezdtem a cuccaim amik kelhetnek a megbeszélésre.
Mind a két srác teste megfeszült ahogy figyelték mennyire ideges vagyok a cégem jövője miatt, így próbáltak a kedvemben járni, hogy ne idegeskedjek még máson is és csak erre az egy dologra kelljen figyelnem.

-Szívem kérsz kávét?
-Nem.-igazgattam a ruhám a tükör előtt állva.
-És enni valamit?-jött közelebb hozzám Lloyd.
-Azt se.
-Baby valamit enned kell mert össze fogsz esni.-cirógatta meg az arcom ahogy megállt mögöttem. Szemeim felvillantak a tükörbe ahogy figyeltem őt. Lloyd közelebb bújva átölelt hátulról így a hasamra simította a tenyerét. Lepillantva a kezeire egy pillanatra elkalandoztak a gondolataim. Olyan volt ahogy állt mögöttem és a hasamat simogatja mintha az első gyermekünket várnám. Nagyot nyelve a kezeire csúszott az enyém mire a hangja kizökkentett ebből az állapotból.
-Minden rendben csillagom?-mély hangjára felkaptam a szemeim rá és elkaptam a kezeiről az enyémeket.
-I..igen.
-Biztos baby?
-Lloyd szerinted jó leszek így?-sétált hozzánk Steve mire én a karjai közül menekülve a cuccaim irányába siettem.
-P..persze.-dermedt le Lloyd ahogy engem figyelt. Sose viselkedtem így a közelében így ő most teljesen összezavarodott.
-Minden rendben? -kérdezte halkan Steve.
-N... nem tudom.-kapta rá a szemeit újra.
-Hé! Történt valami?- suttogta halkan, hogy csak Lloyd hallja,mire Hansen a kezeire lepillantott.
-Egyszerűen nem tudom Steve. Halvány gőzöm sincs mi történt most fél perce.
-Avery csak ideges a megbeszélés miatt. Mi is mert aggódunk érte. Nincs semmi.-fogta meg a karját Steve mire ő csak bólintott egyet.
Nem az idegesség volt az ami miatt Lloyd elgondolkodott. Teljesen más ami megrémisztette egy percre.
Egyszer se védekeztek Averyvel, a gyógyszer amit szed az meg ki tudja hogy mennyire hatásos. Mi van ha... ha terhes?
Lloyd a nyakkendőjét igazgatva rogyott le a kanapéra. Teljesen elsápadt magától a gondolattól is. Mi van ha az? Ő nem egy apa figura! Még is mit kezd egy gyerekkel?
-Lloyd! Fél perce szólongatlak! Mi az isten van!-szólt rá Steve hangosabban mire felkapta rá a szemeit.
-Én...-forgott vele a világ, félt, magától a tudattól. Ő nem való apának.
-Mi a baj?-ült le mellé Rogers.
-Azt hiszem szívrohamom lesz perceken belül.-hajtotta le a fejét Lloyd ahogy a szemeit szorította össze.
-Mi? Miért? Bazdki, Averynek kell a támogatásod! Szedd össze magad.
-Mi van ha terhes?-suttogta alig hallhatóan amitől Steve is ledermedt.
-Hogy... hogy mondtad?
-Mi van ha terhes?-nézett fel rá rémülten. Rettegett ettől Lloyd.
-Bazdki! Miről maradtam le?-kapkodta a szemeit Steve Lloyd szemei közt.
-Nem mondta, de előbb... -dörzsölte meg az arcát, de még a kezei is remegtek Lloydnak. -Előbb ahogy a tükörnél álltunk és a hasára simítottam a kezem nagyon furcsa érzésem volt. A szemei pedig... -némult el hirtelen.-istenem a szemei mintha vágyna erre.-temette a kezei közé az arcát.
-Te vágysz rá?-kérdezte Steve még mindig suttogva nehogy meghalljam a beszélgetésüket.
-Én rettegek! Steve nézz rám! Nem vagyok apa figura! El tudod te képzelni, hogy babusgatok egy gyereket? Én nem! Én írtózok tőlük! Nekem nem való!
-Ne mond ezt! Szerintem baromi menő apuka lennél.-bökte meg a karjával.
-Nem.. nem! Biztos hogy nem! -pattant fel a kanapéról Lloyd.- Meg fogok fulladni ebbe a kibaszott nyakkendőben is. Faszom kivan! -temette a kezébe az arcát mire Steve mellé sétált.
-Szereted őt. Igaz?
-Persze hogy szeretem.
-Szeretne anya lenni. Te a párja vagy. Lloyd egy gyerek csodás dolog.
-Rettegek Steve! Averyt védem foggal-körömmel. Ha... ha lenne egy gyerek...én hogy védem meg? Mit.. mit csinálok vele?
-Úgy ahogy Averyt is óvod. Ő lesz a mindened ahogy a párod is.
-Istenem csak ne legyen terhes.-szorította össze a szemeit, mire én kiléptem a vendégszobából. Szemeim a két pasin megakadtak ahogy az ablaknál álltak.
-Mehetünk?-kérdeztem halkan mire felém kapták a szemüket.
-Meg van mindened?-kérdezte Steve mivel Lloyd nem tudott megszólalni. Kétségbe esett arcát figyeltem mire Steve felé pillantott és meglökte a karját a könyökével, hogy szedje össze magát.
-Meg. Igen. Mikor ér ide az az ismerősöd Lloyd?
-Ömm...-kezdte el keresni a telefonját, de teljesen szét volt csúszva.-Hát mindjárt meg is mondom csak.. csak nem tudom, hol...
-A zsebedben keresd. Ott szoktad tartani a telefonod.-mértem végig őt miközben az ajkamat harapdáltam idegességemben.
-Ohh tényleg.-kezdte el kutatni a zsebeit.-Meg.. meg is van.-ahogy a kezébe kapta a telefont láttam messziről is már, hogy remegnek a kezei. Sose láttam ilyennek. Ő Lloyd Hansen, akitől mindenki fél, most viszont ő teljesen szétcsúszott. -Perceken belül itt van. Azt írja.-kapta fel rám a szemeit.
-Oké. Akkor ... akkor menjünk.-sétáltam az ajtó felé. Steve Lloyd karját elkapva maga mellé húzta.
-Szedd össze magad Lloyd!
-Nem... nem tudom. Mi van ha az?-kezdett el újra pánikolni.
-Bazdki! Ha az akkor egy boldog család lesztek. Legyél tökös és menjünk!-szorította meg a karját gyengéden mire Lloyd csak egy nagy levegőt vett.
-Jöttök?-sétáltam vissza hozzájuk, mire mind a ketten megindultak felém.
-Megyünk kislány! -lépkedtek közelebb, de Lloyd annyira padlón volt, hogy véletlen Steve vállának nekiment.
-Bocs.-vakarta meg a homlokát ahogy kilépett az ajtón. Rám nem is mert felnézni csak maga elé bámult.
-Hhhh... menj csak Avery! Bezárok.
-Lloyd jól vagy?-kérdeztem halkan.
-Persze. Minden rendben.-köszörülte meg a torkát mire én Stevere kaptam a szemeim.
-Semmi baj!-mosolyodott el bátorítóan. -Minden rendben.
-Nem úgy látom.-nyeltem egy nagyot ahogy végig mértem Lloydot. Érezte hogy figyelem, de ennek ellenére nem mert rám nézni.
Nem elég hogy azzal a barommal lesz most egy megbeszélés még Lloyd is kivan bukva. Egyre jobb ez az egész.
A liftben némán álltunk egymás mellett miközben Lloyd lopva végig mért. Szemei a hasamat figyelték majd a melleimet. Azon kezdett agyalni, hogy most nagyobbak mint szoktak lenni így még jobban kétségbe esett.
-Add a kezed kislány. -nyújtotta felém Steve a tenyerét.- Minden szuperül fog menni a megbeszélésen.
-Lloyd te... te segítesz majd?-kérdeztem halkan majd félve felpillantottam rá.
-Igen.-nyelt egy nagyot majd a szemei az enyémekbe villantak.
-Félek.-csuklott el a hangom ahogy megremegtek az ajkaim.
-Kicsim..-remegtek meg Lloyd pillái ahogy nézte a szemeim mire én gondolkodás nélkül hozzá bújtam.-Istenem kincsem.-szorította körém a karjait. Steve halványan elmosolyodott ahogy figyelt minket.
-Maradj velem Lloyd!-kapaszkodtam a zakójába.
-Semmi baj nem lesz.-szorította össze a szemeit ahogy közel tartott magához.-Minden rendben lesz drágám.
-Szeretlek.-remegett meg újra a hangom.
-Szeretlek életem.-csókolta meg a vállam gyengéden.
Nyakához bújva mélyen beszívtam férfias illatát, ettől mindig megnyugszok. Ez most se volt másképp. Rendeződött a szívem zakatoló ritmusa, majd kinyílt a lift ajtaja és szemben találtam magam egy olyan pasival aki mintha a divatlapokból lépett volna ki. Tökéletes test azon pedig egy gyanítom méreg drága öltöny.
Lloyd tenyerébe csúszott az én apró kezem ahogy megszeppenve figyeltem a pasit aki szög egyenest minket figyelt.
-Ő az ügyvédem kincsem. Gyere. Minden rendben lesz.
-Ez a hapi az ügyvéd?
-Igen. -kapta rám a szemeit mire én nekem az állam a földet súrolta. Nem elég hogy szívdöglesztő, még okos is. Mi a picsa. Csak ilyen pasik vesznek ma körül akik kibaszott helyesek és izmosak?
-Lloyd! Szevassz!-lépkedett közelebb a srác mosolyogva és kezet rázott a párommal.
-Andy. Szia! De rég láttalak.-mosolyodott el Lloyd.
-Hát volt pár ügy ami miatt elvoltam havazva, de ahogy hívtál és mondtad, hogy kell a segítségem egyből jöttem.-mosolyodott el. Tökéletes mosolya volt. A kurva élet van itt!
-Andy ő itt a párom Avery. Neki kell majd segíts ,tudod amit mondtam a telefonban is.
-Persze minden világos. Üdvözlöm kisasszony. Vagy Mrs. Hansen? Hogy szólíthatom?-nyújtotta felém a kezét mire én ledermedtem. Azok a szemek a lelkemig hatoltak. Bazdmeg Lloyd, hogy ilyen pasival vagy jóba.
-Avery.-nyögtem ki, de megköszörültem a torkom, hogy ne hallja hogy remeg a hangom.
-Örvendek Avery. Én Andy Barber vagyok, Lloyd ügyvéde és mostmár az öné is.-mosolyodott el mire én elkaptam a szemeim róla. Ez a nap nehezebb lesz mint gondoltam.
Keze gyengéden simult a tenyerembe, majd olyat tett amit csak Lloyd szokott. Kezet csókolt.
Remegni kezdett a térdem ahogy felvillantak a szemei rám.
-Minden papírod megvan igaz?-szólt közbe Lloyd mire Andy tekintete ráterelődött.
-Persze. Felkészültem, úgyhogy a pasi hangját nem is fogjuk hallani. Ezt garantálom. Csak a toll kattanását ahogy alá ír minden papírt.-mosolyodott el miközben kihúzta magát büszkén.
-Nagyon helyes. Ezt már szeretem.-mosolyodott el Lloyd, majd a keze a derekamra csúszott. -Kincsem, mehetünk?
-Hhh.. essünk túl ezen.-indultam meg előre majd a három pasi is utánam.