Is Not Only About Been Rich

36. Fehér rózsa

-Dave! Igyekezzél!-kiabáltam ki idegesen a szobámból, míg Dena a ruhám kapcsolta össze rajtam.
-Itt van a csokor kisasszony.-rohant oda hozzám mire megtorpant egy pillanatra.
-Na! Mi van?-néztem fel rá ahogy a melleim fogtam míg Dena az összes kapcsot végigkapcsolja a ruha hátulján.
-Csodaszép a kisasszony.-nyelt egy nagyot mire elmosolyodtam.
-Köszi.-hajtottam le a fejem, majd a hatalmas tükör felé pillantottam ami a szoba sarkában volt. Ahogy végignéztem magamon a tüdőben rekedt a levő.
Eljött ez a nap is, hogy kimondjuk Lloydal a boldogító igent.
Izgultam, hisz az este nem aludt itthon velem, sőt még Steve se, úgyhogy borzasztóan hiányoznak már. Alig tudtam elaludni mivel nem volt velem egyik se és az se segített, hogy ma összeházasodunk.
-Kész van kisasszony.-érintette meg a karom Dena.
-El fogom hányni magam.-kezdtem pánikolni.
-Minden rendben lesz. Nyugodjon meg kérem és vegyen mély levegőket.
-Hhhh... próbálom, de nem segít. Kérek egy whiskyt.-szóltam Davenek aki lerohant a konyhába egy pohár után. -Dena, fogd a szoknyám és segíts lemenni.-kaptam fel a csokrot és indultam meg a lépcső felé. Dena egy kistáskát kapott a vállára amiben a cuccaim voltak és a szoknyám után kapva megemelte, hogy könnyebben lejussak az emeletről.
-Itt van asszonyom.-pillantott fel rám Dave a lépcső aljáról.
-Mindjárt, csak próbálok nem pofára esni.-értem le a lépcsőről és kikapva a kezéből a poharat, gyorsan le is döntöttem annak tartalmát.
-A kocsi készen áll. -biccentett az ajtó felé.
-Hhhh... menjünk. Ne késhetek! Az ciki lenne.-néztem fel az ajtó irányában ahol már az őrök sorakoztak az autó mellett.
Már most remegtek a térdeim. Vajon Lloyd is izgul?

-Steve! Segíts!-ordítozott Lloyd a hotelszoba nappalijának a közepén állva.
-Mi..mi van?-rohant oda hozzá miközben a nadrágját gombolta össze.
-Igazítsd meg ezt a kurva nyakkendőt mert le fogom tépni a picsába.-morgolódott a tükör előtt állva.
-Hhh.. fordulj ide.-kapta el a karját és maga felé fordította Lloydot.
-Faszom..-nyelt egy nagyot, mire Steve felkapta rá a szemeit.
-Ne idegeskedj! Minden rendben van!
-Hiányzik!
-Hhhh... nekem is, de órák kérdése és láthatod.
-Biztos gyönyörű lesz...-remegtek meg az ajkai ahogy magát figyelte Steve válla felett a tükörben.
-Mindig is gyönyörű. Most is az lesz.-paskolta meg Lloyd mellkasát.
-Inni kellene valamit mert megbolondulok.-igazgatta magán az öltönyt Lloyd.
-Whisky? -biccentett az üveg felé Steve ami még félig tele volt.
-Hhh... egy pohár,utána menjünk.-tördelte idegesen az ujjait Lloyd. Ledöntve az italt mind a ketten a kijárat felé igyekeztek.
-Taposs bele Jake!-szólt előre Lloyd ahogy beültek a kocsiba. Steve Lloyd mellett ült aki barátját figyelte. Borzasztó ideges volt, talán sose látta ennyire izgulni Hansent soha, mint most.
-Vegyél levegőt is.-súgta halkan Steve percekkel később.
-Mi?-kapta felé Lloyd a fejét.
-Lélegezz, mert össze fogsz esni.
-Ha levegőt veszek akkor is összeesek.
-Nem fogsz, mert te vagy Lloyd Hansen! Mutasd meg Averynek milyen pasi lesz a férje! Mutasd meg neki Lloydot! Érezze, hogy melletted nem kell féljen, hogy melletted ő egy királynő és hogy melletted mekkora hatalma van mindneki felett.
-Hhh... igaz.-dörzsölte meg az arcát Lloyd, majd Steve látta, hogy a szavai célba értek.
A hosszas autókázást követően meg is érkeztek a ceremónia helyszínére így ahogy megállt a kocsi Lloyd szélsebesen sietett fel a lépcsőn mögötte Stevel.
-Ne rohanj!-futott utána Steve.
-Mindenki a helyére! Bármikor itt lehet a párom!-kiáltotta el magát Lloyd így Steve tuti biztos volt abban, hogy célt értek a szavai. -Maga is Suzanne!-szólt rá Lloyd az asszisztensére aki egyből az ajtóhoz sietett.
-Menjünk az oltárhoz. Ott van a pap.-bökte meg Steve a karját.
-Hhhh... gyere, de mögöttem maradsz!-fordult Steve felé.
-Hol máshol lennék?-Lloyd elmosolyodott, hogy Steve végig mellette marad és nem hagyja egyedül. Kellett neki a támasz, mivel ismét rátört az a mérhetetlen izgalom, hogy bármelyik pillanatban ott lehetek én is.
-Minden rendben Mr. Hansen?-kérdezte halkan a pap ahogy megálltak előtte.
-Igen. A legnagyobb rendben. Remélem nem gond, hogy az embereim biztosítják a terepet?
-Isten házában nem eshet bajuk.-mosolyodott el Green atya.
-Pont erre gondoltam én is.-pillantott hátra a mögötte álló Stevere aki közelebb hajolt hozzá.
-Itt vannak a vendégek is.
-Remek, már csak ő hiányzik.-nyelt egy nagyot ahogy megigazította magán a zakóját.
-Mindjárt itt lesz. Ne idegeskedj.-szorította meg finoman a vállát Lloydnak.
-Anyámékat már látom itt vannak.-nyelt egy nagyot.
-Hol vannak?
-Első sor. -köszörülte meg a torkát.
-Huha...-nyelt egy nagyot Steve.
-Igen tudom. Nem kell mondanod.
-Anyukád elég szigorú.
-Az. És haragszik is amiért nem mutattam be Averyt.
-Ma lesz alkalom rá.
-Az biztos.-hajtotta le a fejét Lloyd. Steve percekig kémlelte a vendégeket, majd újra Lloydhoz hajolt.
-Azok az ő szülei?
-Mi?
-Ott a másik sorban.-biccentett a fejével Steve mire Lloyd oldalra pillantott. Szúrós pillantásokkal találta szembe magát mivel Avery szülei se tudtak Lloydról.
-Ahogy nézem igen.-nyelt egy nagyot.
-Nagyon figyelnek.-igazította meg magán az inget Steve.
-Hhhh... jó lesz. Anyám is és az ő anyja is kinyír.
-Nem fognak. Csak légy magabiztos. Tudod Lloyd Hansen vagy.-paskolta meg Steve Lloyd hátát.
-Tudom, de lehet a hírnevem megelőzött.
-Akkor tudják, hogy vigyázol a lányukra.
-Hát remélem így gondolják és nem úgy, hogy egy bérgyilkos áll itt Isten színe előtt.-igazította meg a nyakkendőjét.
-Avery se szent és ezt szerintem nagyon jól tudják.
-Hhhh... Istenem gyere le kérlek.-sóhajtott fel halkan Lloyd és lehunyta a szemeit.
-Mindjárt küldi az angyalod nyugi.-szorította meg finoman Steve Lloyd karját mire ő elmosolyodott.
-Nagyon hiányzik az angyalkám.-szorította össze még mindig a szemeit miközben kifújta a levegőt. Próbálta nyugtatni magát és a zakatoló szívét.
-Akkor pillants a bejárat felé.-suttogta Steve mire Lloyd szíve még gyorsabban kezdett verni ahogy meglátta a fekete autót.
-Édes Istenem!-nyelt egy nagyot mivel kiszáradt a torka is már az izgalomtól.