Is Not Only About Been Rich

46. Tökéletesen véghezvitt küldetés

-Mindenki a helyén?-állt Lloyd az ablak előtt mellette pedig Steve.
-Igen Uram!-jött a válasz a fülesbe.
-Fantasztikus! Akkor fingassátok meg ezt a vén gecit! -kortyolt bele a whiskyjébe, majd Steve felé pillantott.-Igyál te is, mert ezt józanul nehezen viseli az ember.
-Nem! Valakinek vezetni is kell, hogy ahhoz a luvnyához eljuss.-tette keresztbe a kezeit Rogers a mellkasa előtt.
-Igaz! Mennyire okos vagy!-paskolta meg a mellkasát Lloyd, majd töltött magának egy újabb pohárral az arany italból.
-Ne bassz be légyszíves mert meg kell öld a csajt.-szólt rá feszülten Steve.
-Csukott szemmel eltalálom azt a kurvát. Nyugi!-mosolyodott el Lloyd, majd a monitor felé pillantott ahol az alkalmazottak testkameráinak a képei voltak. Steve is mellé lépve figyelte a kamerákat. Teste megfeszült az idegességtől és ahogy barátját figyelte ő se volt nyugodtabb.-Alfa csapat! Készenlétbe! -támaszkodott neki Lloyd az asztalnak ahogy feszülten figyelte a térképet amin az alkalmazottak jeladói villogtak.
-Készen állunk Uram!-jött az egyhangú visszajelzés felőlük.
-Tökéletes! Akkor kapjon egy kis ízelítőt ez a fasz! Béta csapat is készenlétbe álljon, ha valami balul sülne el!
-Értettük Uram!
-Lloyd! A nő hol van?-suttogta Steve.
-A kis díszpinty? Épp valami villában döglik. Gondolom ott kúrogatják épp, de leszarom ki van ott vele! Mind megdöglik!
-Ha nincs egyedül melléd is kell egy csapat!
-Amint végeznek a fiúk Rodriguezzel ,jönnek oda.-paskolta meg a vállát.
-Hhh.. csak lenne már vége ennek.-rágta idegesen a száját Steve.
-Ja.. -hajtotta le a fejét egy pillanatra Lloyd.-Averyről tudsz valamit?
-Denaval van vásárolni és Davvel. Legalább is ezt mondta reggel.
-Hhh... helyes. Addig se éri baj.-dörzsölte meg az arcát ahogy felemelkedett az asztalról.
-Szerintem sejt valamit.-köszörülte meg a torkát Steve.
-Remélem nem!-sóhajtott fel Lloyd
-Hát én is, de múltkor majdnem bukott az egész.
-Tudom.
-Uram a célpont bemérve!
-Rendben! Kérném a sleppjét első sorban hatástalanítani. Az összes emberét aki él és mozog, de ne csapjatok nagy hangzavart! Csak csendben! Aki pedig a leghamarabb kinyírja Rodriguezt annak emelek a fizuján úgyhogy fiúk kurvára csipkedném a helyetekben magam!
-Igen is Uram!-hallatszott kórusban ismét a válasz.
-Te nézd meg merre jár Avery kérlek!-pillantott Stevere aki egy laptopot felhajtva keresni kezdte a kocsi jeladóját.
-Mivel ment?
-Talán a Porschét vitték. Úgy láttam.
-Rendben. Keresem.-írta be a jeladónak a kódját, majd egyből meg is jelent a monitoron. -Megvan!
-Szuper! Hol van?!-hajolt oda Lloyd is a laptop felé.
-Valami boltnál áll a kocsi. Nem tudom!-rántott vállat Steve, majd ahogy felnézett a másik monitorra a torkán akadt a hang.-Bazdki! Lloyd!-lökte meg a vállát ahogy a kijelző felé mutatott.
-Mi..mi a ..-kapta oda a fejét. -Maguk mi a kurva istent csinálnak!-kiáltotta el magát idegesen.-Azt mondtam mindenkit kinyírni! A házvezető nő se a szakács se érdekel! Gyerünk! -ordibált ingerülten.-Béta csapat is bevetésre! Ne legyetek puncik az ég szerelmére!-csapott az asztalra dühösen úgy hogy még a monitorok is beleremegtek.
-Higgadj le egy kicsit!-fogta meg Steve Lloyd karját.-Igyál inkább és nyugi! Rendben?
-Faszomat baszakodnak ezek az idióták!-kiáltotta el magát ismét.
-Nyugi! Kérlek! Agyvérzést ne kapj itt nekem! Gondolj Averyre, a kicsire!
-A puncijára gondolok. Az most nagyon megnyugtatna.-szorította össze a szemeit Lloyd.
-Ne ábrándozz most róla! Nem ezt kértem.
-Ahogy sikongat már attól elélveznék.
-Lloyd!
-Hhhh...
-Uram a célszemély bemérve! Mindenki halott a birtokon őt kivéve!-ahogy ezt Lloyd meghallotta a szemei elsötétültek ahogy a képernyőt figyelte rendületlenül.
-Hol van az a fasz?
-A medence mellett van.
-Na ki lesz az az ügyes aki leghamarabb kinyírja?-vigyorodott el ravaszul.
-Csak az ön engedélyére várunk mert célkeresztben van a feje.
-Mehet a buli!-vigyorgott boldogan, majd csak annyi látszott a kamerán, hogy ahogy Rodriguez felkelt a napozóágyról azzal a lendülettel rogyott a földre. Holtan. -Szép lövés volt Alfa 6-os! Jöhet majd az irodámba megbeszélésre.
-Köszönöm Uram!
-Na takarítsanak el kurva gyorsan minden holttestet. Fél óra múlva mindenkit Tiffany birtokánál akarok látni!
-Értettük Uram!-Lloyd Stevere pillantott aki csak kapkodta a levegőt, majd Lloydot átölelve magához rántotta.
-Na! Nyugi! Még van ez a kis ringyó utána pedig lerészegedünk!
-Az már biztos!-nevette el magát Rogers.
-Na gyere! -biccentett a fejével, majd a könyves szekrény előtt megállt és kinyitotta a titkos fegyverraktár ajtaját.
-Minden fegyvert ismersz, jól tudom?
-Igen Lloyd!
-Helyes!-mosolyodott el majd az összes létező védőfelszerelést magukra öltve a fegyvereket átválogatták és tele tették a tárat.
-Vannak ennek a picsának őrei?
-Biztos vagyok benne, csak mire ők felfognák mi is történik már rég halott lesz mindenki.-paskolta meg Steve mellkasát.
-Nem fogsz finomkodni?
-Nem! Kicsit se ,úgyhogy előre is elnézést ha ijesztő lesz a látvány.-akasztotta be a fegyverét az övén lógó tartóba.
-Miért lenne ijesztő?
-Nem a helyzetre gondolok. Inkább magamra. El fog borulni az agyam Steve és senkinek nem kegyelmezek aki a családomra veszélyt jelent. -nézett mélyen a szemeibe mire Steve egy nagyot nyelt. Lloydról tudja milyen, de ezt csak hallomásból. Most hogy látja a szemeit és a lényét magával szemben, hát... nem szívesen kekeckedne vele.
-Értem!
-De neked nem kell félned! Ígérem minden rendben lesz.
-Mondhatok valamit?-nézett fel rá ahogy egy fél lépést hátrált Lloydtól.
-Persze! Bármit!-figyelte őt érdeklődve.
-Kurvára ijesztő ahogy nézel.-nevette el magát mire Lloyd is elvigyorodott.
-Na ne foss! Gyere, mert te vezetsz!-paskolta meg a hátát Rogersnek.
Lesétálva az emeletről egyből a páncélozott terepjáróba ültek talpig felfegyverkezve és megindultak szélsebesen a birtok kapuja felé. Ahogy szétnyílt a kovácsolt vas kapu egy ismerős autó jött velük szembe, majd ahogy elszáguldott mellettük mind a ketten ledermedtek.
-Bazdmeg!
-A kurva istenit! Az Avery volt! Taposs bele!-pillantott hátra Lloyd hátha látja a kocsit.
-Mégis mi a faszt mondunk neki?
-Csak menj! Majd én kimagyarázom valahogy! -intett előre ahogy folyamatosan a visszapillantót figyelte.-Szitává lövöm az a kurvát és jövünk is haza. Ennyi!
-És ha követ?
-Nem látom hogy jönne utánunk bárki is.-nézegetett hátra, de egy lélek nem volt az úton mögöttük.-Istenem csak.. csak ne essen bajuk!-nyelt egy nagyot Lloyd ahogy összeszorította a szemeit.
-Most koncentrálj a feladatra!
-Bármikor szülhet basszameg! Blake bármikor gondolhat egyet és úgy dönt hogy a világra jön nekem pedig ott kell lennem!
-Blake lesz végül?-kapta felé a fejét Steve mire Lloyd elmosolyodott.
-Blake Hansen!-gyűltek könnyek a szemébe. Steve megszorítva a karját próbálta visszarántani Lloydot az eredeti feladathoz, de nem kellett sokáig küzdenie. Lloydnál kattant valami ahogy megállt a kocsi a ház előtt.
-Alfa és Béta csoport!-szólalt bele Steve a fülesbe.
-Mr. Rogers! Mindenki a helyén Uram!
-Mi is a helyszínen vagyunk úgyhogy ha kérhetem ne minket lövöldözzenek hanem az összes többi embert!
-Világos Uram!
-Lloyd!-kapta felé a fejét, de Hansennek elborult az agya.
-Megdöglesz te kis ringyó! Ma szartál utoljára! -szállt ki a kocsiból így Steve is követte.
-Lloyd!
-Mindenki a helyére! Biztosítsák a szabad bejutásunk mert kibaszottul a feleségem mellett kellene lennem! Úgyhogy maguk kurvára összpontosítsanak arra hogy az összes létező embert, kertészt, szakácsot, bejárónőt meg a bánat tudja még ki a faszom jár ide... mind ki kell nyírni! Enyém az a fonnyadt ribanc ,őt én akarom megölni!
-Lloyd!-szólt rá Steve, de ahogy felé pillantott a barátja egyből csendben is maradt. Vérfagyasztó volt az a látvány amit Lloyd szemeiben látott. Most tudatosult benne, hogy mennyire is utálja azt a nőt akinek a háza előtt állunk.
-Készen állsz Steve?
-Igen!-nyelt egy nagyot ahogy kapkodni kezdte a levegőt.
-Bemegyünk!-beszélt a fülesbe, így mindenkivel tudatta az összes lépését.-Maradj mellettem, ne bóklássz el. Rendben?
-Rendben!-emelte fel Steve is a pisztolyt amit szög egyenesen maga elé tartott ahogy Lloyd is.
-Alfa csoport! Van bárki az utunkban vagy tiszta a terep?
-Tiszta ,Mr. Hansen!
-Helyes! Na hol vagy te kis ribanc?-morogta az orra alatt ahogy lassú léptekkel sétáltak végig a házon.
-A teraszon van egy... egy úrral.-jött a válasz Lloyd egyik emberétől.
-Vagy úgy?! -vigyorodott el Hansen.-Így még izgalmasabb lesz.-pillantotta meg a teraszra néző ablakon keresztül Tiffanyt akit épp egy nagydarab hapi pakolt hátulról.-Engedd le a fegyvert!-súgta Stevenek.
-Mi? Miért?
-Csak figyelj!-tette a háta mögé Lloyd a kibiztosított pisztolyt és egy laza mozdulattal kirúgta a terasz üvegajtaját.-No csak, nocsak! Így könnyű új cégeket szerezni.-vigyorgott Lloyd ahogy Tiffany riadt arcát figyelte. Steve szorosan Lloyd mögött lépkedett kezében pedig görcsösen szorította a pisztoly markolatát.
-Lloyd? Hát... hát te?-kapkodta magára a gönceit.-Nem szóltál hogy jössz? Ki engedett be?
-Nem kell nekem engedély hogy bemenjek bárhova is! Ki ez a buzi itt veled?
-Ömm..-kapta a szemeit a félmeztelen pasira aki mellette volt, majd vissza nézett Lloydra.
-Mindegy is leszarom. -rántott vállat, majd másodpercek tört része alatt repített golyót a pasi homlokába.
-Lloyd!-kiáltott fel sipákolva Tiffany.
-Ne vinnyogj mert kurvára idegesít a hangod!
-Mi a faszt csinálsz! Őrök!-kiabált továbbra is mire Lloyd megforgatta a szemeit ahogy közelebb sétált.
-Feleslegesen vergődsz! Nem jön senki segíteni.-húzta végig a pisztoly elejét Tiffany állkapcsán.-Na ide figyelj te kis picsa! Kurvára nem jókedvemben vagyok itt, ha pedig egy pillanatra is meg mersz mozdulni megdöglesz ahogy Rodriguez is.-mosolyodott el ismét Lloyd.
-Hogy? Rodriguez meg... meghalt?-akadt a torkán a hang ahogy remegő pillákkal nézte Lloydot.
-Meghalt a te kis szerelmed és most te is megfogsz!-hajolt az arcába egy hatalmas vigyorral az ajkain.
-Te elmebeteg fasz!
-Sshhh... kuss! Mostantól már minden az enyém! Rodriguez emberei és a te embereid is mind holtan fekszenek már. Te is szeretnél csatlakozni hozzájuk igazam van?-nézte centikről az arcát.
-A fonnyadt feleséged többet ér mint én Lloyd? Emlékszel milyen vad szexben volt részünk?
-A feleségemről így nem beszélsz!-ordította el magát ahogy a torkának nyomta a pisztolyt.-Ha meg az a szex neked ennyire emlékezetes volt akkor te kurvára el vagy tévedve! Okádni tudnék a gondolattól, hogy bármikor is hozzád értem.
-Te még mindig szeretsz Lloyd ahogy én is téged!-simította meg az arcát, mire Lloyd egy laza mozdulattal kicsavarta a kezét.
-Egy ujjal se érsz hozzám te kurva! Tönkre basztad az életem és tudom, kurvára jól tudom hogy most is ez volt a célod, de rábasztál!
-Lloyd én mindig is téged akartalak baby!
-Így csak a feleségem szólíthat! Fogd be a kibaszott fasszopó pofád mert szájon váglak.
-Megütnél egy nőt?
-Te nem vagy nő! Kezdjük itt!
-Most mi a terved?-nézett fel Lloyd szemeibe miközben egy nagyot nyelt.
-Csak ennyi!-vigyorodott el és meghúzta a ravaszt. Tiffany holtan zuhant a napozóágyra mire Lloyd a füleshez nyúlt. -Mindenki befelé és kipucolni a terepet!-tette el a pisztolyt majd ahogy Steve felé pillantott egyből a torkán akadt a hang.
-Hé! Mi.. mi bajod! Lloyd!-kapott Steve a karja után, de ő csak a terasz ajtót figyelte.
-A..Avery!
-Mi? -értetlenkedett Steve majd hátra pillantva ledermedt ő is. Mind a ketten rohanva irányomba siettek.
-Kicsim ez...-kezdett el magyarázkodni Lloyd, de leintettem.
-Kuss! Nem akarom tudni! Vigyél korházba! Most!-fújtam ki lassan a bent rekedt levegőt, majd szívtam be újra.
-Mi... mi a baj?-cikáztak a szemei rajtam.
-Ahhh kurva eget! Vigyél már be!-ordítottam fel fájdalmamba ahogy a hasamra szorítottam a kezem.
-Steve rohanj a kocsihoz!
-Segítek! Avery! Kapaszkodj meg bennünk!
-Nem tudok mozdulni! -kiáltottam fel fájdalmamban.
-Kincsem mond el mit érzel! Mi...
-Jön a gyerek! -szorítottam meg a karját mire mind a ketten ledermedtek.
-Jön a kicsi? -remegett meg a hangja ahogy a szemeim nézte.
-Aauhhh bazdki Lloyd ne értetlenkedj kérlek!-szorítottam meg a bicepszét.
-Felveszlek! Gyere!-kapott a karjaiba.-Steve nyisd az ajtót!
-Basszameg! -rohant előre miközben Lloyd szorosan tartott.
-Istenem kicsim.
-Mmhhhh... menjünk már!-nyögtem fel fájdalmamban.
-Uram! Mi... mi legyen a ..-rohant elénk egy pasi talpig felfegyverkezve.
-Mi lenne! Szül a feleségem basszameg! Intézze ezt itt ami van én megyek vele a korházba! -ordibált vele ingerülten.
-Avery! Mély levegőket vegyél.-suttogta Steve.
-Próbálok, de itt pusztulok meg a fájdalomtól!-kaptam a keze után.
-Szoríts amennyire bírsz kislány.
-Aaahhh Lloyd baby menjünk kérlek mert itt a kezeid közt szülöm meg a gyereket.-szorítottam meg a vállát.
-Megyünk édesem! Megyünk már is bogaram.-puszilgatta az arcom, de én reszkettem a kezei közt.
A kocsihoz érve Lloyd hátra ült velem míg Steve padlógázzal a korház felé vette az irányt.
-Mély levegő baby! Orron beszív szájon kifúj! Csináljuk együtt.
-Ahhh Lloyd! Szét szakadok basszameg!-feszítettem hátra a fejem.
-Bogaram koncentrálj! Könyörgöm!-simította meg az arcom amin lassan csurgott végig a verejték a könnyeimmel vegyülve.
-Add... add a kezed!-kaptam a kézfeje után amit szorítani kezdtem erősen.
-Steve siess! -nézett előre a barátjára.
-Avery drágám, figyelj egy picit! Ahogy Lloyd mondta és én is kértelek rá ,mély levegőket vegyél. Csináljuk mindannyian kislány.
-De nektek nem fáj basszameg!-kiáltottam el magam.
-A kezem fáj kincsem!-suttogta Lloyd mire Steve elvigyorodott.-Eltöröd a kezem bogaram.
-Mert megpusztulok baby! A fiad olyanokat csinál hogy anyu már magáról nem tud!-töröltem meg a szemeim remegő kézzel.
-Gondolj arra hogy ez a csöppség mindjárt a karjaink közt lesz életem.-simította meg az arcom. Szemeit nézve az övéiben is könnyek ültek.
-Sírsz baby?-cirógattam meg az arcát.
-Igen! Mert egy tökéletes nő van mellettem akitől az első gyermekem ma fog a világra jönni.-remegett meg az ajka.
-Ki volt az a luvnya?-nyögtem fel ahogy az ülésen helyezkedtem.
-Egy buta picsa.
-Mhhh... majd elmondod a részleteket később, rendben?
-Igen szívem.-puszilgatta finoman az arcom és a vállam.
-Steve! Szólj Davenek hogy hozza a cuccaim!-néztem a szemeit a visszapillantóban ahogy leparkolt a korház előtt.
-Intézem kislány.-fordult hátra hozzánk.-De mély levegő! Ahogy beszéltük.-fogta meg a tértem finoman. Próbáltam azt amit mond, de már ebbe elfáradtam.
-Kicsim ahogy Steve mondta együtt csináljuk!-szívta be a levegőt így én is csináltam vele együtt.-Ügyes vagy!
-Nagyon jól csinálod kislány!-jött közelebb Steve is.
-Ugye.. ugye minden rendben lesz?-néztem fel Lloydra kétségbe esve.
-Minden a legnagyobb rendben van csillagom. -törölgette a szemeit ahogy a kezem szorította.
-Aahhh ....fiam nyugi van már!-kapaszkodtam meg a kocsi ajtajában.
-Szólok egy orvosnak! Addig.. addig maradjatok itt!
-Én kurva élet nem rohanok sehova!-szorítottam Lloyd kezére rá.
-Én se bogaram mellőled.-simította meg az arcom mire Steve kipattant a kocsiból és rohanni kezdett a bejárat felé.
-Ahhhh Lloyd! Nem.. nem bírom!-dőltem a vállának.
-Mindjárt kincsem! Semmi baj nincs! Nézd leengedem egy kicsit az ablakot hogy jöjjön be egy kis friss levegő.-nyúlt át előttem és végig puszilta az arcom.
-Hhhh... alig bírok mozdulni baby!-szorítottam meg a karját.
-Nem is kell szívem! Beviszünk Stevvel! Semmit se kell csinálj.
-De! Meg kell szülnöm a gyereket!- mondtam már hisztérikusan. Kivoltam idegileg. Azt se tudom mi a fasz történt, hogy Lloyd lelőtte azt a kurvát. Fingom sincs ki volt az, de arról nem volt szó hogy még ahogy odaérek a házához ennek a picsának megindul a szülés.
-Blake már türelmetlen és velünk akar lenni.-cirógatta meg az arcom.-És mindjárt velünk is lesz bogaram. Nagyon ügyes vagy kicsim. -kapkodta a tekintetét köztem és a bejárat között. Steve rohanva sietett vissza hozzánk és kinyitva mellettem az ajtót behajolt a kocsiba.
-Gyere szépség! Bemegyünk.-simította meg a karom.
-Segíts!-néztem fel rá kétségbe esve mire ő a karjaiba kapva kiemelt a kocsiból.
-Ssshhh semmi baj! Mindjárt kényelmesen fekhetsz.
-De fáj!-bújtam a nyakához sírva míg Lloyd szorosan mellettünk rohant.
-Mindjárt jobb lesz életem.-simította meg a hátam, majd ahogy beléptünk az ajtón egyből tereltek is minket a szülőszoba felé.
-Kismama apás szülés lesz?-kérdezte az egyik ápoló.
-I..igen, de Steve is jön vele!-szorítottam meg a karját, majd óvatosan letett az ágyra.
-Akkor a két urat megkérném, hogy az ágy két szélére menjenek hogy a doktorúr meg tudja vizsgálni a kismamát.
-Hhh... igyekezzen.-szólt rá Lloyd, majd a kezem után nyúlt.-Semmi baj baby! Minden rendben! Csak a levegővételre figyelj!
-Ismét csináljuk veled kislány! Rendben?
-Ahhh... aha!-szorítottam meg Steve kezét is.
-Na egyszerre baby! Beszív majd kifúj.-simította meg az arcom ahogy látta rajtam mennyire reszketek.-Édes annyira büszke vagyok rád! Egy borzasztó erős nő vagy szívem! Mindjárt megvagyunk.-bújt közelebb Lloyd mire kivágódott a szülőszoba ajtaja.
-Mrs. Hansen! Csak eljött a nagy nap?
-Mmhhh...-nyöszörögtem miközben mind a két fiú karját karmoltam.
-Lássuk mi a helyzet az ifjú titánnal.-ült a lábaim közé a doki mire Lloyd szemöldökei felszaladtak.
-Nyugi kicsim! Semmi olyat nem csiná...
-Nyomjon!
-Mi?-kaptam felé a fejem.
-Nyomjon kisasszony!
-Basszameg!-feszítettem hátra a fejem miközben Steve és Lloyd is tűrték ahogy a bőrüket lemarom a kezükről.
-Ügyes vagy! Csak így tovább!-suttogta halkan Steve.
-Nagyon jól csinálod édesem. Mindjárt megvan! -remegett meg Lloyd hangja mire felé pillantottam. A szemei könnyesek voltak ahogy nézett engem.
-Lloyd!-nyögtem ki a nevét egy újabb nyomás közben.
-Shhh kincsem! Mindjárt!-ült közelebb.
-Nagyon ügyes anyuka! Csak így tovább!-magyarázott a doktor a lábaim közül.
-Lloyd!-csuklott el a hangom ahogy a könnyeim végig csorogtak az arcomon.
-Itt vagyok szívem! Semmi baj! Mindjárt megvan ez a kis csöppség. A szemünk fénye! Édesem annyira jól csinálod.-bújt még közelebb miközben az arcomról törölgette a könnyeim.
-Steve?
-Ő is melletted van! Az ő kezét is szorítod baby!
-Itt vagyok kislány! Nagyon jól csinálod!
-Mi... mikor .. mikor lesz...-nyögtem ki a szavakat mire meghallottam a kicsi hangját.
-Gratulálunk! Egy csodás és egészséges kisfiú!-tartotta fel az orvos majd a mellkasomra fektette a gyermeket.
-Istenem.-kezdtem kapkodni a levegőt, de hirtelen azt se tudtam nevessek-e vagy sírjak. Lloydra felkapva a szemeim a könnyektől alig látott minket, de mosolygott.-Lloyd! Nézd!-remegett meg a hangom ahogy az arcához értem.
-Istenem de gyönyörű!-bújt oda hozzám és az ajkaimra tapadt.-Szeretlek! Szeretlek kicsim! A legboldogabb emberré tettél a földön, hogy egy ilyen csodás kisfiúval ajándékoztál meg.
-Szeretlek!-simítottam meg az arcát amin a könnyek csorogtak és a tenyerembe landoltak.
-Kiköpött Lloyd.-vigyorodott el Steve ahogy ő is mellém hajolt. Elnevetve magam a karomban fekvő fiamra pillantottam és centiről centire végig mértem.
-Istenem de kis picike vagy. -szipogtam halkan.
-Egy nevet kérhetünk kisasszony?
-Balek Hansen!-mosolyodtam el ahogy Lloydot figyeltem. Teljesen máshol járt ahogy minket nézett.
-Gyönyörű vagy!-suttogta remegő hangon mire én oldalra döntve a fejem ,rendületlenül néztem a mi kis kincsünk apját.
-Apuka a köldökzsinórt ön vágja el?
-Megyek!-törölte meg a szemeit és a lábaim közé mászott. Stevere felkapva a szemeim ő neki is könnyek ültek a tekintetében ahogy Lloydnak így finoman megsimítottam az arcát.
-Keresztapu.-vigyorodtam el boldogan. Ő csak mosolyogva bólogatott ahogy a csöppséget figyelte a kezemben, majd Lloyd csókjait éretem meg a combomon.
Lepillantva a lábaimhoz mosolyogva felvillantak rám a szemei, majd egy ápoló óvatosan leemelte Blaket a mellkasomról.
-Rendbe tesszük ezt a kis szépfiút.
-Köszönöm!-néztem rájuk hálásan.
-Megnézem itt van-e Dave és Dena a cuccaitokkal. Rendben?-suttogta halkan Steve miközben egy gyors puszit nyomott az arcomra.
-Rendben.-simítottam meg a karját, majd Lloyd hajolt felém.
-Szeretném ha még rengeteg ugyan ilyen gyönyörű kisbabát csinálnánk.-súgta halkan.
-Következőre kislány lesz baby!-vigyorodtam el ahogy az ajkaihoz hajoltam.
-Alig várom hogy ugyan így lássam az arcodon ahogy ragyogsz. Gyönyörű vagy szerelmem!-simította az orrát az enyémnek.
-Apuci!-húztam közelebb az ajkaimhoz és gyengéd csókot váltottunk.

Amíg Blaket lemosdatták és felöltöztették az ápolók addig én is rendbe szedtem magam, mivel Steve megérkezett a cuccainkkal így végre kényelmesebben tudtam pihenni már az ágyban.
Steve az ágyam szélére ülve cirógatta a kezem, míg Lloyd mellém dőlve simogatta a hajam. Csendben voltunk mindaddig míg az ápoló hölgy be nem hozta hozzánk Blaket.
-Itt is vagyunk!-mosolygott kedvesen, majd megtorpant egy pillanatra.-Apukának adjam?-nézett engem mire én egy halvány mosollyal Lloydra néztem.
-Fogd meg a fiad kincsem.-simítottam meg az arcát. Lassan felülve mellettem a karjaiba fogta az apróságot így most nálam törött el a mécses. Olyan jó volt rájuk nézni.
-Szia kincsem.-mosolyodott el ahogy a karjaiban fekvő fiának az arcát kémlelte.-Apu itt van és anyu meg Steve is. -vigyorodott el újból ahogy a könnyei a kis bodyra hullottak.-De szép vagy istenem.-szipogott halkan.
-Igazi Hansen!-simítottam meg Lloyd hátát.
-Gyönyörű gyermeket adtál nekem Avery! Mindig is tiszteltelek és ezután is foglak mert egy ilyen csodával ajándékoztál meg.-nézte a szemeim szüntelenül.
-Ne mondj ilyeneket mert már megint bőgni fogok.-temettem a tenyerembe az arcom.
-Szeretünk anyuci!-bújtak oda hozzám így én Lloyd vállára döntöttem a fejem.
-Gyönyörű család vagytok.-hallottam meg Steve hangját.
-Te is a család része vagy!-nyújtottam felé a kezem így ő is mellém ült.
-Megfogod Steve Blaket?-nézett fel rá Lloyd csillogó szemekkel.
-Én?- dermedt le hirtelen.
-Igen te. Keresztapuka vagy! -mosolygott barátjára Lloyd mire Steve ügyetlenkedve, de átvette a karjába az újszülött csecsemőt.
-De jól áll neked is.-néztem fel rá mosolyogva.
-Istenem de kicsike. -remegtek meg a pillái ahogy nézte őt.
-És milyen erős lesz majd ha nagy lesz.-simítottam meg a kis lábát Blakenek.
-Mint apu na meg Steve!-húzta ki büszkén magát Lloyd. Elmosolyodva néztem fel a szemeibe. Jelen pillanatban az se érdekelt, hogy mit is kerestek annak a nőnek a házában, csak azt láttam hogy ő boldog és kimondhatatlanul szerelmes, ahogy én is.