-Dave! Hol a posta? -sétáltam az emeletről lefelé a nappaliba.
-Itt baby.-hallottam meg Lloyd hangját a kanapé felől.
-Hát te?-dermedtem le az ajtóban.-És az? -intettem a rózsacsokorra ami a dohányzóasztal közepén volt.
-Nem tetszik? Van minden szobában pedig egy csokor, nem tudtam dönteni.-kelt fel és zsebre dugta a kezeit.
-A szobámba nem tettél.-pillantottam fel rá majd újra a virágra kaptam a szemeim. Gyönyörű hatalmas vörös rózsacsokor.
-Nem akartalak felkelteni, mert lecsapod a tököm, ha újra kopogás nélkül megyek oda be.
-Nagyon jó az emlékezeted.-mosolyodtam el és beleszagoltam a virágok közé.
-Tetszik azért?-rágta idegesen a szája szélét.-Hoztam bonbont is. Nem tudom szereted-e az édességet.-intett a csokor mellett lévő dobozra.
-Nem szeretem az édességet Lloyd.
-Ohh.. akkor.. akkor vissza viszem.-indult meg a doboz felé és vette volna fel, mire a keze után kaptam.
-Mit csinálsz?
-Hát.. ha nem szereted akkor ... akkor vissza küldetem.-sütötte le a szemeit csalódottan.
-Lloyd Hansen mióta van ennyire zavarban egy nő közelében?
-Nem.. nem vagyok zavarban!
-De igen.-mosolyodtam el, majd közelebb hajoltam az arcához.-Imádom az édességet, úgyhogy marad.
-Te.. te most átvertél?-villantak fel rám a szemei.
-Nem Lloyd. De tetszik ahogy próbálkozol.-haraptam meg az ajkam vigyorogva.
-Esetleg.. lenne kedved eljönni velem egy randira? -nyelt egy nagyot ahogy felkapta rám a szemeit.
-Randira hív a híres Lloyd Hansen? -sétáltam át a szoba másik oldalára.
-Igen.- húzta ki magát. Próbálta leplezni az izgalmát, de én átlátok a szitán. Reszket. Fél az elutasítástól mert eddig mindig mindent elért amit akart. Most kétségbe van esve, mert nem biztos a dolgában. Sose csinált ilyet. Sose vett nőnek virágot, csokit. Sose vitte el randira hisz mindig a második mondatot követően a nők lábai közt volt már, nem kellett küzdjön értük.
-Nem is tudom Lloyd.
-Ha nem ,mert dolgod van áttehetjük máskorra is. Csak.. csak mond meg kérlek van-e rá lehetőség.
-Nem láttalak még ennyire izgulni baby.-vigyorodtam el, de ő csak figyelt. Lassan közelebb sétálva hozzá elé léptem és az ingjét megigazítottam. -Finom még mindig az illatod Lloyd.-villantak fel a szemeim rá.
-Köszönöm Avery. Te pedig még mindig gyönyörű vagy és csinos.-pillantott végig rajtam.
-Szóval a randi...-pillantottam fel a szemeire mire neki a pillái megremegtek.- Nagyon félsz a nemleges válaszoktól igaz?
-Nem félek semmitől.-kúszott egy pimasz vigyor az ajkaira.
-Akkor fogalmazok úgy, hogy a visszautasítástól.
-Engem nem utasított soha senki se vissza.-kezdett el hevesebben emelkedni a mellkasa.
-Hogy viselnéd ha visszautasítanának?
-Avery mond el kérlek a választ! -feszült meg a teste.
-Hova akarsz engem randira vinni? Nem akárhova megyek el édes.-léptem el előtte, de megragadta a karom.
-Ne játssz velem!
-Játsszak a farkaddal?-kacsintottam rá mosolyogva, mire megfeszült a teste.
-A válaszodra várok Avery!
-Ahogy én is a tiédre.
-Hova szeretnéd hogy elvigyelek? -sóhajtott fel halkan.
-Nekem kell kitalálni a randit? Ez nem jó pont Lloyd.
-Az Istenit már!-csattant fel idegesen, mire én a mellkasánál fogva lelöktem a fotelbe.
-Lloyd Hansen! Ne hisztizz mint egy kisfiú mert csúnyán elpicsázlak baby. Szedd össze magad és légy férfi! Ne egy kisgyerek aki itt reszket előttem. Nekem férfi kell nem egy kisfiú.
-Férfi kell?-villantak fel a szemei miközben az állkapcsa megfeszült.
-Igen, jól hallottad.-idegesen elkapva a csuklóm közelebb rántott magához így a kanapé karfáján tudtam csak megtámaszkodni.
-Térdelj le és a szádban mindjárt megérzed milyen férfi vagyok valójában.
-Ugye tudod édesem, hogy ha ilyeneket mondasz a kiszemeltednek kurvára nem lesz beléd szerelmes. -kacsintottam rá, mire az államnál fogva közelebb húzott.
-A kiszemeltem kurvára az idegeimen táncol azzal, hogy nem tud választ adni arra, eljön e velem randizni.
-Szóval idegesítelek?
-Mi? A faszomat Avery! Ne szórakozz bazdki! Kiszakad a szívem mert nem mondasz semmit, hogy eljönnél-e velem bárhová, csak itt kelleted magad és piszkálsz, hogy lemondjak mindenről mert béna vagyok. Nem tudom hogyan hívjalak el randira, eddig azt se tudtam hogy tetszenek a virágok. Faszom tudja hova vigyelek mert nem ismerlek kurvára, nem tudom minek örülnél. -ordítozott idegesen, mire az ajkára téve az ujjam elcsitítottam.
-Az úrnőd előtt ne ordítozz így kérlek.
-Nem is vagy az. -hajtotta le a fejét elkeseredve.
-Akkor tegyél azzá.-toltam szét a térdeit és közelebb hajolva a nyakához gyengéden megharaptam a bőrét.
-Ugye tudod, hogy ezzel fel fogsz izgatni és nem fogunk sehova se menni.
-Miért ? Felizgat Lloyd?-vigyorodtam el.
-Igen!
-És ez is?-hajoltam a füléhez és megharaptam a fülcimpáját, mire hátra feszítette a fejét.
-Fejezd be kérlek.
-Nem tetszik Hansen?
-Túlzottan jól csinálod. És ezt nagyon is tudod magadról, hogy jó vagy abban hogy elérd amit akarsz.
-Mit akarok Lloyd szerinted?
-Szerelmet!-villantak fel a szemeimbe az övéi.
-Helyes válasz.-elemelkedtem tőle. Ahogy figyeltem őt megmosolyogtatott ahogy ledermedve ült a fotelben, majd feltettem ismét azt a kérdést amitől izgulni kezdett.-Na szépfiú. Hova viszel?-csapkodtam meg a térdét ahogy leültem vele szemben a dohányzóasztalra és kibontottam a bonbont.
-Fent a hegyekben van egy termálfürdő. Szeretnélek ellazítani mivel tudom mennyit dolgozol.
-Nem osztozkodok öregemberekkel a vízben.-vettem a számba a csokit miközben Lloyd rendületlenül figyelt.
-Egy telefonba kerül és nem lesz ott senki.
-Akkor mire vársz?-mértem végig mire a telefont a kezébe véve elkezdett intézkedni.
Felsétálva az emeletre egy fürdőruhát kikeresve sétáltam vissza és Dena kezébe nyomtam, hogy pakolja össze a cuccaim.
A nappaliban Hansen türelmetlenül sétálgatott ahogy várt, de amint meghallotta a lépteim megtorpant.
-Te tettél fürdőruhát?-sétáltam közelebb hozzá.
-Minden elintézve.-húzta ki magát mire én az ingje felső gombját kigomboltam. Szemei letévedtek rám és a kezeimet figyelte.
-Ne takard el a tetoválásaid. Szexik. -remegtek meg a pilláim ahogy felnéztem a szemeibe.
-Tetszenek?
-Megvizsgálnám közelebbről őket.
-Lesz rá alkalmad.-kúszott egy halvány mosoly az ajkaira, majd az ajtó felé intett.
Dave épp az autóba pakolta a cuccokat mikor Lloyd mellém lépve megérintette a karom. -Gyere.-súgta halkan.
-Pisztolyod nálad van?
-A nadrágomban van egy.-vigyorodott el.
-Nem arra gondoltam. -hunytam le a szemeim.
-Van nálam. Vigyázok rád.
-Helyes. -léptem el mellőle és beszálltam a kocsiba.
Hosszas autókázás elé néztünk. Míg a hegyek közé felérünk lesz vagy másfél óra így hátra döntve a székem kényelembe helyeztem magam.
-Ugye nem szoktál rosszul lenni a kacskaringós úton?
-Nem Lloyd. -mosolyodtam el fáradtan.
-Akkor nem is zavarlak a pihenésben. -kúszott egy halvány görbület az ajkaira, mire én lehunytam a szemeim.
Hansen percekig csak nézett ahogy szunyókálok a mellette lévő széken, majd a kezem lecsúszott a karfáról így a combja mellé esett.
Gyengéden megcirógatta a bőröm mire megmoccantam. Felkapva a szemeit rám odébb húzta a kezét, majd ahogy megbizonyosodott arról, hogy nem keltem fel, a hajamat a fülem mögé tűrte.
-Lloyd.-nyöszörögtem halkan.
-Mi a baj?
-Meddig bámulsz még?-kúszott egy apró mosoly az ajkaimra.
-Én.. én nem bámullak!
-De igen.-emeltem fel a kezem, de nekiütődött az ő kezének.-És még tapizol is.-fogtam meg a kezét, majd a mellkasomhoz húzva az oldalamra fordultam.
Lloyd nem mert mozdulni. Olyan érzelmek kavarogtak benne amik megijesztette, de nem akarta, hogy elmúljon.
YOU ARE READING
Is Not Only About Been Rich
ActionLloyd Hansen! Aki hallja ezt a nevet abban egyből meghül a vér, hisz mindenki nagyon is jól ismeri őt. Egy valakit viszont ő nem ismer! Ezt a személyt nem tudja sehogy se lekövetni, mivel túl profi a szakmában. Rengeteg fejtörést okoz ez az idegen...