Is Not Only About Been Rich

57. Pontban 10:00-kor!

-Apa!-suttogta halkan Blake mire Lloyd szemei kipattantak.
-Mondjad fiam!
-Anyuci még alszik?-nézte az arcom ahogy kócos hajjal ült mellettem a kanapén.
-Igen. Ne keltsd fel.-dörzsölte meg Lloyd az arcát fáradtan.
-Hozzád bújhatok?
-Gyere! Bújj közénk.-húzódott hátrébb, hogy Blake közénk mászhasson.
Hosszas percekig csendben piszkálgatta Lloyd felsőjének a szélét majd ahogy látta hogy apja szemei csukva vannak oda hajolt hozzá és egy puszit adott az arcára. Lloyd ajkaira egy halvány mosoly kúszott így a karjait Blake köré fonva magára húzta ahogy a hátára feküdt.
-Apu! Alszol?
-Csak pihenek, mert szét megy a fejem.-suttogta lehunyt szemekkel.
-Fáj a fejed?-ült a hasára ahogy az arcát kémlelte.
-Mhmmm..-bólintott halványan.
-Mitől? Beteg vagy?
-Este sokat ittam. Másnapos vagyok.-nyitotta résnyire a szemeit.
-Miért ittál, ha most fáj a fejed?
-Mert szomorú voltam.-nézett fel a szemeibe.
-Miattam?- keseredett el a Blake.
-Nem miattad. Más miatt kincsem.-simította meg az arcát finoman.
-Steve bácsi mikor jön haza?
-Hhhh... ő most... már nem fog itt lakni velünk.
-Miért?-gyűltek könnyek a szemeibe.
-Ne sírj kérlek Blake.
-De hiányzik. Nem szereted már őt? Nem vagytok barátok apu?-gördült végig a kis arcán egy hatalmas sós csepp.
-Nem fiam.-remegett meg az ajka Lloydnak mivel nehezen tartotta vissza ő is a könnyeit.
-De ő a keresztapukám.
-Tudom.-szipogott halkan.-De kérlek beszéljünk most másról.-törölte meg a szemeit, majd Blake arcáról is letörölte a könnyeket.-Csináljunk anyunak reggelit. Biztos örülne neki.
-Anyunak is hiányzik Steve.-hajtotta le a fejét szomorúan mire Lloyd felült és magához ölelte Blaket.
-Hhhh... sajnos az élet nem mindig a jó dolgokról szól. Nem mindig lehetünk boldogok és vidámak. Kell döntéseket hoznunk. Vannak nagyon nehéz próbatételek. Én titeket választottalak fiam. Mert ti vagytok a családom akik az első helyen vannak az életemben.
-De Steve a barátod mint nekem Toby.
-Ez így lesz jobb ha külön úton folytatjuk az életet.-simította meg kócos haját majd a mellkasához húzva megpuszilta a feje búbját.
-Akkor én és Toby se leszünk örökké barátok?
-Hhhh... nem tudom. Nem vagyok látnok sajnos aki a jövőbe lát.
-Engem nem hagysz el apu ugye?
-Nem! Nincs az az Isten amiért elhagynálak benneteket.-nézte a szemeit ahogy ismét érezte hogy fojtogatja a sírás.-Foggal körömmel ragaszkodok hozzátok.
-Vigyázol ránk?
-Igen! Az életem árán védelek benneteket, hogy ne essen bajotok.-húzta közelebb Blaket aki a nyaka köré fonta a karjait.
-Te egy hős vagy apu.
-Istenem fiam. Ne mondj ilyet.-szorította össze a szemeit ahogy érezte nem bírja tovább visszatartani a könnyeit.
-Nekem az vagy és szerintem Anyunak is.-pillantott felém Blake.
-Most nagyon jegyezd meg amit mondok neked kérlek.
-Oké!
-Mindig anya és apa kisfia leszel. Még akkor is ha már nagy leszel, de mi mindig itt leszünk neked és védeni fogunk téged! Ránk bármikor számíthatsz. Elmondhatsz mindent ami csak a fejedben jár. Kérdezz mindig és oszd meg velünk amin gondolkozol. Ha hülyeséget is csinálsz apa és anya mindig szeretni fog! Oké?-csuklott el a hangja.
-Apa csúnya szót mondtál!
-Tudom. De kérlek ezt nagyon jegyezd meg amit mondtam! Rendben?!
-Igen Apu.-bújt a nyakához és szorosan megölelte őt.
-Szeretlek.-szívta be mélyen az illatát.
-Szeretlek Apu.-fogta apró kezei közé az arcát.-De a fiúk nem sírnak!
-Nem!-nevetett fel halkan.-De néha kell nekik is. És kívánom ha egyszer nagy leszel egy ugyan ilyen csodás lányt találj mint anyu.
-Anya szép lány.
-Igen! Nagyon szép!
-Szépek a cicijei.-kuncogott fel halkan Blake.
-Igen.-nevette el magát Lloyd. -Nagyon szépek.
-De én nem akarok más lányt anyun kívül.
-Még nem is kell. Csak úgy mondtam.-törölte meg a szemeit Lloyd majd egy puszit nyomott a fia homlokára.
-Csinálunk neki reggelit?-simította meg Blake a hajam finoman.
-Igen. Csinálunk neki valamit. Gyere.-kapta fel a karjába és a konyha felé sétáltak.
Blake ahogy a pulton ült némán figyelte az üres alkoholos üvegeket mire Lloyd elvette őket onnan és kidobálta a kukába.
-Ennyi mindent megittál apa?
-Ja! Fáj is a fejem tőle, úgyhogy te ilyen butaságot ne csinálj majd mint apád.
-Apa nem buta!
-Néha eléggé az tud lenni.-töltött magának egy pohár vizet és bevett egy fájdalomcsillapítót.
-Attól jobb lesz apu?-intett a gyógyszeres dobozra.
-Nagyon remélem.-mosolyodott el halványan.
-Majd anyu ad neked puszit. Attól én is mindig jobban leszek. Neki varázs puszijai vannak!
-Az biztos! Az anyai szeretetnél nincs jobb!-simította meg Blake haját aki a mellkasának dőlt.
-Legyél jobban Apu.-motyogta halkan.
-Mindjárt jobb lesz.-simította a hátára a tenyerét.-De inkább mond meg te mit kérsz reggelire?
-Virslit.-pillantott fel hatalmas szemekkel Lloydra.
-Rendben. Akkor azt csinálunk.-puszilta meg az arcát, majd neki is álltak a reggelinek.
Blakenek az volt a feladata hogy a tálcákra tegye a tányérokat és az evőeszközöket, majd a díszítés is az ő reszortja volt. Omlettet csináltak reggelire, de Blakenek támadt egy ötlete.
-Apa?
-Igen?
-Anyunak ráírhatom hogy szeretlek?
-Persze. Mivel szeretnéd? Ketcuppal?
-Igen!
-Akkor segítek.-mosolyodott el majd a hűtőből kivette a ketchupot és együtt az omlett tetejére írták ezt az egy szót és persze mellé egy szívecskét is rajzoltak oda.
-Szép lett!-nézte Blake büszkén az alkotást.
-Igen! Nagyon örülni fog neki.-simította meg a hátát.
-Odavisszük?
-Leveszlek elsőnek és segítek.-kapta le a pultról a fiát aki izgulva figyelte apját ahogy egyensúlyozik a tálcákkal a kanapé felé. -Menj oda halkan és keltsd fel.-biccentett irányomba.
-Puszikkal?
-Igen! Puszilgasd meg! Annak nagyon fog örülni anyu.-Blake óvatosan mellém mászott, majd a hajam ami az arcomba lógott elsimította.
-Anyuci! Hasadra süt a nap!-suttogta halkan.
-Puszild meg!-mosolygott Lloyd ahogy figyelt minket.
-Anyu!-puszilgatta finoman az arcom miközben a kezemet cirógatta.
-Mhhh.. szia kincsem.-nyitottam résnyire a szemem.
-Szia Anyu!
-Bogaram de édes vagy ma reggel is.-simítottam meg az arcát.
-Apuval készültünk neked meglepivel.-tördelte az ujjait izgalmában.
-Igen?-kaptam fel a fejem majd a kanapé végében megpillantottam Lloydot aki két tálcát tartott a kezeiben.
-Csináltunk neked reggelit.
-Istenem de édesek vagytok.-ültem fel fáradtan mire Lloyd mellém sétálva az ölembe tette a tálcát. Ahogy megpillantottam a feliratot egyből könnyek gyűltek a szemembe.
-Tetszik anyu?
-Köszönöm!-néztem fel rá hálásan.
-Én írtam rá anya! Mondjuk apu segített, de én díszítettem.
-Nagyon szép lett életem!-simítottam meg az arcát.
-Szép a mosolyod anyu.
-Istenem! -takartam el az arcom.-Ne mondj ilyeneket kérlek mert sírni fogok.-gyültek könnyek a szemeimbe. Blake az apjára kapta a szemeit ijedten.
-Rosszat mondtam Apu?
-Nem! Anyu érzékeny és ha ilyen szép dolgokat mondunk, akkor örömében könny szökik a szemébe.
-Anyuci örül?-nézett rám kíváncsi szemekkel.
-Gyere ide hozzám!-nyújtottam felé a kezeim mire ő a karjaim közé bújt.
-Szeretlek anyuci!
-Én is nagyon, de nagyon szeretlek kincsem.-pusziltam meg a homlokát.
-Eszünk?-nézett fel a szemeimbe.
-Igen.-csókoltam meg az arcát mire Lloyd odanyújtotta neki a tányérját.
-Apunak is adsz puszit anyu? Fáj neki a feje.
-Igen?-néztem Lloydra aki halványan bólintott ahogy próbált reggelizni. Másnaposan nem volt sok étvágya.
-Neked varázs puszijaid vannak anya, mert nekem is mindig jobb kedvem lesz, ha meg megütöm magam és megpuszilod a sebem utána már nem is fáj.
-Akkor apuci gyere ide.-néztem Lloyd szemeit.
-Ki fog hülni a reggelid szívem.
-Egy puszi belefér.-hajoltam oda hozzá és az arcára egy gyengéd puszit nyomtam.
-Anyu! -csattant fel Blake.
-Mi az kincsem?
-Apunak a szájára kell adni a puszit!-egy percre ledermedtem majd Lloydra kaptam a szemeim aki halványan elvigyorodott.
-Semmi baj! Már ettől is jobb.
-Nekem nem!-suttogtam halkan mire ismét találkozott a tekintetünk.
-Szívem...
-Szeretlek ugye tudod!-simítottam meg az arcát.
-Tudom! Érzem kicsim minden alkalommal mikor rám nézel.
-Akkor hajolj közelebb kérlek hogy elmulasszam a fejfájásod.-húztam közelebb mire az ajkaimhoz értek az övéi.
-Pffuujjj...-szólalt meg a háttérben Blake ettől pedig mind a ketten belemosolyodtunk a csókunkba.
-Szeretlek kicsim.-puszilta meg az orrom hegyét finoman.
Teljesen más volt a hangulat mint este hisz elalvás előtt amit mondtam mind a kettőnket kirántott abból a káoszból ami volt.
Csendben falatoztunk a kanapén elnyúlva. Blake boldogan mesélte az álmát miközben mi hallgattuk őt.
-Anya és akkor ahogy kinyitottam a dobozt tudod mi volt benne?
-Na micsoda kincsem?
-Rengeteg édesség! És az volt a legjobb hogy akár mennyit ettem belőle kifogyhatatlan volt. Mindig volt a dobozban! El tudod ezt hinni?
-Azta! Hát ez nagyon szuper lehetett édesem.-simítottam meg az arcát boldogan.
-Kérsz kávét?-suttogta halkan Lloyd ahogy összeszedte az üres tányérokat.
-Igen. Addig felmegyek a mosdóba. Rendben? -Lloyd nagyot nyelt ahogy figyelt. Volt egy sejtése mit szeretnék csinálni így úrrá lett rajta az idegesség.
-Szólj....szólj kérlek ha kellek.-tette le a pultra a tálcákat.
-Sietek vissza.-simítottam meg a karját, de ahogy elvettem volna a kezem a kézfejemet az ajkaihoz húzta és gyengéden megcsókolta.
-Ugye tudod bármi lesz semmi baj nincs!-nézte a szemeim szüntelenül.
-Igen. Tudom kicsim.-nyeltem egy nagyot, majd felsietve az emeletre bezárkóztam a fürdőbe. Ismét az alsó szekrényt kinyitva mint még amikor az első gyerekünket terveztük kivettem egy tesztet onnan, majd gyorsan megcsinálva azt, vártam a csodát. Most nem voltam annyira ideges mint az elsőnél, de így is volt bennem egy kis izgalom, hogy jók-e a megérzéseim, vagy sem.
Fel-le járkálva rágtam az ajkam mikor meghallottam a teszt csipogását.
A pulthoz lépve felfordítottam, majd egy nagy sóhaj szakadt fel a torkomból. Ismételten elsőre negatív. A kukába hajítva sétáltam vissza a földszintre ahol Lloyd egyből felém kapta a fejét amint meghallotta a lépteim. Csalódottan megráztam a fejem mire közelebb sétálva a karjai közé húzott.
-Semmi baj! Legközelebb majd! Mindent bele adunk édes.
-Pedig azt hittem...-csuklott el a hangom. Lloyd a karjaimat fogva elhúzódott hogy lássa az arcom, majd finoman letörölte a könnyeim.
-Nem adjuk fel! Hansenek vagyunk édes!
-Tudom.-remegett meg az ajkam.
-Összehozzuk azt a kislányt!-hajolt a fülemhez mosolyogva.
-Kislányt szeretnél?-néztem fel a szemeibe.
-Egy olyan gyönyörűséget mint te!-simította meg lágyan az arcom.
-Neki ki lesz a keresztapja?-kezdtem kapkodni a levegőt mire Lloyd lehajtotta a fejét.
-Hhh... majd.. majd még ezen gondolkozok. Rendben?
-Beszélsz vele?-a szívem ezerrel gyorsabb ütemre kezdett.
-Meglátom. Rendben? Most az a lényeg hogy ide-simította a hasamra a kezét.-hogy ide bekerüljön az a kis hercegnő.
-Szeretném hogy Steve legyen a keresztapja Lloyd.
-Meglátom még édesem. Még elég frissek a dolgok tudod jól.-szorította meg finoman a kezem így én lehajtva a fejem bólintottam egyet halványan.
-Anyu! Mi a baj?-torpant meg mellettünk Blake akinek a szája tiszta kakaó volt.
-Olyan bajszod van mint apádnak.-vigyorodtam el a kisfiamon.
-Tényleg olyan apu?-nézett Lloydra.
-Neked jobban áll.-mosolyodott el ahogy összeborzolta a haját Blakenek.
-Naaa! Apuu!
-Gyere ide!-kapta fel a karjaiba.-Mit szólnál ha ma elmennénk valamerre mi hárman? Anya ,te meg én.
-Jóóó! És hova?
-Hát... nem.. nem tudom. Mondjuk ha lemennénk a tóhoz? Ősszel szép a természet.
-Ott lehet játszani?
-A tóba nem megyünk be! Ahhoz hideg van kincsem, de itthon a pezsgőfürdőbe bemászhatunk ha szeretnél pancsolni.-ölelte közelebb magához Blaket majd felém kapta a szemeit.
-Részemről rendben.-remegtek meg a pilláim ahogy kékségeit figyeltem. Lloyd ajakira egy halvány mosoly kúszott, majd Blaket lerakva átnyújtotta a kávém.
-Felöltözök!- szaladt az emeletre Blake.
-Szólj ha segítsek édes!-kiáltottam utána.
-Oké Anyu!-kiabált le az emeletről majd ahogy visszafordultam Lloyd az ajkaimra tapadt. Kezei az arcomra simultak ahogy gyengéden ízlelgette az ajkaim.
-Minden rendben lesz. Oké?-cirógatta gyengéden a bőröm.
-Hhhh... egyszer biztos.-néztem fel a szemeibe szomorúan.
-Kérlek!
-Szeretlek Lloyd, de szükséged van rá! Ahogy Blakenek is!
-Nem akarom hogy elvegyen tőlem.
-Eddig se tette! Steve mindvégig tisztelt téged.
-De szerelmes beléd!-nézett fel kétségbe esve.
-Ha ez megnyugtat én egy férfit szeretek. És az a férjem!-"hát az fix hogy Lloyd a mindenem, de szeretem Stevet is. Ahogy neki is mondtam ugyan ott van ahol Lloyd. Így hogy nincs itt borzasztó hiányérzetem van"
-Szeretlek.-csókolta meg az ajkam lágyan.