Is Not Only About Been Rich

31. Új projekt

Hetek teltek el a balesetem óta. Azóta már szerencse otthon vagyok, de kötelezővé tették, hogy edzésekre kell járjak, hogy visszanyerjem az eredeti formámat.
Lloyd és Steve ennek borzasztóan örültek, hisz már régóta tervezték a közös edzést.
Egy toppot és egy cicagatyát kaptam magamra, majd megindultam a konyha irányába ahol Lloyd és Steve beszélgettek a pultnak támaszkodva.
-Jó reggelt fiúk!-sétáltam a kávégép irányába.
-Itt az én napsugaram. Szia baby!-puszilta meg az ajkam Lloyd, majd Steve is odalépett hozzám és egy halvány puszit nyomott az ajkaimra.
-Szia kislány.-mosolyodott el Rogers.
-Hogy érzed magad bogaram?
-Hhhh... már most fáradt vagyok és még nem is edzettem.
-Nem lesz semmi komoly. Csak lazán. Többször pihensz majd miközben figyelsz minket.-vigyorodott el Lloyd.
-Akkor inkább csak nézni megyek titeket.-kortyoltam bele a kávéba, majd kipillantottam a bögre mögül.
-Egy picit edzel is.-simította meg a hajam Lloyd miközben végig siklott rajtam a tekintete.-Jól áll ez a szerelés.-cirógatta végig az oldalam.
-Tetszik?-vigyorodtam el ahogy megharaptam az ajkam.
-Megmozgatja a fantáziám.-mosolyodott el huncutul.
-Neked is Steve?
-Eltaláltad.-simította meg a derekam ahogy mögém sétált.
-Vigyázzatok majd rám kérlek.
-Folyamatosan figyelni fogunk. Nem lesz semmi baj.-simította meg az arcom Lloyd majd megpuszilta a szám.

-N..nem bírom! Feladtam!-dőltem el a fekvenyomó padon.
-Még egy kicsit kincsem. Ne add fel.-lépett oda hozzám Lloyd, de remegett kezem, lábam.
-Nem baby! Nem..nem megy!-kapkodtam levegőért. Steve épp a súlyokat emelgette ahogy figyelt minket, majd felkelve onnan lekapta a felsőjét magáról.
Szemeim kikerekedtek ahogy ismét megpillantottam a kockáit. Lloyd elvigyorodott az arcom látván így úgy gondolta megzavarja kicsit a gondolataim. Egy gyors mozdulattal ő is lekapta magáról a felsőt és nekem dobta. Összerezzentem ahogy az ölembe hullott a pólója ezen pedig ők egy jót mosolyogtak.
-Elgondolkoztál kincsem?-kérdezte somolyogva.
-Mi?-kaptam fel a fejem rá, majd Steve lépett oda hozzánk.
-Mi a baj?
-S..semmi.-sütöttem le a szemeim.
-Add a kezed kicsim. Kelj fel baby.-nyújtotta felém Lloyd a kezét és felrántott. A mellkasának esve a hasára simítottam a kezem mire ő megcirógatta az arcom.-Édesem még egy picit bírj ki.
-Lloyd nem kéne leterhelni nagyon.
-Hhh... kincsem..-puszilgatta a vállam lágyan.
-Fáj mindenem.-nyöszörögtem halkan.
-Kapaszkodj meg a nyakamba. Gyere.-kapott fel a karjaiba Lloyd és a felcipelt a fürdőbe. -Fürdünk egy jót, hogy ellazuljanak az izmaid.-suttogta halkan.
-Steve nem jön?
-Ő még edz egy kicsit. Mi addig fürdünk egy jót. Rendben?
-Mhm..-bólogattam a vállára dőlve.

A hatalmas kád megtelt vízzel addig Lloyd lerángatta rólam az edzős cuccom míg az ágyon fetrengtem.
-Szép vagy baby.-puszilta meg a hasam, de ahogy hozzám ért felkuncogtam.
-Csikizel.
-Bocsánat kincsem.-pillantott fel rám mosolyogva.
-Szeretlek Lloyd!
-Én is szeretlek édes.-nézte a szemeim szüntelenül.
-Veled akarom leélni az életem. Veled akarok megöregedni baby. Veled akarok gyerekeket nevelni. Mindent veled akarok Lloyd!-kezdtem el kapkodni a levegőt ahogy elérzékenyültem.
-Édesem!-váltak el az ajkai a csodálkozástól és feljebb mászott hozzám.-Baby!-cirógatta meg az arcom.-Kicsim ne sírj!
-Szeretlek Lloyd Hansen!-sírtam el magam mire Lloyd magához húzott.
-Szeretlek Avery! Mindennél jobban kicsim.-simította el a hajam, de én csak sírtam. -Sshhh... ne sírj életem.-cirógatta meg az arcom és a könnyeimet próbálta törölgetni.
-Bo...bocsáss meg hogy így kibuktam... nem... nem tudom mi van velem Lloyd.-törölgettem a szemeim.
-Semmi baj nincs édes. Az ég világon semmi baj.-cirógatta finoman az arcom.-Gyere fürdünk egy jót mit szólsz hozzá?
-Jó.-kapkodtam még mindig a levegőt ahogy követtem őt a fürdőbe.
-Menj be a vízbe, jövök én is.-paskolta meg finoman a fenekem.
-Vetkőzz előttem baby!
-Itt fogok!-mosolyodott el.-Ne gondold hogy zavarba jövök előtted.-kacsintott rám.
-Szeretem nézni a tested.-támaszkodtam meg a kád szélén ahogy figyeltem őt.
-Én is a tiedét. Minden egyes porcikádat imádom. A selymes bőrödet, a finom illatod, az apró kezecskéid...annyira szeretlek basszus.-állt meg az inge gombolásával ahogy a szemeim nézte.-Tökéletes vagy! És én majdnem elvesztettelek.-csuklott el a hangja ahogy nézett szüntelenül.
-Gyere ide édes!-emelkedtem fel a vízből mire ő lerángatta magáról a ruhát és elém sietett. Egyből az ajkaimon éreztem az övét így a nyakára csúszott a kezem.
-Annyira megijedtem.-gördült le egy könnycsepp az arcán.
-Minden rendben van baby. Már jól vagyok.-puszilgattam az arcát amin folytak a sós cseppek.
-Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire erős érzelmeket ki tud váltani valaki belőlem, de te neked sikerült. Meghalok érted kincsem!
-Ne halj meg mert szeretnék veled egy két dolgot még.-mosolyodtam el ahogy végig simítottam a hasát.
-Szeretnék veled összeköltözni kicsim.-kapta fel a szemeit rám.
-Költözzünk össze akkor.-mosolyodtam el és az ajkaihoz hajolva lassú táncba hívtam az övéit.
-Te vagy az életem.-simította meg az arcom, majd a karjaiba kapva elmerült velem a vízben.
-Várom, hogy összeköltözzünk.-bújtam hozzá közelebb mire elmosolyodott.
-A hálóban egy hatalmas ágyat szeretnék ahol minden nap tudlak kényeztetni téged.-nézett fel a szemeimbe mosolyogva.
-Huncut vagy.-haraptam meg az ajkam.
-Tudom hogy te is az vagy.-markolta meg a fenekem mire elnevettem magam. Lloyd boldogan nézett ahogy a karjaiban tartott.-Annyira szép mosolyod van.
-Tényleg?-néztem fel a szemeibe.
-Igen kincsem.-puszilta meg a mellkasom.-Minden nap szeretném látni ahogy a csillogó szemeid is.
-Te miattad csillognak ennyire. Mert szerelmes vagyok.-néztem fel a kékségeibe mire az ölébe húzott.
-Minden alkalommal gyorsabban ver a szívem a közeledben.-húzott még közelebb mire lassan mozogni kezdtem az ölében.
-Most is gyorsabban ver?-hajoltam felé mosolyogva.
-Igen. Most is majdhogynem kiszakad a helyéről.
-Kemény vagy baby.-suttogtam az ajkához hajolva.
-Tőled ilyen kicsim.-szorította meg a csípőm finoman.
-Nem vágyik esetleg arra hogy a helyén legyen?
-De nagyon vágyik rá.-harapta meg az ajkát, majd egy laza mozdulattal megemelt és felcsúszott bennem.
-Ahhh Lloyd!-szorítottam meg finoman a vállát.
-Mmnhhh... annyira forró.-hunyta le a szemeit.
-Annyira kemény vagy.-kezdtem el gyorsítani.
-Ahhh kincsem... hmmmm...de jól csinálod még mindig.
-Te pedig tökéletes vagy mint mindig.
-Ahhhh basszus baby!-szorította meg a csípőm így még mélyebbre csúszott. -Had halljam a hangocskád.
-Mmhhh Lloyd.
-Nyögj fel kérlek.-harapta meg finoman a vállam.
-Érd el, hogy az ajkaidba nyögjek.-kapaszkodtam meg a nyakában mire gyorsított a tempón.
-El fogom érni hogy sikoltozz baby!
-Ahhh... igen! Ez az Lloyd!
-Mhhh baby... gyönyörű vagy!-markolta meg gyengéden a mellem.
-Aahhh Lloyd!-sikítottam fel mire még gyorsabbra kapcsolt.
-Ez az kincsem! Istenem, tökéletes vagy! Aahhh baby...
-Lloyd! -nyögtem fel hangosan.
-Mmhhh baby! Imádom amikor a nevem kiáltod.
-Élvezz el!-kapaszkodtam meg benne erősen.
-Ahhh kicsim! Mindjárt!-markolta meg keményen a fenekem.
-Élvezz belém!-nyögtem fel vágyakozva.
-Istenem.... De közel jársz.-nézett fel a szemeimbe, majd az ajkaim után kapott.
-Aahhh baby!-nyögtem az ajkaira mire elmosolyodott.
-Siker.-vigyorodott el még jobban mire én is elmosolyodtam.
-Bizony baby!-nyögtem a szavakat az ajkaira mire felmordult ahogy pár lökés választotta el őt is az élvezéstől.
-Sze..szeretlek!-hadarta el gyorsan.
-Szeretlek!-suttogtam halkan mire megéreztem ahogy megremeg a teste. Magamhoz szorítva reszkettem a karjai közt. A hátamra simítva a tenyerét pihegtem , próbáltam rendezni a lélegzetvételem, de ezerrel vert a szívem ahogy Lloydnak is.
-Jól vagy bogaram?
-Igen! Soha jobban.-puszilgattam végig a vállát és a nyakát.
-Mit szólnál ha lent nézegetnénk házakat. Arról sajnos lecsúsztunk amit múltkor néztem.
-Azért próbáljuk meg. Neked szívem nem mond senki nemet.-simítottam az arcára a kezem.
-Kérdezzem meg azt?
-Ühüm! Oda szeretnék veled költözni.-néztem a szemeit.
-De hisz nem is láttad a házat.
-De neked jó ízlésed van. Bízok benned, hogy tökéletes házat választottál magunknak és a családunknak.
-Hhhh... lehet egy kérdésem?-nézett fel félve rám.
-Mondjad baby! Legyen az bármi.-pusziltam meg az arcát mosolyogva.
-Terhes vagy?-remegett meg a hangja mire a tüdőmben rekedt a levegő.
-N..nem kicsim. Miért? Szeretnél babát?-csillantak fel a szemeim ahogy az arcát néztem. Lloyd a szemeit összeszorította ahogy a válaszon gondolkodott.
-Én ....én baby boldoggá akarlak tenni,de...
-Csodás apuka lennél.
-Hhh... én nem tudom elképzelni magamat úgy.
-Én igen! Hatalmas szíved van. Egy pici Lloyd aki ugyan olyan mint te szívem pedig annyi örömet tudna okozni.
-Hogy védenélek meg titeket?
-Ahogy most is óvsz engem. De őt én is védeni fogom foggal-körömmel kicsim.
-Istenem baby.-húzott magához.-Félek.-súgta halkan mire magamhoz szorítottam.
-Nem kell édes.
-De sírni fog esténként, vagy összetör valamit...
-Ha sír felkelünk hozzá és tudom, hogy te már az első nyöszörgésre ott leszel mellette mert csodás ember vagy.
-Szeretnélek boldoggá tenni.-csókolta meg a vállam.
-Boldoggá teszel engem minden percben.-cirógattam meg az arcát.
-Még beszélgessünk erről a témáról kérlek. -nézett fel a szemembe kétségbe esve.
-Velem bármikor bármiről beszélhetsz.
-Csak ez már komolyabb dolog mint hogy a barátnőm vagy.
-Igen jóval komolyabb dolog.
-Szeretném, hogy Mrs. Hansen legyél.
-Akkor kérdezd meg, hogy az leszek-e. -mosolyodtam el, mire ő neki is egy halvány mosoly kúszott az ajkaira.
-Nem itt a kádban kérdezlek meg.
-Nem? Pedig a farkadon ülve nagyon beindít az ötlet.
-Huncut.-puszilta meg az ajkamat.
-Szeretlek Lloyd!
-Én is szeretlek Avery!-emelt ki a vízből ahogy felkelt velem és a mosdó pult felé sétált. Felültetve oda végigpillantott rajtam, majd a tekintete a melleimen elidőzött.
-Tetszenek kicsim?-pillantottam le magamra majd Lloydra.
-Gyönyörűek.
-Ezek csak nagyobbak lesznek ha lesz egy pici baba a hasamban.
-Mmhhh...-szorította össze a szemeit.-Ennél is nagyobbak?
-Bizony baby és még keményebbek lesznek.
-Ahhh picsába. Csináljunk gyereket.-csapott le az ajkaimra.
-Rossz fiú.-nevettem el magam mire ő is elmosolyodott.
-A te rosszfiúd!-villantak fel a szemei az enyémekbe.
Percekig csak néztük egymást miközben Lloyd gyengéden cirógatta a bőröm. Arcára simítva a kezem elmosolyodtam hisz ugyan azt láttam a szemeiben amit ő az enyémekben.
-Nézzünk házakat kicsim.-simítottam meg a mellkasát , mire ő lekapott a pultról.
-Csak kapj fel valami ruhát, bár este úgy is letépem rólad.-mosolyodott el huncutul mire én a szekrény ajtaja mögül kipillantottam.
-Akkor te se vegyél boxert had fogdossam a farkad miközben keressük a házakat.
-Rossz kislány.-harapta meg az ajkait vigyorogva.
-A te rossz kislányod.-kaptam magamra egy pántos hosszú lenge ruhát aminek a háta a derekamig ki volt vágva és Llyod mögé sétáltam.-Apuci.-pusziltam meg az arcát mire Lloyd szemei felvillantak rám a tükörben.
-Anyuci.-remegtek meg a pillái mire nekem könnyek gyűltek a szemeimbe.
-Istenem Lloyd.-szorítottam meg finoman a karját ahogy kapkodni kezdtem a levegőt.
-Szeretlek Avery. Az életemnél is jobban.
-Én is kicsim.-remegett meg a hangom.
-Ne sírj életem.
-Boldog vagyok veled Lloyd!-néztem fel a szemeibe ahogy lepillantott rám.
-Ohh istenem kincsem.-húzott magához és puszilgatni kezdte az arcomról a könnyeim. -A legboldogabb férfi vagyok a földön hogy te vagy a párom és harcolhattam a kegyeidért.
-Már az elején tudtam hogy elrabolod a szívem és csak érted fog dobogni.
-Istenem de szeretlek baby.-csókolgatott tovább.
-A sok akadály amit lazán átléptél baby... annyira annyira megdobogtatta mindig a szívem, hogy nem adtad fel. Mert kellettem neked! Akartál engem!
-Most is és mindig akarni foglak.
-Szeretlek Lloyd teljes szívemből.
-Szeretlek Avery.-csókolta meg az ajkam gyengéden.-És a cickóid is szeretem.-simította rájuk a tenyerét.
-Én is szeretem ezt a nagyfiút.-simítottam a férfiasságára a tenyerem.
-Csak a tied anyuci.-mosolyodott el mire elnevettem magam.
-Anyuci szereti apucit.-fontam a nyaka köré a karom.
-Annyira fura hogy így hívsz, hogy apuci, de tetszik.-nevette el magát.
-Szeretnél az lenni?-cirógattam meg az arcát.
-Félek hogy elrontok valamit.
-Lloyd Hansen nem fél semmitől.
-De a gyerekvállalástól fél. Fél hogy béna apuka lesz.
-Egy csodás apuka leszel aki imádni fogja a kisfiát vagy kislányát.
-És a feleségét!-pillantott fel a szemeimbe.
-Szeretnéd hogy az legyek?
-Minden vágyam!-simította az orrát az enyémnek.
-Akkor arra kér a párod baby, hogy légy bátor.-pusziltam meg a száját, majd a kezénél fogva az ajtó felé húztam.
Boldogan sétáltunk a nappali felé ahol Steve csendben olvasott egy könyvet, de mikor meghallotta a lépteinket felvillantak a szemei. -Szia Steve baby!-ugrándoztam oda hozzá mire Lloyd csak mosolyogva megingatta a fejét és a laptopját a kezébe kapva lerogyott a kanapéra.
-Szia kislány. De lengén öltöztél.-pillantott végig rajtam.
-Tetszik?-néztem fel rá mosolyogva ahogy mellé ültem.
-Csinos vagy mint mindig.
-Lloyd? Steve szobája a mienk mellett kell legyen!-néztem fel rá mire ő kipillantott a gép mögül.
-Elsőnek felhívom a tulajt azzal a házzal kapcsolatban amit néztem.
-Miről maradtam le?-suttogta Steve a fülemhez hajolva.
-Összeköltözünk.-nyújtottam a levegőbe a kezeim örömömbe, majd mind a két pasit a vállánál elkapva magamhoz rántottam. -Annyira izgalmas.-ujjongtam boldogan mire mind a kettejük tekintete a melleimre terelődött. Lloyd felpillantott Stevere aki nagyot nyelt a centikre a szemei előtt ugráló melleim látványától.
-Fogdosd nyugodtan addig én felhívom a pasit.-paskolta meg Steve combját Lloyd majd kimászva a karom alól adott egy puszit az arcomra.
-Nem is tudtam, hogy...
-Annyira vágyok rátok Steve!-kezdtem kapkodni a levegőt.
-Most Lloyd intézi a házat... én.. én nem kezdhetek magánakcióba.-kapkodta a szemeit az enyémek közt.
-Azt mondta fogdoshatsz.-súgtam a füléhez hajolva.
-Nem akarok illetlen lenni.
-Érj hozzám! Tudom, hogy vágysz erre Steve.
-Elmondjam mire vágyok?-hajolt a fülemhez. Mellkasa hevesen emelkedett ahogy a combjára simult a tenyerem és megmarkoltam a lábát.
-Mire vágysz Steve?-sóhajtottam fel ahogy a fejem hátradöntöttem.
-Hogy a farkam köré élvezz!-harapta meg finoman a fülcimpám.
-Ahhh basszus! Nedves vagyok baby!-kezdtem kapkodni a levegőt.
-Mmhhh... picsába! Nem... nem tehetem ezt!-szorította össze a szemeit.
-Pedig pokoli forró a puncim.-dőltem a vállára.
-Nem...nem tehetem be oda a farkam! Lloyd a lelkemre kötötte.-sziszegte a fogai közt.
-Nem.. nem adja másnak a házat a kurva életbe! Tudja maga kivel beszél? Van fogalma róla! -ordibált Lloyd a telefonba. Steve a térdeire könyökölve döntötte a tenyerébe az arcát, mivel piszkosul nehéz helyzetben volt.
-Szeretnék veled szexelni Steve.-hajoltam a füléhez.
-Kérlek...Lloyd is feszült.. vezessétek le a stresszt édes.
-Hhhh... elég!-pattant fel mellőlem és megindult Lloyd felé. Ő Stevere kapta a szemét mire Rogers kikapta a kezéből a telefont.-Idefigyeljen maga barom! Kurvára nem adja másnak a házat mert odamegyek és szitává lövöm! Felfogta basszameg!-ordibált Steve, ennyire idegesnek sose láttam és ez Lloydot is meglepte.
Ajkamat megharapva figyelten őket, de teljesen máshol jártam fejben. Beindított!-Holnap ott leszünk a háznál és maga is ott lesz! Kurvára nem érdekel hogy a családjával lesz közös ebéd! Leszarom! Úgyhogy pontban délben ott találkozó, mert ha nem lesz ott és nem jut hozzá Lloyd Hansen a házhoz nem éli meg a holnap délutánt! Világos voltam?-nyomta ki a telefont.
-Bazdki!- nyögte ki Lloyd döbbenten.
-Menj oda befelé!-intett a nappaliba Steve Lloydnak.
-Hogy?
-Menj be és kezd el kicsatolni az öved!-villantak fel rá a szemei, majd rám pillantott.
-Ahhh basszameg!-csúsztam lejjebb a kanapén ahogy figyeltem Steve sötét szemeit, majd Lloydra kaptam a tekintetem.
Rogers bevágva az ajtót ,elfordította a zárat és megindult ő is irányomba miközben elkezdte kicsatolni az övét.
-Vedd le a ruhád kicsim.-simította meg Lloyd az arcom, mire Steve Lloydot lelökte a kanapéra engem pedig a derekamnál fogva Lloyd felé térdeltetett.
-Levenni a ruhát!-szólt rám dühösen mire lassan leengedtem a vállamról a pántját.
-Steve ne legyél ennyire feszült.
-De az vagyok! Meg fogunk kúrni keményen!-hajolt a fülemhez. Lloyd a szemeim figyelte. Az övéi is elsötétültek így az még ijesztőbb volt. Ő nem mond semmit így nem tudtam mi jár a fejében.
-Steve!-sóhajtottam fel és a nyakára csúsztattam a kezem. -Nyugodj meg kérlek.
-Akkor kérem az ajkaid!
-Nem!-szólalt meg Lloyd mire felé kaptam a fejem.
-Elsőnek a farkamba ülsz kincsem.-rántott magára mire felnyögtem.-Ezt követően Steve is beteszi a farkát.-intett Rogersnek Lloyd mire ő is betolta kőkemény férfiasságát.
-Ahhh basszameg!-nyögtem fel hangosan.
-Most pedig egy irdatlan tempót fogunk diktálni!-adta az utasítást mire Steve felém dőlve mozogni kezdett bennem. Lloyd is ugyan azt a tempót vette fel így a kanapé háttámlájának döntöttem a fejem.
-Mmhhh... rosszfiúk lettetek!
-Igen!-csapott a fenekemre Steve.
-Aahh baby! Csináld! Gyerünk!-kiáltottam fel mire Rogers elkapta a nyakam és gyengéden megszorította.
-Szép vagy kislány!-mosolyodott el mire Lloyd a copfomat elkapta és hátra húzta a fejem.
-Ahhh.... Élvezzetek el! Kérlek!
-Ahhh kicsim de kibaszottul akarlak! -gyorsított még jobban Lloyd így a vállába karmoltam.
-Istenem!-ordítottam fel mire Steve befogta a szám. Kezem a kezére csúszott és szorítottam erősen miközben Lloyd is markolta a csípőm.
-Annyira... annyira szép vagy baby!-nyögte hangosan Lloyd mire megremegett a testem. Nekik se kellett több így mind a ketten erősen szorítottak rajtam, majd Steve a vállamra döntötte a homlokát. Kapkodva a levegőt dőltem Lloyd vállára miközben mind a ketten lágyan végig simították az oldalam.
-Jól vagy?-suttogta Steve halkan.
-Ühüm.
-Rendben.-puszilta meg gyengéden a vállam mire elmosolyodtam.
-Dőlj le baby.-emelt meg Lloyd és elfektetett a kanapén. Steve mellém ülve cirógatta a hajam míg Lloyd a lábaim az ölébe húzta. -Hhhhh... basszus. Steve minden oké?-kapta rá a tekintetét Lloyd.
-Mostmár igen.-vigyorodott el mire Lloyd ajkaira is egy mosoly kúszott.
-Rosszfiú lett Steveből baby!-simítottam meg Rogers mellkasát ahogy Lloydot néztem.
-Ő nem rossz fiú. Csak szerintem a pasi most beszart akihez megyünk holnap.-nevette el magát.
-Nagyon helyes! -húzta ki magát büszkén Steve.
-Olyan voltál mint Lloyd.-pillantottam fel rá.
-Lloyd durvább.-vigyorodott el ahogy felpillantott barátjára.
-Nálam nem durvább.-kuncogtam fel mire mind a ketten mosolyogva felém dőltek. Steve bal oldalról Lloyd pedig jobb oldalról kezdte csókolgatni az arcom mire én a nyakuk köré fontam a karjaim. -Olyan jó hogy itt vagytok.-suttogtam halkan.
-Mindig itt leszünk.- puszilta meg a mellkasom Lloyd.
-Ajánlom is!-nevettem el újra magam.
-Felöltözök kincsem, rendben?-kelt fel mellőlem Lloyd, majd Steve is.
-Idedobja valamelyikőtök a ruhám?
-Nem dobom oda. Feladom rád.-állt meg előttem Steve így férfiasságával találtam szembe magam ahogy felültem. Egy huncut vigyor kúszott az ajkaimra ahogy felpillantottam a szemeibe.-Rosszcsont.-cirógatta meg az arcom, mire megharaptam az ajkam vigyorogva.
Lloyd felkapkodta magára a ruháit, majd Steve is miután rám adta a hosszú ruhámat.
Mind a hárman a kanapén eldőlve Lloyd laptopját bámultuk. Kellett egy B terv is, ha nem kapnánk meg a házat holnap.
Steve a vállamon áttéve a kezét hozzám volt dőlve én pedig Lloyd vállára döntöttem a fejem. Boldog voltam hisz ő is komolyan gondolja azt ami kettőnk közt van.
-Minden rendben bogaram?-csókolta meg gyengéden a homlokom Lloyd.
-A legnagyobb rendben.-mosolyodtam el és közelebb bújtam hozzá.