8. Vacsora

954 28 3
                                    

Dalolászva sétáltam a konyhából a nappaliba kezemben a második kávémmal, majd ahogy beléptem hirtelen bezáródtak az ajtók így nem volt a menekülésre lehetőségem, hacsak nem az ablakon mászok ki.
-Na végre, hogy besétáltál ide.-hallottam meg Lloyd hangját ahogy vigyorogva elsétált mellettem és elém lépett.
-Örülj, hogy nem kaptál egy golyót édes. Máskor ezt ne tedd.-ingattam meg a fejem ahogy végigmértem.
-Kiengesztelhetlek?-suttogta közelebb hajolva.
-Hmm.. mivel? Egy újabb randival?
-Engem az ujjaid köré csavartál.-kapta fel a szemeit rám.
-Igen?-vigyorodtam el ahogy letettem a bögrémet egy alacsony szekrényre.
-Igen. -hajtotta le a fejét zavarában.
-Ennyit nem küzdöttél soha egy nőért igaz?
-Nem.-nyelt egy nagyot. -Sose!
-Nagyon ügyesen csinálod.-igazítottam meg a felsője gallérját.
-Szeretnék közelebb kerülni hozzád.-villantak fel a szemei az enyémekbe.
-Akkor gyere közelebb.-simítottam meg a mellkasát, mire előrébb lépett.
-Még ennél is közelebb. -kezdett el hevesebben emelkedni a mellkasa.
-Mennyire közel az a közel édes?
-Mínusz 21 centivel.-feszült meg az állkapcsa, mire a kezem a hasára csúszott.
-Rosszalkodsz?-vigyorodtam el ahogy megharaptam az ajkam.
-Kivételesen most jó fiú szeretnék lenni.
-Tudsz te olyan lenni?-húztam tovább az idegeit. Nem tudom minek köszönhetem a látogatását, de cseppet se bánom, hogy itt van.
-Megpróbálom. -kapta fel rám a szemeit ahogy én helyet foglaltam a kanapén és keresztbe tettem a lábaim.
-Hogy hogy itt vagy Lloyd?
-Látni akartalak és elvinni egy vacsorára.-tette zsebre a kezeit idegességében.
-Egy újabb randi akkor?-kúszott egy halvány mosoly az ajkaimra.
-Szeretnék igen.-nyelt egy nagyot ahogy megrebegett a szempillái miközben felnézett rám.
-Akkor hívj el Lloyd.-vezettem fel rá a tekintetem.
-Avery. Eljönnél velem egy újabb randira?-lépkedett közelebb hozzám.
-Hát Lloyd..-dőltem hátra a díszpárnák közé.-Nem is tudom. Halál közeli élményben lesz részem?
-Egy vacsorára hívtalak és a lovaglás nem volt halál közeli élmény.-tette csípőre a kezeit.
-De igen.-keltem fel, de mivel közel állt hozzám a mellkasának ütődtem.
-Nem volt az. Tökéletesen csináltad.
-Én mindent úgy csinálok baby!
-Valóban?-harapta meg az ajkát ahogy felpillantott a szemeimbe.
-Nem tudod mire vagyok képes.-hajoltam közelebb így az orrom az övéhez ért.
-Akkor mutasd meg.
-Mutasd meg te.-pillantottam fel rá.
-Itt a nappaliban akarod?
-Engem nem dughatsz csak úgy meg Lloyd.-léptem el előle.-Kikell érdemeld.
-Azért küzdök, hogy a kegyeidbe férkőzzek.
-Akkor küzdj bazdki! Ne gyere nekem azzal hogy te neked mekkora az ott.-mutattam a farkára.-vagy hogy két perc se kell hogy széttegyék neked a nők a lábaikat, mert leszarom baby. Engem nem dughatsz meg egykönnyen.-sétáltam el egy alacsony szekrényhez és dőltem neki ahogy visszapillantottam rá.
-Azt a csepp reményt is most a porba döngölted amim volt.-hajtotta le a fejét elkeseredve.
-Akkor állj fel és porold le magad! Szedd össze magad Lloyd mert nekem egy beszari kisfiúra nincs szükségem!
-Nem vagyok beszari.-morogta a fogait összeszorítva.
-Akkor ? Félsz egy nőtől?
-Nem félek tőled.-villantak fel a szemei.
-Még is ott állsz megrökönyödve.-vigyorodtam el ahogy figyeltem őt.
-Mit kéne tennem? Támadjak rád akkor elég férfias leszek? Ha ezt teszem akkor ez nem romantikus, ahogy a kis szívecskéd szeretné.-lépkedett közelebb.-Mi a faszt tegyek Avery?-ordította el magát ahogy az arcomba mászott.
-Ne kiabálj mert az őreim le fognak lőni.-gomboltam ki a felső gombot a felsőjén.
-Az én embereim nyírják ki akkor őket mert kint áll a kocsi.
-Hhh Lloyd. Ezeket a kirohanásaid visszafoghatnád.-sóhajtottam fel miközben el akartam jönni a szekrénytől, de Hansen neki nyomott.
-Nem mozdulsz! Direkt csinálod ezt velem!-szorította a kezem a szekrénynek.
-Hhhh Lloyd. Tudod hogy imádlak felidegesíteni.
-Igen. Képzeld látom mennyire kibaszottul élvezed, de én kurvára nem!
-Akkor mi lesz?-hajoltam közel hozzá.-Megbüntetsz?-vigyorodtam el ahogy az ajkaira suttogtam a szavakat, mire ő összeszorította a szemeit.
-Ne kezd..-sziszegte a fogai közt.
-Még csak be se melegedtem.-cirógattam meg az állát mire felvillantak a szemei.
-Válaszolj arra inkább, hogy el jössz-e velem vacsorázni?
-Ahhoz át kell öltöznöm.-ültem fel a szekrényre és neki dőltem a falnak.
-Akkor indíts.-intett az ajtó felé.
-Ajjj miért?
-Mert randizni jössz velem és nem jelenhetsz meg akár milyen ruhában!
-Nem mindegy mibe megyek?
-Nem. Úgyhogy indíts.
-Ugye tudod, hogy az én birtokomon vagy és itt csak én parancsolgatok. -löktem meg a lábammal a combját.
-Ha el akarom hívni azt a nőt aki itt van velem szemben és ő meg kell jelenjen velem akkor felmész és átöltözöl.
-Ha fehérneműt veszek fel csak ,az úgy jó lesz?
-Ruhát is veszel rá. Más nem láthat anélkül!
-Mennyi baj van veled.-ingattam a fejem ahogy leugrottam a szekrényről, de Lloyd elkapta a karom.
-Csinosan öltözz!-suttogta a fülemhez hajolva mire én morcosan az emelet felé vettem az irányt és ahogy feltéptem a szekrényt, az első ruhadarabra amit kikaptam arra esett a választás. Az ágyamra dobva a fekete darabot egyből a fürdőbe siettem és lezuhanyoztam amíg azon gondolkodtam milyen cipőt vegyek fel ehhez a ruhához. Nem akartam túl gondolni úgyhogy mivel elég merész a ruha egy sima fekete tűsarkú cipőt választok majd hozzá.
Megtörölközve felfrissítettem a sminkem és egy laza kontyba felkötöttem a hajam, majd magamra kaptam a ruhám.
Egy újabb szekrényt kinyitva szemeim elé tárultak a cipőim. Mit ne mondjak nehezen tudtam dönteni.
-Na mi van már?-kiáltott fel Lloyd.
-Nem tudok dönteni!
-Miben? Milyen bugyi legyen rajtad?
-Nem! Hanem a cipőben.-kiabáltam vissza.
-Valamit pedig vegyél fel mert lassan idő van.
-Jól van már! Jól van!-kaptam le egyet a polcról és belelépve megindultam lefele a lépcsőn.
-El fogunk késni.
-Te akartad, hogy csípjem ki magam.-morogtam halkan mire felkapta a szemeit rám ahogy megpillantott miközben lassan sétáltam lefelé. Lloyd nagyot nyelt ahogy végigmért. Elé lépve széttártam a kezeim.-Megfelel?

Is Not Only About Been RichDonde viven las historias. Descúbrelo ahora