Is Not Only About Been Rich

12. Csak egy nap

A konyhában a konyhaszigetnél ülve szürcsölgettem a reggeli kávém. Korán kidobott az ágy.
-Jó reggelt tündérem.-simította el a hajam a vállamról Lloyd. Érintésétől egyből hevesebben kezdett verni a szívem ez így volt ezalatt a három hét alatt minden nap. Borzasztó nehéz volt megállni, hogy ne essünk egymásnak. Ez volt szerinte életem legnehezebb három hete ahogy gyanítom Lloydnak is. Sose voltunk ennyire szerelmesek és még a másikhoz se érhetünk... ez borzasztó nehézzé tette a kapcsolatunkat. Ingerültek voltunk mind a ketten. Leginkább Lloyd, hisz én minden egyes alkalommal elutasítottam akár hogy is közeledett. Nem akartam megszegni az orvos kérését. Szerettem volna ha minél hamarabb meggyógyul.
-Szia.-suttogtam halkan és egyhangúan. Hát igen a veszekedés alól az előző este sem volt kivétel.
-Miért nem alszol?
-Nem tudok.-kevergettem a kávém fel se nézve Lloydra.
-Nem akartam kiabálni veled.-hajolt a vállamhoz ahogy megtámaszkodott felettem a pultnál.
-Mindegy. Most már vége lesz.-köszörültem meg a torkom.
-Tudom, hogy te csak jót akartál. Sajnálom baby...
-Lloyd nem csak neked nehéz! -csattantam fel ahogy felé fordultam.
-Tudom.-bólintott halványan.- Tudom baby.
-Nem akarok erről beszélgetni inkább... csak.. csak most hagyj egy kicsit.-másztam ki a karjai közül és a mentem a terasz felé inkább.
-Avery! Kérlek! -de én becsuktam az ajtót és kimentem inkább. Hallgattam az énekes madarak kora reggeli énekét ahogy köszöntik a nap első sugarait. Fáradt voltam, hisz három héten keresztül nem csak hogy az idegeim pattanásig feszültek a szex hiánya miatt hanem folyamatosan ápoltam Lloyd sebét és emellett jó pár estét virrasztottam felette, mivel fájdalmai voltak. -Én minden egyes tettedet köszönöm, ahogy azt is, hogy minden alkalommal megakadályoztál. Tudom, hogy nem könnyű velem, de te az én szememben el nem tudod hinni mennyire csodállak az összes tettedért. Tudom, hogy fájtak azok amiket mondtam esténként, hogy nem akarsz velem szexelni. Borzasztóan bánom minden szót amit mondtam, de ingerült voltam, mert hiányzol. Hiányzik, hogy hozzád bújjak, hogy érezzem a forró tested ami az enyémhez simul. Baby én szeretlek! Kérlek.. kérlek nézz rám.-cirógatta meg a hátam óvatosan.
-Tudod mennyire vagyok fáradt? Mennyire vagyok kimerült? Mennyire vagyok kiéhezve hogy végre rendesen megdugjanak?
-Tudom baby! Tudom kincsem.-lépett közelebb ahogy a kezei közé fogta az arcom.
-Lloyd szeretlek, de kurvára elfáradtam. -sírtam el magam, mert a végletekig kimerültem.- Ha újra meg kéne tennem ezt a három hetet újra végig csinálnám mert szeretlek, de.. de nagyon fáradt vagyok.-kapkodtam levegőért.
-Sshh.. gyere ide hozzám.-rántott magához.-Szeretlek kicsim. Szeretlek érted?-törölgette a könnyeim.-Ezt.. ezt vegyük úgy, hogy egy próbatétel a kapcsolatunkban. Ez csak erősebbé tesz minket.-törölt le egy újabb sós cseppet az arcomról, mire én csak halványan bólogattam arra amiket mondott.-Mi összetartozunk.-dőlt a homlokomnak ahogy a szemeim figyelte.
-Ma.. ma kell menned ugye kontrollra.-simítottam a hasára a tenyerem ahogy kapkodtam a levegőt.
-Igen édesem.
-Jo.-szipogtam csendben.
-Te vagy a boldogságom.-kezdte el gyengéden puszilgatni az arcom amin még folytak le az apró könnycseppek.
-Lloyd.-fontam a karjaim a nyaka köré szorosan, mire ő is magához szorított.
-Életem. Ssshhh.. minden rendbe fog jönni. Ez csak egy próbatétel volt amit megléptünk. Mert szeretjük egymást.-suttogta ahogy a nyakamba fúrta az arcát.
-Ajánlom, hogy az orvos azt mondja minden rendben a sebeddel.-kapkodtam a levegőt ahogy a szívem kiszakadt a helyéről ahogy a testem az övének volt préselődve.
-Nézd meg mennyire szép már.-húzta fel a felsőjét.-Miattad ilyen, mert folyamatosan kezelted és figyeltél rám.-cirógatta a karom lágyan.
-Még mindig kockás a hasad.-remegett meg az ajkam ahogy végig húztam az ujjaim rajta.
-Ilyen nő mellett jól kell kinézni.-mosolyodott el halványan mire én is elvigyorodtam. -Gyönyörű a mosolyod.-hajolt közelebb hozzám mire felkaptam a szemeire az enyémeket.
-Hiányzol Lloyd.-kezdtem kapkodni a levegőt, mire megszüntette a köztünk lévő távolságot és az ajkaimra tapadt. Nyakára csúszott a kezem amivel közelebb húztam magamhoz, mire ő gyengéden a csípőmnél közelebb szorított.
-Uram! Ömm .. elnézést.. én..-rontott ki a teraszra Suzanne.
-Te mindig tudsz időzíteni.-húzódott el tőlem Lloyd és fordult az asszisztense felé.
-Nem.. nem akartam...
-Mi van? -mordult rá dühösen.
-Lassan mennie kell az orvoshoz.-nyelt egy nagyot.
-Képben vagyok vele.-fordított hátat neki és irányomba pillantott. -Jössz velem vagy dolgod van édesem?
-Lenne pár elintézni valóm sajnos.-hajtottam le a fejem elkeseredve.
-Semmi baj. A munka fontos.-puszilta meg az arcom.
-De te ... te fontosabb vagy.-kaptam fel a szemeim rá.
-Intézz el mindent és amint én is végzek baby találkozunk.-cirógatta meg az arcom lágyan.
-Hhhh.. biztos?-pillantottam rajta végig, mire a fülemhez hajolt.
-Csak keményen kincsem. Ahogy szoktad. Mindenkit tegyél helyre és azt a pár dolgot amit kell intézd el, utána velem leszel.
-Rendben.-bólintottam halványan.
-Jake haza visz édes.
-Szólj ha végeztél kérlek a dokinál.
-Mindenképp szólok.-puszilta meg a nyakam. Ahogy a bőrömhöz ért az ajka egyből elöntött a vágy. Szemeim lehunyva próbáltam visszafogni magam, de Lloyd megzavart.-Minden rendben?
-Igen.-haraptam meg az ajkam ahogy elfordítottam a fejem irányából.
-Nekem is nehéz.-suttogta halkan, majd ahogy ellépett tőlem Suzanne mellett Jake jelent meg.
Besietve a házba összeszedtem a cuccaim, de ahogy pakolásztam kettő kéz fonódott a csípőmre.-A szenvedélyes csókot azért befejezzük. Ugye?-bújt a nyakamhoz, ettől pedig elejtettem a kezemben szorongatott dolgokat.
-Nem.. nem kell készülnöd?
-De. De kérem az ajkaid.-fordított magával szembe és a szekrénynek nyomott.
-Lloyd...
-Sshhh... csak hangolódunk az estére.-hajolt felém.
-Lloyd én.. én nem fogom bírni addig.-kezdtem kapkodni a levegőt a közelségétől.
-Eddig is jól bírtuk. Mondhatni. De ...de csak az ajkaid kérem.-simította az orromnak az övét.
-El..el fogok már a közelségedtől élvezni.-szorítottam össze a szemeim, mire ő elvigyorodott és az ajkaimra tapadt. Keze erősen megmarkolta a csípőm és magához rántott. Egy halk nyögés hagyta el az ajkaim, mert minden érintésével csak azt érte el, hogy akarjam.
-Most már az utadra engedlek.-harapta meg az ajkát mosolyogva. Szemeim összeszorítva próbáltam összekaparni a széthullott darabkáim és a cuccaimat felkapva a kijárat felé igyekeztem. -Jó kislány legyél gyönyörűm.-kacsintott rám az ajtóban állva.
Én majdhogynem bezuhantam a hátsó ülésre mert a térdeim megremegtek ahogy még mindig az erős kezei szorítását éreztem a csípőmön.