Is Not Only About Been Rich

37. Félek

A csodálatos esküvőt és a nászutat követően a hétköznapok visszaálltak a rendes kerékvágásba. Nem volt már az, hogy minden reggel idegeskedek, hogy mit kell elintézni, mit kell lefoglalni, kinek nem küldtük ki a meghívókat. Most már mind a ketten Lloydal újra a munkába temetkeztünk azzal az egy változtatással, hogy mostmár én is részese vagyok az ő cégének ahogy ő is az enyémeknek.
-Hát itt az én szépséges feleségem.-sétált oda hozzám Lloyd ahogy a konyhaszigetnél ültem a gép felett.
-Szia édes.-simítottam meg az arcát ahogy a vállamhoz hajolt és egy gyengéd csókot hintett rá.
-Min dolgozol kincsem.-bújt a nyakamhoz, majd Steve sétált a pult túloldalára így a szemeim felvillantak rá.
-Csak szerződések... azokat nézegetem.
-Hhhh... nekem ma el kell mennem egy pici időre kincsem. Egy megbeszélésem lesz, de sietek haza.-bújt közelebb így a hajába túrtam az ujjaim.
-Siess is! Ne várattasd meg a feleséged baby.-csókoltam meg az ajkait.
-Nem szeretném.-mosolyodott el, majd Stevere kapta a szemeit.-Addig ő vigyáz rád amíg távol vagyok.
-Rendben baby.-simítottam végig a karját ahogy elemelkedett tőlem.
-Ne csináljon hülyeséget Steve! Oké?-paskolta meg Rogers mellkasát Lloyd.
-Nem fog! Ebben biztos lehetsz.-mosolyodott el Steve.
-Na akkor én rohanok is. Szia baby.-kapta fel a zakóját Lloyd és egy gyors csókot nyomva az ajkaimra a kijárat felé sietett.
Steve percekig némán figyelt a pultnak dőlve, majd megköszörülte a torkát.
-Mi a baj?-kérdezte halkan. Szemeim a gép mögül felvillantak rá, de ahogy figyelt nekem egy nagy gombóc keletkezett a torkomban.-Avery! Kislány...-emelkedett fel mire nekem egy könnycsepp csordult végig az arcomon így Steve mellém rohanva magához húzott.-Hé... mi.. mi a baj?-simította végig a hátam, de én csak a felsőjébe kapaszkodva sírtam.
-Ne...nem.. nem jött...-kapkodtam levegőért.
-Micsoda drágám? Mi nem jött?-próbálta felemelni a fejem, de én csak a hasához bújtam.-Kislány hé... ne.. ne sírj kérlek.-cirógatta meg a hajam.
-Nem jött meg.-sírtam még jobban hozzá bújva.
-Ohhh... szóval az ..az a baj.-feszült meg Steve teste egy másodpercre.
-Félek Steve!-pillantottam fel rá. Kezei az arcomra csúsztak ahogy finoman törölgette a könnyeim.
-Semmitől se kell félned.
-De.. de félek. Lloyd nem tudja ezt.
-Szeretnétek babát kislány...
-Tudom, de mi van ha most.. most van ez...
-Az hogy terhes vagy? Meglehet, de csinálj tesztet.
-De nincs itthon.-dőltem vissza sírva Steve hasára.
-Menjünk vegyünk. Gyere.-nyúlt a kezem után.
-Félek Steve.
-Kincsem nem kell.-húzott magához ahogy az arcomat simogatta.
-Mi van ha Lloyd mégse akar.-törölgettem meg a szemeim.
-Szeretne gyereket. Rengetegszer beszélt nekem erről. Nem kell ettől félj és attól se, hogy valami nem fog menni mert mind a ketten itt vagyunk neked. Segítünk bármiben.
-Maradj velem Steve.-szorítottam meg a kezeit.
-Veled vagyok. Semmi baj nincs.-puszilta meg az arcom. Nyakához bújva próbáltam megnyugodni, de reszkettem a kezei közt. Steve átölelve cirógatta a hátam ahogy próbált nyugtatni.-Elmegyünk és veszünk tesztet. Rendben?
-Hhhh... jó.-töröltem meg az arcom, majd lecsukva a laptopom a táskámat a vállamra kaptam.
Steve a kocsikulcsok közt válogatott míg én felvettem a cipőm.
-Melyik kocsi legyen?
-Lloyd mivel ment?-szipogtam halkan ahogy Steve mellé léptem.
-Az audit vitte. -pillantott fel rám.
-Akkor menjünk a porscheval. -fűztem a karja köré a kezeim.
-Rendben. Akkor azzal megyünk.-csókolta meg a kézfejem és a kijárat felé indultunk.
Steve ugyan olyan jól vezet mint Lloyd így teljes biztonságban éreztem mellette magam.
Percekig csendben voltunk míg a gyógyszertár felé tartottunk. Nekem zakatolt a szívem, hisz napok óta ezen kattogok, csak még eddig nem mertem szólni senkinek se erről. Vártam hátha csak a stressz miatt van ez, de ott motoszkált a fejemben, mi van ha nem!
-Mióta késik?-pillantott felém Steve mire én felkaptam a szemeim.
-Másfél hete.-remegett meg a hangom.
-Semmi baj nincs Avery... add a kezed.-nyújtotta felém a tenyerét.
-Hhhh... behányok az idegességtől.
-Nem kell idegeskedni. Mély levegő.-simogatta az ujjával a bőröm lágyan. Hátradőlve a székben próbáltam nyugtatni magam, de nehezen ment. -Megveszzük a tesztet és otthon egyből megcsinálod. Oké?-puszilgatta finoman a kézfejem.
-Hhh.. igen.-néztem fel rá mire ő bátorítóan elmosolyodott.
-Akár mi is lesz, nincsen semmi baj. -simította meg a hajam.