Is Not Only About Been Rich

13. Párizs

Lloyd érezte, hogy feszült vagyok. Nem mert megszólalni így csak figyelt.
Idegesen doboltam a körmeimmel, mire Lloyd ezt megunva a kezemre kapta a kezét.
-Ne bassz fel te is.-sziszegtem a fogaim közt.
-Én megbaszni akarlak, nem felbaszni.
-Hova a picsába viszel?
-Hhhh.. kicsim... kérlek. Had legyen meglepetés.
-Nem szeretem, ha nem tudok valamiről.
-Tudom. Tudom kicsim.-dühösen hátra dőlve a székbe figyeltem az utat. Dave volt a fejemben és a többi alkalmazottam. Elkallódtak, hogy nem voltam otthon jó pár hétig. Ha pedig azt hiszi, hogy csak ez a lebaszással le van tudva minden, hát akkor baromira téved. Ahogy holnap hazaérek minden alkalmazottat, őrt összehivatok és elbeszélgetünk, hogy hogyan is tovább.-Baby! Hé!-kapta el az állam Lloyd.
-Mi van?
-Szólongatlak fél perce, de te az ajkaidat harapdálod idegesen.
-Szerinted, hogy a faszba lehetnék nyugodt?
-Tudom, hogy nem vagy az, de.. de most gondolj arra, hogy velem leszel. Hessegesd el egy picit a gondolataidból az alkalmazottakat és.. és gondolj arra, hogy ...
-Lloyd! A faszom tele van! Felfogtad! -másztam az arcába.
-Fel! Teljes mértékben. De az én testőreim is a tieid baby. Ők is a te embereid. Ők nem fognak cserben hagyni.
-Igen? Akkor szeretném ha holnap ők is jelen lennének a megbeszélésen.-Jake felpillantott a visszapillantóba ahogy ezt meghallotta.-Te is nagyfiú! Jól hallottad.
-Mi? Milyen megbeszélés?-kapkodta a szemeim közt a tekintetét.
-Minden alkalmazott szépen felsorakozik és eldöntöm ki marad, ki megy.
-Baby azért ezt velem is meg kéne beszéld. Nem gondolod?
-Tudtommal fontos a testi épségem. Nem igaz?-hajoltam felé.
-Igen! A legfontosabb! De szeretném tudni kit szeretnél kirúgni.
-Holnap eldől.
-Hhhh... rendben.-támasztotta meg a fejét a kezével ahogy az ajtóra felkönyökölt.
Én kipillantva az ablakon döbbenten figyeltem ahogy egy magán reptér felé kanyarodtunk.
-Minek vagyunk itt?-erre csak Lloyd megrántotta a vállát miközben a telefonját nyomkodta. Közelebb ülve mellé figyeltem mit csinál, majd az e-mailre amit ír arra tévedt a tekintetem. -Mit csinálsz?
-Megírtam mindenkinek, hogy holnap este hatra legyenek ott a birtokodon. -pillantott fel a szemeimbe, majd megállt a kocsi.
Oldalra nézve egy magángép állt mellettünk ami mellett Lloyd testőrei figyelték a telefonjukon a most küldött e-mailt.
Jake kinyitva az ajtóm felém nyújtva a kezét kisegített a kocsiból mire mindenki szeme rám terelődött.
-Menj csak előre.-suttogta halkan Lloyd ahogy gyengéden megfogta a derekam.
Végig pillantva az előttem lévő őrökön mindenki kihúzta hirtelen magát ahogy észrevették, hogy figyelem őket.-Baby menj csak.-sétált mellém Lloyd és finoman megpaskolta a fenekem.
-Te menj előre.
-Hölgyeké az elsőbbség.
-Te géped?-pillantottam fel rá.

-Igen, de ha szeretnél te is csak szólj.
-Meglátom akarok- e bármit is.-léptem el tőle mire lehervadt az arcáról a mosoly.
-Hogy mondtad?-szólt utánam, de én meg se fordulva indultam meg a gép irányába.
-Had segítsek kisasszony.-sietett hozzám az egyik őr.
-Inkább kapard össze a főnököd.
-Nem kell!-csendült fel mély hangja mögöttem.-Vedd le róla a kezed.-mordult a testőrére Lloyd.
-Bocsánat uram.-lépett hátrébb.
-Add a kezed.
-Nem esek pofára. Nyugodj már le.-léptem fel a lépcsőre, de megragadta a karom.
-Mi az, hogy meglátod akarsz-e bármit?
-Tudod a pénzen kívül van más ami fontosabb.
-Mi ami fontos neked?
-A szerelem!-villantak fel a szemeibe az enyémek, mire a tenyerembe csúszott a keze és maga után húzott a gép ajtaja felé.
A fedélzetre felérve maga elé engedett.
-Ülj le.
-Csak akkor ha elmondod hogy megyünk.
-Majd csak ha odaértünk.
-Egy dologgal nem számoltál Lloyd Hansen!
-Mivel szépségem?-támaszkodott meg a székek háttámláján.
-Azzal, hogy utálok repülni. Vagy kapok nyugtatót vagy behányok a fehér kibaszott drága huzatra.
-Nem.. nem tudtam, hogy nem szeretsz repülni baby.-kapta fel a szemeit rám.
-Hát mostmár tudod.
-Gyógyszert!-ordította el magát Lloyd mire mindenki kapkodni kezdett a fedélzeten. Hansen mellém sétálva utat engedett az alkalmazottaknak akik bőszen a gyógyszert kezdték keresni.-Miért nem mondtad hamarabb, hogy félsz a repüléstől?-simította el a hajam a vállamról, majd a mellkasomra csúszott a keze ahol a szívem ezerrel vert. -Istenem kincsem.-simogatta finoman a mellkasom mire hátradöntve a fejem lehunytam a szemeim.
-Uram! Megvan a gyógyszer.-sietett oda hozzánk egy hölgy.
-Vizet is hozzon! Mivel veszi be!-mordult rá Lloyd, majd vissza pillantott rám. -Ssshh minden rendben van.
-Ja, még igen.-masszíroztam a homlokom.
-Elterelem a figyelmed.-ült le velem szembe.
-Itt a víz kisasszony.-sietett vissza hozzám a lány mire én gyorsan bevettem a gyógyszert és hátra dőltem. Lloyd le se vette rólam a szemeit mindaddig míg a kapitány meg nem szólalt.
-Mr. Hansen! Kérem csatolják be az öveket. Kisasszony elindulhatunk? Hogy érzi magát?
-Kurva jól. Induljon.-nyúltam az övemért, de sehol se találtam.-Hol.. hol a faszomba van?
-Engedj oda!-emelkedett felém Lloyd így megcsapott a parfümje illata. Derekam mögött a fenekem alá nyúlva közelebb húzott így ahogy felkaptam a szemeim rá az ajkaival találtam szembe magam. -Gyere előrébb.-suttogta halkan, de én elvesztem. Orrom az orrának simult miközben felpillantottam a szemeibe. Teste megfeszült ahogy a szempillái is megremegtek a közelségemtől.
-Mennyire menjek előrébb?
-Csak egy kicsit és emeld meg a popsid.-suttogta halkan mire feljebb emelkedve az ajkaim súrolták a bőrét.
-Így megfelel?
-I..igen.. most.. most vissza ülhetsz. Becsatollak.-nyelt egy nagyot mire hátra dőltem a székben. Lloyd erősen koncentrált, hogy az övet be tudja csatolni, de én ahogy keresztbetettem a lábaim azok a combjához simultak.
-Csak nincs valami baj? Neked is kell nyugtató?
-Nem. Nem kell. Neked viszont ne hozassak egy vödröt a biztonság kedvéért?
-Döntsd el te.-hunytam le a szemeim mire ő még indulás előtt hozatott oda nekem egyt.
Végig éreztem a tekintetét magamon, de nem nyitottam ki a szemeim. Vártam, hogy hasson az a kurva nyugtató.
Már vagy tíz perce, hogy a levegőben vagyunk, de én még mindig meg se moccantam. Próbáltam kizárni a körülöttem történő dolgokat. Lloyd miután kicsatolta magát finoman megpróbálta az én biztonsági övem is kicsatolni, mire felriadtam.
-Hé! Nyugi! Csak én vagyok.-kapta fel a szemeim.
-Hol az a kurva vödör!-kapkodtam a szemeim, mire ő ijedten a keresett tárgy után kapott.
-Itt... itt van.-húzta oda elém, majd a hajamat elkapva tartotta nekem a vödröt.-Ssshh semmi baj. Legközelebb... legközelebb nem repülünk.-cirógatta meg a nyakam mire újra öklendezni kezdtem.
-Faszom kivan.-mordultam fel, mire ő letette mellém a vödröt.
-Mit hozzak neked, hogy jobb legyen? Mondj bármit.-nézett aggódva.
-Vissza azt a szart.-mire elém hozza így újra öklendezve a combjait markoltam.
-Hhhh.. basszus. -hunyta le a szemeit ahogy gyengéden cirógatta a nyakam. Elernyedve dőltem hátra és töröltem meg a szám egy szalvétába, míg a hölgy aki hozta a vizet és a gyógyszert gyorsan cserélte a vödröt. Lloyd némán figyelt ahogy kimerülve bambultam ki az ablakon.-Úgy sajnálom.-cirógatta meg az arcom.
-Nem tudtad. -rántottam vállat.
-Mindig is ez volt ha utaztál?-nézett fel a szemembe.
-Nem, csak.. csak mióta megtudtam, hogy megcsal a párom.-villantak fel rá a szemeim.
-Ohh... basszus.-ült közelebb hozzám, de nekem újra felfordult a gyomrom.-Hé! Itt a vödör. Kell?
-Mmm.. nem. Nem most.-nyeltem egy nagyot.
-Én nem csallak meg kincsem. Nem azon a gépen vagy baby. Itt semmi baj nem ér.-cirógatta meg a kézfejem.
-Ajánlom is, mert lerepül az a csodás farkad.-dőltem hátra a székben.
-Ilyen nő mellől egy lépést se mozdulok.-simította hátra a hajam, majd felállt, hogy megigazítsa a ruháját. Szemeim le se vettem róla, de ahogy megremegett a gép egyből a keze után kaptam ami épp az övét igazította.-Hé! Semmi baj! Csak légörvény. Nincs semmi gond.
-El ne menj innen!-kaptam fel a szemeim rá.
-Nem megyek sehova kincsem. Itt vagyok!
-De nem jó.-kezdtem el pánikolni újra ahogy émelyegni kezdett a gyomrom.
-Mély levegő. Lassan beszívod majd kifújod.-guggolt le elém és a térdeimre simította a tenyerét.
-Nem szülni készülök Lloyd.-szorítottam össze a szemeim.
-Koncentrálj! Arra amit mondtam. Másra ne figyelj.
-De mindjárt elhányom magam újra.
-Ha hányni kell szólsz és adom a vödröt. De az ég világon nincs semmi baj kincsem. Itt vagy velem. Én vigyázok rád. Nem árthat neked senki sem. Ezt tudod nagyon jól.
-Tudom.-keseredtem el még jobban mire megéreztem a tenyerét az arcomon.
-Ne sírj! Az ilyen szép nő nem sír kincsem.
-De igen.-remegett meg a hangom.
-Nem. Nem sír baby. Pláne az a nő nem sír aki Lloyd Hansen párja.-mosolyodott el halványan mire az én ajkamra is egy halvány mosoly kúszott.
-De a csajod mindjárt telibe hányja a szexi ruhád.
-Akkor baby szólj, mert hozom a vödröt.-törölgette az arcomon lecsorduló könnyeket.
-Akkor kérem.-kezdtem el újból öklendezni, mire Lloyd az ölembe kapta a vödröt és újra copfba fogta a hajam.
-Semmi baj. Add ki bátran.
-Mikor... mikor érünk oda?-nyögtem ki halkan a szavakat.
-Mindjárt. Mindjárt ott vagyunk.-suttogta halkan, majd a pilóta hangja csendült fel.
-Minden rendben kisasszony a fedélzeten?
-Nem tudom magának az rendben van hogy okádok mióta felszálltunk?-morogtam a vödör felé hajolva.
-Esetleg egy kis zene ellazítaná önt?
-Ha az uram megbaszna az lazítana el, de kurvára nem akarom lehányni. Úgyhogy ne kapcsoljon zenét.-tettem le az ölemből a vödröt.
-Igyál egy pici vizet.-nyújtotta oda nekem Lloyd a palackot amit remegő kézzel fogtam meg. -Semmi baj baby. Minden rendben.-simította meg az arcom mire a kezébe döntöttem a fejem.
-Elegem van ebből.
-Tudom, de mindjárt ott vagyunk.
-Ugye nem kell megmozdulnom?
-Nem csak kicserélik a vödröd.-vette el előlem és ismét a hölgy szaladt el vele a mosdóba, hogy kicserélje.
-Szegényt ugráltatom basszus.-temettem a kezembe az arcom.
-Ez a dolga kincsem.
-De biztos le akar ülni.-emeltem fel a fejem és hátra pillantottam a székek közt.
-Édes, most arra koncentrálj, hogy jobban legyél.
-Meghoztam kisasszony.-szaladt oda hozzám a lány.
-Kérlek ülj le. Következőre kiviszem én. Ne ugrálj.-döntöttem vissza a kezembe a fejem.
-Kisasszony. Ez a munkám. Hozzak valamit önnek esetleg?
-Baby kérsz valamit?-cirógatta meg Lloyd az arcom.
-Azt, hogy üljön le és igyon egy pohár vizet vagy pezsgőt bánom is én mit, csak üljön le a lány.
-Hhhh.. foglaljon helyet kérem.-pillantott fel a lányra Lloyd mire ő egyből leült ahogy a főnöke kérte.
-Biztos nem kér esetleg hányinger csillapítót?
-Az ilyenkor nem segít, de nagyon kedves.-mosolyodtam el halványan.
-Jake!-kiáltott fel Lloyd mire a srác a gép elejéből hátra sétált, de ahogy meglátott egyből a főnökére kapta a szemeit.-Csak rosszul van ne szard össze magad. Az lenne a kérésem, hogy ha leszállunk a kocsival a gép mellett álljatok meg.
-Rendben uram. Kisasszony hozzak valamit önnek?
-Nem csak mond meg mikor szállunk le.-emeltem fel a fejem irányába.
-Húsz perc és földet érünk.
-Szuper. Akkor addig még hányok pár kört.-kaptam a vödör után, mire Jake Lloydhoz hajolt.
-Önnek hozzak valamit uram?
-Nem kell semmi. Üzenem a pilótának taposson bele, mert lassan kiszárad ennyi hányástól. -cirógatta meg a hajam gyengéden. Bágyadtan felpillantva Lloydra egy halvány mosolyt küldött felém, mire újra a vödör után kaptam.
-Lloyd!-nyögtem fel halkan.
-Mondjad édesem?
-Fá..fáradt vagyok.
-Hhh.. faszomat.-dörzsölte idegesen az arcát.-Mindjárt ott vagyunk baby és lepihensz a hotelben. -puszilta meg a fejem búbját. -Hozzon egy nedves rongyot amivel megtörölhetem az arcát.-szólt a nőnek mellettünk, mire ő hátra szaladt a gép hátuljába.
-Mérges vagy?-néztem fel rá.
-Aggódok!-kapta rám a szemeit.-Nem.. nem tudom mit tegyek hogy jobban legyél? Nem akarom, hogy rosszul legyél kincsem. -cirógatta lágyan a kezem.
-Visszafele hamarabb kell bevenni a gyógyszert, hogy elaludjak mire a gépre érünk.
-Rendben! Úgy lesz kicsim.-ült közelebb, majd megérkezett a nedves rogy amivel Lloyd a mellkasomat gyengéden végig simította.
-Mmmm...-hunytam le a szemeim. Jól esett a hideg víz.
-Finom?-kérdezte halkan.
-Igen. Csináld még.
-Menjen most innen.-intett a lánynak aki gyorsan el is lépett mellőlünk és magunkra hagyott.-Kigombolom a blúzod kicsit.
-Oké.-nyitottam ki résnyire a szemeim mire Lloyd pár gombot kigombolt a felsőmön. Arcát figyeltem amin az aggodalom összes jele látszott. Sose gondoltam volna róla, hogy ő tud aggódni valakiért és az a valaki én leszek.
-Mondjad kincsem.-cirógatta meg lágyan az arcom ahogy látta hogy figyelem őt.
-Finom amit csinálsz.-fogtam meg a kezét amivel a rongyot szorította.
-Mr. Hansen és Mrs. Hansen! Megkezdjük a leszállást kérek mindenkit csatolják be a biztonsági öveket. -szólalt meg a vezető.
-Még mindig nem vagyok Mrs. Hansen!-kiáltottam előre mire Lloyd elmosolyodott.
-Az leszel. Azzá szeretnélek tenni.-puszilta meg a kézfejem, majd a nyakamra csúsztatta a rongyot.
-Hmmm... ne hagyd abba.-hunytam le a szemeim.
-Végre nyugalmat látok az arcodon.-lélegzett fel velem szemben Lloyd. Hideg keze az arcomra csúszott, ettől pedig teljesen ellazultak az izmaim. Kezem az ölembe esett és oldalra dőlt a fejem a szék fejtámlájának. Hansen a biztonsági övet becsatolta az ölemben, majd mellém ült és bekötötte magát ő is. -Pihenj szépségem.-puszilgatta gyengéden a homlokom ahogy a válla mellett pihent a fejem.