Is Not Only About Been Rich

63. Tesó?

A hetek csak teltek. Már karácsonyra nézegettem Blakenek és a fiúknak ajándékot , mire Blake felkiáltott.
-Ez az! Nyertem!-ugrándozta körbe Stevet aki a földön ült és társasozott a gyerekkel.
-Megint vesztettem.-hajtotta le a fejét, mire Blake átölelte őt.
-Ne keseredj el! Legközelebb te fogsz nyerni Steve.-simogatta apró kezeivel az arcát.
Mosolyogva figyeltem a párost, de ahogy felém pillantott Steve félre tettem az ölemből a laptopot. Émelyegni kezdett ismét a gyomrom. Nem volt elég reggel, most kora délután megint rám jött az érzés.
-Mi..minden rendben?
-Nem!-keltem fel hirtelen és a lenti fürdőbe rohantam. Menet közben Lloydot fellökve zárkóztam be a szobába és öleltem át a wc-t.
-Apa? Anyunak mi a baja?
-Nem tudom kicsim.-sétált a nappali felé, de volt egy sejtése ahogy Stevenek is.
-Reggel is fura volt az arca anyunak. Ugye nem beteg?-nézte az apját rendületlenül.
-Nem hinném drágám.-simította meg finoman a haját ahogy leült a kanapéra. Steve csendben figyelte Lloydot aki szemmel láthatóan ideges volt. Reménykedett abban hogy végre a kis hercegnője úton van és azért van Avery ilyen sűrűn rosszul.
-Minden rendben van.-próbálta Rogers nyugtatni barátját, de Lloyd nem tudott másra se gondolni. Lába idegesen járt ahogy várta mikor jövök ki a fürdőből, majd én az ajtót feltépve felrohantam az emeletre.
Mind a hárman felém kapták a fejüket majd Blake Lloydhoz bújt.
-Apuci!
-Hm?-húzta közelebb a lábai közt a fiát aki felmászott az ölébe.
-Aggódsz anyuért?-fogta meg az arcát mire Lloyd halványan elmosolyodott.
-Egy ici-picit igen.
-De anyunak nem lesz baja!
-Nem lesz kicsim. Mi vigyázunk rá.
-Steve bácsi is megvédi őt ahogy te meg én is!
-Pontosan!-puszilta meg a feje búbját.
Hosszas percek elteltével sétáltam le az emeletről, majd elsőnek Steve szemei villantak az enyémekbe. Ő egyből Lloydra kapta a tekintetés és jelezte neki hogy forduljon meg felém.
-Anyu!-csendült fel Blake angyali hangja.
-Kicsim minden rendben?-pattant fel egyből Lloyd ahogy felém kezdett sétálni. Én reszketve figyeltem a szemeit ahogy próbáltam nem a gyerek előtt zokogni, majd két kéz simult az arcomra.-Baby! Mi.. minden...
-Terhes vagyok!-nyögtem ki remegő ajkaim közül a szavakat, majd felmutattam neki a tesztet amit a kezemben szorongattam.
-Istenem.-csuklott el a hangja ahogy magához húzott és körém fonva a karjait a nyakamhoz fúrta az arcát.
-Steve bácsi te érted mi történik? Mi az anyunál?-kapkodta Blake a szemeit.
-Gyere nagyfiú!-kapta fel a karjaiba és odasétált vele hozzánk. Blake a hajamat simogatva figyelt csendben majd csak percek elteltével engedett el Lloyd.
-Apuci is sír.-nézett fel az apjára.
-Apa örömében sír.-suttogta halkan Steve.-Ahogy anyu is.
-És te is?-nézett rá.
-Én ... én nekem csak valami a szemembe ment.-rázta meg a fejét, de ő is elérzékenyült.
-Anyu!-fordult hozzám Blake és a hajamat kezdte piszkálni.
-Szia édesem.-bújtam hozzá és az arcát körbe csókolgattam
-Anyuci miért sírsz?
-Hhhh... gyere kincsem. Mondok neked valamit.-vettem át Steve karjaiból és a nappaliba sétáltunk. Leülve a kanapéra Blake értetlenül kapkodta a fejét hol Lloyd hol Steve között akik mellénk sétáltak.
-Apuci miért sírsz?
-Mert borzasztó boldog vagyok kisfiam.-csuklott el a hangja ahogy nézte Blake szemeit.
-Anya én ezt nem értem.-pillantott rám mire elmosolyodtam.
-Gyere kincsem közelebb.-fogtam meg a kezecskéit.
-Én is sírni fogok?-pillantott fel rám ahogy a térdeimet fogta.
-Remélem nem édesem.-cirógattam meg az arcát.
-Az micsoda?-intett a teszt felé.
-Ezt szeretném elmondani neked.-vettem a kezembe a tesztet.-Látod itt a vonalakat?
-Igen anyu.
-Az egy csík akkor nincs kis tesó, de ha viszont kettő van...
-Akkor mi történik?-kapta fel a szemeit rám.
-Akkor az történik édesem, hogy lesz egy kis tesód.-simítottam meg az arcát. Blake hosszas percekig gondolkozott. Nézte a kezemben tartott tesztet majd engem. Láttam az arcán hogy nem tudja értelmezni hirtelen a dolgot.
-Anyu?
-Igen?
-És akkor hol van a kis tesóm? Láthatom őt? Megölelhetem? -tette fel egyre lelkesebben a kérdéseket.
-Még nem láthatod, de a tesód idebent van.-simítottam a hasamra a kezem. Blake szemei kikerekedtek ahogy nézett engem.
-Ott bent?-mutatott a hasamra mire elmosolyodtam.
-Igen de még nagyon, de nagyon pici.
-Hahó!-hajolt egyből a hasamhoz mire Lloyd és Steve is elmosolyodtak.-Gyere ki mert játszani szeretnék veled!-a szemeimbe újra könnyek gyűltek ahogy figyeltem őt, mennyire várja az öcsit vagy a hugit.
-Még nem tudsz vele bogaram.-simítottam meg a haját.
-És mikor tudok?
-Az még egy kis idő.
-Akkor apu ezért sírt?
-Apu nagyon várta már ahogy anyu is.-ült közelebb Lloyd hozzánk.
-És hogy került oda be a tesóm?-nézett fel az apjára Blake mire Lloyd nagyot nyelt.
-Hát ömm... tudod Blake.
-Okosan!-motyogtam az orrom alatt ahogy Lloydot figyeltem.
-Anyukádat nagyon szeretem Blake.
-Azt tudom apu. Hisz ott a gyűrű az ujján anyunak.
-Bizony. Okos vagy fiam.
-Szóval akkor anyuba hogy került a tesóm?-türelmetlenkedett Blake.
-Nagyon de nagyon megpuszilgattam a száját.
-A puszitól lett anyu hasába a tesóm?
-Hhh.. igen.
-De ti sokat puszizkodtok.
-Azért sikerült a kistesód. Nagyon sokat dolgoztunk érte.
-Hm..-gondolkodott el ahogy a hasamat nézte.
-Örülsz neki édesem?-kérdeztem halkan ahogy megcirógattam a karját.
Blake csak figyelt, nem mondott semmit majd a kis kezeit a szemeihez téve törölgetni kezdte. -Kicsikém...-remegett meg a hangom. A tokromban egy hatalmas gombóc keletkezett ahogy néztem őt, majd a hasamhoz bújt.
-Szeretlek kis tesó!-suttogta sírós hangon. Vállai rázkódtak ahogy a lábamra volt dőlve így a hátára simítottam a kezem.
-Ő is nagyon de nagyon szeret már most téged édesem.
Lloyd odébb fordulva a szemeit törölgette majd Blaket felkapta az ölébe. Ő csendben figyelt engem majd a kis kezét kinyújtotta felém.
-Ő is fiú mint én anyu?-szipogott halkan.
-Nem tudom még kicsi szívem. De ha nagyobb lesz majd együtt megtudjuk, ha szeretnél jönni majd velem.
-Igen! Megyek veled! Vigyázok rátok!-mászott oda hozzám és az ölembe ült.
-De anyu hasára nagyon vigyázni kell Blake!-hajolt közelebb Lloyd.
-Tudom. Ott van a kistesóm.-vigyorodott el mire mi is elmosolyodtunk.
-Bizony angyalkám.
-Hhhh... kijöhetne már onnan. -dőlt a mellkasomnak.
-Addig még várni kell.-puszilgattam a haját mire Steve is közelebb ült.
-Gratulálok.-simította meg finoman a karom miközben egy halvány mosoly kúszott az ajkaira.
-Gyertek ide.-húztam közelebb őt és Lloydot is így a három szeretett férfit szorítva magamhoz hatalmas nyugalom lett úrrá rajtam.
-Naaa! Össze nyomjátok a tesómat!-mocorgott Blake.
-Bocsánat. -húzódott odébb Steve és Lloyd is vigyorogva.
-Aludhat majd velem?
-Nálunk fog aludni amíg még kicsi, de ha nagyobb lesz aludhat veled.-pusziltam meg az arcát.
-De akkor nem ma. Igaz?
-Még nem kincsem.-ráztam meg a fejem ahogy néztem a csillogó szemeit.
-Majd megmutatom neki a játékaim. És megengedem majd hogy játszon velük.
-Nagyon kedves dolog tőled Blake.-érzékenyültem el újból.
-Köszönöm anyu.-nézett fel a szemeimbe. A kékségei az önzetlen szeretetet és a gyermeki tisztaságot tükrözték.
-Mi.. micsodát édesem?-remegett meg a hangom.
-Hát őt! A kis tesómat!-simította meg finoman a hasam.
-Gyere ide hozzám édesem.-húztam magamhoz és némán a nyakához bújva sírtam. Lloyd a hajamat simogatta míg Steve lágyan a karom cirógatta. -Egy angyal vagy Blake. Az én kis angyalkám.-szorítottam finoman az ölelésemen.
-Te vagy anyu az. A legszebb angyal!
-Ooohh kincsem..-törölgettem a szemeim, de a könnyeim nem akartak szűnni. Lloyd finoman megszorította a vállam hogy próbáljak megnyugodni, de ez most nem ment.
-Te vagy a legszebb lány anyu.
-Szeretlek kicsim. Nagyon, de nagyon szeretlek Blake!
-Én jobban anyuci! És őt is!-vigyorodott el ahogy lecsúszott az ölemből és megpuszilta a hasam. Percekig csendben volt ahogy a hasamhoz fúrta az arcát míg én a hátát cirógattam.
Lloyd az arcomhoz hajolva finoman puszilgatta a bőröm így a hajába túrva felé fordítottam a fejem.
-Szeretlek.-suttogta az ajkaimra.
-Én is apuci.-mosolyodtam el boldogan. A szemei csillogtak ahogy az enyémeket nézte.
-Gondolkodhatunk majd megint a neveken.-vigyorodott el Lloyd ahogy az arcom cirógatta.
-Ha megtudjuk kislány vagy kisfiú egyből lehet is agyalni.-simítottam meg a combját.
-Én is mondhatok majd?-kapta fel Blake a fejét.
-Persze szívem.
-Segíts is apádnak!-kelt fel mellőlem Lloyd.
-Steve te is majd gondolkozol?-nézett rá Blake.
-Ha azt mondják anyuék akkor igen.
-Keresztapunak is kell. -pillantott fel Lloyd Stevere. Nekem a szívemet egyből átjárta a melegség hisz így akkor nem csak Blake hanem a születendő gyermekünk keresztapukája is lesz.-Szeretném hogy gondolkozz te is Steve.
-Köszönöm.-nézte őt hálásan.
-Gyere ide!-tárta ki a karjait így Rogers köré fonta a kezét.
-Gratulálok.-suttogta halkan.
-Köszönöm.-szorította jobban magához.
-Én köszönöm az új esélyt.-szipogott halkan Steve.
-Ne ríkass meg.-simította a tarkójára a kezét ahogy szorította magához barátját.
-Anyu. Apu szereti Stevet igaz?-suttogta halkan Blake hozzám bújva.
-Igen. Nagyon jó barátok.
-Apu megint sír. -döntötte a vállamra a fejét.
-Gyere. Had beszélgessenek. Menjünk játszunk a szobádban.-simítottam meg a hátát mire ő a nyakam köré fonta a karjait.
Amíg mi felmentünk Blake szobájába Steve és Lloyd csendben beszélgettek.
-Akkor újra szaros feneket fogsz törölni.-vigyorodott el Steve mire Lloyd elnevette magát.
-Ja. De te is.-lökte meg a térdét Rogersnek.
-Állok elébe.
-Megint öklendezni fogunk.-kacagott fel halkan.
-Az tuti. De te vagy az apja úgyhogy én csak tartom benned a lelket.-paskolta meg Lloyd mellkasát.
-Ne mozdulj mellőlem!-nézte Steve kezét.
-Eddig se tettem. Csak akkor mikor elzavartál.
-Ne emlegesd.-szorított rá a kezére. Hosszas percekig csendben voltak. Lloyd el se engedte Steve kezét mivel teljesen belemerült a gondolataiba.
-Nem akarok semmi jónak az elrontója lenni Lloyd, de kezd egy kicsit buzis lenni a dolog hogy szorítod a kezem.-hajolt közelebb hozzá Steve.
-Bocs.-nevette el magát halkan.
-Nem zavar csak... csak mondom hogy..kezd melegedni a helyzet.-nevetett fel ő is.
-Fürödtünk is már együtt. Mit vagy kiakadva.-paskolta meg a térdét ahogy felkelt mellőle.
-Megcsókolni nem foglak!
-Inkább gyere! Igyunk egy whiskyt.-biccentett a konyha felé.
-Biztos jó ötlet?-ment utána.
-Csak egy pohár.-rántott vállat.
-Múltkor is így kezdődött.-sandított felé Steve.
-Most tényleg csak egy pohár.-töltötte tele a poharakat.-Arra hogy itt vagy és arra hogy bővül a család egy új taggal.-emelte fel a poharat.
-Egészség.-koccintották össze a poharakat és kortyolgatni kezdték az arany sárga italt. Hosszas csend állt be köztük amit ismét Steve szakított meg.-Min agyalsz?
-Hhhh... remélem minden rendben lesz a kicsivel.
-Minden rendben lesz.
-Szeretném hogy lány legyen.
-Akkor felkötheted a gatyád!
-Ahogy te is! Nem csak én rohangálok utána!
-Szerintem segítségünkre lesz Blake is.-mosolyodott el halványan.
-Biztos vagyok benne ha lány lesz akkor őt is az ujjai köré fogja csavarni ahogy minket is.-vigyorgott miközben a kezében tartott poharat nézte.
-Buli van?-sétáltam le a két fiúhoz ahogy a konyhaszigetnél álltak.
-Csak egy pohárral iszunk a csöppségre -intett a hasamra.-és azért mert itt van ő.-szorította meg Steve vállát.
-Annyira jó látni titeket fiúk.-lépkedtem közelebb és az arcukra simítottam a kezem. Mind a ketten a tenyerembe döntve a fejüket bújtak a kezemhez miközben rendületlenül figyeltek.
-Hogy vagy bogaram?-simította meg a hasam finoman.
-Jól. Most kivételesen nem vagyok rosszul.-mosolyodtam el mire az ő ajkaikra is egy halvány mosoly kúszott.
-Blake?-biccentett az emelet felé.
-Elaludt a nagy izgalomra. Azt hiszi reggel már találkozik a kis tesóval.
-Istenem.-nevetett fel halkan Lloyd.
-Úgyhogy miénk az este.-mértem végig őt majd Stevet is mire belekortyoltak az italaikba.
-Értenem kéne a célzást?-vigyorodott el ravaszul.
-Kéne értened édesem.-kacsintottam rá huncutul, majd Steve mögött elsétálva a konyhapultnak dőltem.
-Te érted Steve mit szeretne?
-Kapisgálom azt hiszem.-tette le a poharát miközben lopva végig mért.
-Ugye tudod angyalkám hogy óvatosnak kell lenni.
-Ti vigyáztok rám.-simítottam végig a kezem Lloyd mellkasán és megigazítottam a felsője gallérját.
-Anyuci már most kívánós?-harapta meg az alsó ajkát.
-Meglehet.-villantak fel a szemeim az övéibe majd közelebb lépkedve a pultnak nyomtam őt. Steve a hajamat a hátamra simította ahogy mögém lépett így közrezártak.
-Hol szeretnéd? Itt a konyhában vagy a nappaliban? Vagy esetleg a hálóban?
-Ott ahol hangosan tudom kiabálni a nevetek.-suttogtam az ajkaira. Lloyd mélyen beszívva a levegőt végig pillantott rajtam, majd a bal keze a csípőmre simult.
-Rosszalkodsz édesem.-ingatta a fejét.-Pedig tudod hogy vigyázni kell.
-Csak nem megijedtél édesem?-hajoltam a nyakához amit finoman puszilgatni kezdtem közben pedig hátranyúlva Steve keze után közelebb húztam magamhoz így a mellkasa a hátamhoz ért. Ő is ugyan úgy mély levegőket vett ahogy Lloyd is.
-Nem ijedtem meg, csak nem akarok durva lenni veled.
-Akkor kényeztessetek el fiúk.-túrtam Steve hajába így ő a nyakamhoz hajolt. Szemeim lehunyva döntöttem hátra a fejem a vállának mire Lloyd közelebb hajolva ő is a nyakamhoz bújt. Gyengéd csókokkal kezdték el beborítani a bőröm így a másik kezem Lloyd karjára csúszott.
-Menjünk fel. Ott kényelmesebb lesz.-harapta meg finoman a vállam, majd a tenyerembe csúsztatva a kezét maga után húzott az emeletre.
Az ágyra dőlve figyeltem őket. Steve csendben bezárta a szoba ajtaját míg Lloyd az ágy mellett elsétálva az arcomat megcirógatta.
-Vetkőzzetek nekem.-haraptam meg az ajkam vigyorogva mire mind a ketten elmosolyodtak.
-Mikre kérsz minket édesem?-lépett Steve mellé Lloyd.
-Csak arra hogy vetkőzzetek. -nyújtóztam el. Egymásra pillantva elvigyorodtak, majd egy gyors mozdulattal lekapták magukról a felsőt. Az izmaik táncoltak ahogy igazgatták a hajukat ami összekócolódott. -Mmhh... de szexi.-nyaltam meg a felső ajkam.
-Tetszik?-pillantott fel rám Lloyd ahogy közelebb lépkedtek.
-Nagyon baby! -kapkodtam egyre jobban a levegőt. Vágytam az érintésükre a testük melegére. Mindenre!
-Huncut vagy.-igazította meg Steve az övét.
-Hozzátok érhetek?-ültem fel ahogy közelebb értek.
-Milyen kérdés ez baby? -simította a fülem mögé a hajam Lloyd.
-Olyan kérdés amire engedélyt várok.-pillantottam fel a szemeikbe.
-Az engedély megadva.-cirógatta meg az arcélem mire a kezeim a hasukra simítottam. Lassan felfele tolva a tenyerem a mellkasukig barangoltam be a testüket az ujjaimmal, majd a kezükön simítottam végig a kezem.
-Izmosak vagytok.
-Te pedig borzasztó édes ahogy figyelsz minket.-emelte fel a fejem az államnál fogva. Zavaromban Lloyd hasának döntöttem a homlokom mire halk kuncogásukra lettem figyelmes.
-Zavarban vagy?-cirógatta meg az arcom Steve mire én halványan bólintottam.
-Édes.-húzta odébb a hajam Lloyd, de én még jobban hozzá bújtam.
-Ismersz minket. Nem kell zavarban lenned.-suttogta halkan Steve.
-Túl jól néztek ki én meg...én..
-Állj! Ezt meg se hallottuk most!-emelte fel a fejem az államnál fogva Lloyd.-Baby! Egy gyönyörű nő ül előttünk akinek bomba teste van úgy hogy már szült egy gyereket! Nekünk kéne zavarba lennünk mert ha látnád magad mennyire dögös vagy... szex közben meg a szívroham kerülget mert a látványod és a hangod olyan dologra képes, hogy megbolondulok.
-De nem leszek szép Lloyd.-néztem fel rá elkeseredve.
-Ragyogsz életem! Úgy csillognak a szemeid baby! Most is olyan csodás kismama leszel mint Blakkel.
-Hát de...
-Tudod hogy mennyire imádjuk a cickóid. Később meg még nagyobbak lesznek amitől... mhhhh basszameg.-szorította össze a szemeit.
-Amitől mi?-néztem az arcát.
-Amitől megőrjítesz minket.-hajolt felém.-Ahogy most is. Borzasztóan vágyunk rád.-forró lehelete az arcomat cirógatta. Ajkaim elváltak közelségétől így hátra dőlve az ágyon el se szakadva a szemeitől hívtam közelebb.
-Őrjítsetek meg ti is engem.-hívtam közelebb Stevet is mire mind a ketten egyszerre másztak mellém és dőltek el mellettem így közre zártak.
-Arra kérsz édesem?
-Igen!-kezdtem el kapkodni újra a levegőt.
-Sshhh.. nyugalom.-simította végig a hasam egészen a mellkasomig. Kezem Steve nyakára csúszott miközben rendületlenül Lloydot figyeltem. Rogers a kezemet puszilgatva nézte majd a vállamhoz hajolva gyengéden megharapta a bőröm. Arcára simítva a tenyerem ahogy felé fordultam az orra az enyémnek simult.
-Nyugi! Semmi rosszat nem teszünk, csak azt amire kérsz minket.
-Pontosan angyalom. Csak azt aaahh...-csúszott le a kezem a férfiasságukra ettől pedig a testük megfeszült.
-Mmhhh... kislány.-hunyta le Steve is a szemeit.
-Már most készen álltok?-vigyorodtam el huncutul.
-Szerintem te is készen állsz.-simították a tenyerüket a combjaimra.
-Mmhhh... meglehet.-feszült ívbe a hátam.
-Gyönyörű vagy édesem.-puszilgatta lágyan a mellkasom Lloyd miközben a felsőm pántját lassan elkezdte legörgetni a vállamról. Szemei az enyémeket figyelte ahogy a mellemhez hajolva csókolgatott tovább, majd egy ravasz vigyor kíséretében kacsintott egyet. Elmosolyodva a hajába túrtam mire Steve is követte Lloyd példáját.
-Mmmhhh basszameg.-hunytam le a szemeim.
-Lazulj el.-suttogta két csók közt Rogers. Tenyerem a hátukra csúszott és végig szántottam a körmeim egészen a vállukon át a karjaikra.
-Aahhh... vágyom rátok.-sóhajtottam fel halkan.
Lloyd a lábaim közé mászva lefejtette rólam a ruhám és apró csókokkal kezdte beborítani a testem.
-Ne ficeregj életem.-mosolyodott el miközben a combom belsejét csókolgatta.
-Megőrjítesz!- feszült ívbe a hátam. A mellkasom hevesen emelkedett ahogy a lábaim közt megéreztem forró leheletét. -Ahhh Lloyd! Ne kínozz!
-Kényeztetlek szívem. Nem kínoz egyikünk sem.
-Nyalj ki baby!-markoltam a takaróba mire Lloyd ajkára egy ravasz vigyor kúszott.
-Arra kérsz édesem?
-Igen! Érezni akarom... érezni akarom a nyelved.. aaahhhh basszameg!-kaptam Steve karja után ahogy Lloyd nyelvét megéreztem.
-Halkan kislány! Blake még a végén felkel.-bújt a nyakamhoz Steve és egy puha puszit nyomott oda. Kezem az oldalán lecsúszott a nadrágja széléhez így az övében megkapaszkodva közelebb húztam.
-L...Lloyd ! Aahhh... baby!-nyögtem halkan ahogy figyeltem őt a lábaim közt mire a combjaimba markolt.
-Mmhhh... piszkosul édes vagy szívem.-villantak fel rám kék szemei. Testem megremegett attól ahogy figyelt.
-Had kényeztessünk.-nyalt bele újra a puncimba majd keményen megszívta így Steve karjában megkapaszkodtam.
-Csináld! Gyerünk!-váltak el az ajkaim.-Aahhh Lloyd!
-Steve! Hallgattasd el egy kicsit, nehogy Blake felkeljen.-intett az ajkaim felé Lloyd. Steve nagyot nyelt, hisz nem tudta megcsókoljon-e vagy sem, de ahogy újra felnyögtem az állam elkapva az ajkaimra tapadt. Keze a mellemre csúszott így gyengéden megmarkolta. Steve ajkai egyre vadabbul falták az enyémeket mire Lloyd is felém mászott. Államnál fogva elszakított Stevetől és most ő tapadt a számra.
-Ahhh... nem kényelmetlen nektek odalent?-szakadtam el egy pillanatra Lloydtól.
-De az baby, de mielőtt bármit is csinálnánk Steve is kényeztet egy kicsit.-biccentett Rogersnek hogy menjen a lábaim közé. Nem kellett kétszer kérni. Egy gyors mozdulattal kapta el a csípőm és rántott magához, majd a nyelve egyből munkába látott.
-Aaahhh Steve!-karmoltam meg Lloyd karját.
-Gyönyörű vagy baby!-nyalta végig a nyakam Lloyd. Ettől a testem újra megfeszült így csak annyit tudtam kinyögni, hogy:
-Dugjatok meg! Kérlek!-kapkodtam levegő után. Lloyd és Steve elmosolyodtak ahogy figyeltek, de nem mozdultak.-Kérlek!-kaptam el Lloyd karját.
-Tudod hogy óvatosnak kell lenni.
-Most nem érdekel semmi!-löktem az ágyra őt és felé mászva elkezdtem lerángatni a nadrágját.
-Lassan baby!
-Steve! Vetkőzz!-pillantottam hátra rá a vállam felett, majd ledermedtem. Az övét kifűzte a nadrágjából, majd felkapta rám a szemeit egy ravasz vigyor kíséretében.
-Ezt már ismered. Nem?
-Istenem!-remegett meg a hangom ahogy az első szeretkezésre gondoltam amit hármasban csináltunk. Akkor is ugyan ez volt.
-Benne lennél édesem ha...
-Csináld!-Steve egy gyors mozdulattal mögém mászva összekötötte a kezeim, majd előre döntve Lloyd felé az ágy háttámlájához kikötötte a kezem.
-Nem leszünk annyira durvák mint akkor.-puszilgatta végig a hátam Steve.
-Aahhh ... csak csináljátok már kérlek!-már a tudattól beindultam ahogy ki voltam kötve, de egyből kizökkentett Steve hatalmas tenyere ahogy a fenekemre csapódott.
-Ülj bele baby a farkamba.-markolta meg Lloyd a fenekem finoman.
-Ültess rá.-pillantottam fel a szemeibe amik elsötétültek.
-Örömmel!-vigyorodott el.