Veszélyes érzelmek ✅

Első

Emma Reed

Ha nem lenne elég peches az életem, akkor most nem ülnék az anyám mellett az autóban, tartva a "nevelőapához" amit csak anyám hív annak. Nekem marad Robert. Seattle-ben születtem, és a pasas is ide való, anyámmal pedig a munkahelyén ismerkedtek meg, mivel a főnöke. Tulajdonképp övé a cég. Hallottam a palotájáról, a fiáról, aki biztos el van kényeztetve, mint a szar. Bár állítólag dolgozik, nem is az apja cégén. De akkor minek lakik vele? Ha jól emlékszem 21 éves.

- Még mindig haragszol? - szól hozzám anyám ma még először, ezzel pedig vissza rántva a valóságba. Nem nézek rá, csak elfordítom a fejem. Persze, hogy haragszok. Seattle másik felébe megyünk, és a barátaimnak nem lesz ideje rám.

- Oké, figyelj, Emma - vesz egy nagy levegőt, de erre csak a szemem forgatom - új suli, új élet, új barátok. Lehetőségek - fényezi az mondandóját, de mindjárt kiszállok hányni.

- Neked lesznek ott lehetőségek! Nekem itt vannak a barátaim, itt van az otthonom! - nem akarok a szemébe nézni, mert akkor elsírnám magam. Bár inkább dühös vagyok, amiért nem vette figyelembe az érzéseim egyáltalán.

- 17. vagy Emma. Nagy vagy már kicsi! - ezt mond a törvénynek anya, akik szerint 21- évesen vagyok "nagy" - Értsd meg, hogy ennyi év után...Apád után nekem is kell a boldogság! - mondja halkan.

Oké, igaza van. Önző vagyok, amiért csak magamra gondolok, bele sem gondolva ő miket élt át apám miatt. Nem az a bajom, hogy boldog, hanem, hogy én nem leszek az, ha oda megyek. De már nincs visszaút.

Az úton nem szólunk egymáshoz, csak elmerülünk a magunk kis világában. Pár óra múlva bekanyarodik egy utcába, valahol Seattle vége felé, ahol már a milliomosok laknak, s alig van ház. Nemsokára megérkezünk, egy modern házhoz, és már most úgy érzem, hogy olyan értékek lesznek bent, hogy semmihez sem merek majd hozzányúlni.

- Miss Perez - szólítja az egyik pingvin anyát, majd kézfejen csókolja.

- Üdvözletem, Andrew. Ő itt a lányom, kicsit makacs, ne vegye zokon a szemtelenségét - mutat be engem anyám a lehető legjobb formámban.

Miután anyám bevonszolt a házba, és leszólt, hogy normálisan viselkedjek,  felvezet a szobámhoz, már most alig hiszek a szememnek

A szobám. Na igen...

Mikor kinyitja az ajtót, mindenféle hülyeség benne van, olyanok is, amiket még soha életemben nem láttam. Nem fogok unatkozni. A kedvencem mégis az erkély, amelyen gyönyörű a kilátás.

- Hagylak kicsit körbeszimatolni - jelenti ki anyám, majd távozik.

Mit csináljak először? Talán sminkeljek ezekkel a drága szarokkal? Megvan! Cigizzünk, ez az! Az erkélyről belehet látni a konyhába, mivel ez a fos ház U-alakban van, és pont én vagyok középen. Ki kell menjek a kertbe, mivel anyám nem tudja, hogy cigizek, és nem is örülne neki.

Nagy nehezen, s kb 6 helyiségen át, de megtaláltam a kertet, ahol egy óriási medence fogadott. Kicsit arrébb mentem a napozó ágyakhoz, ahol szintén minden szar van, és leültem elszívni a cigit az egyik ágyra. Fél szemmel a kilátást, fél szemmel a bejáratot figyeltem, nehogy lebukjak.

Épp el vagyok a saját gondolataimmal, amikor is kikapja a számból, a fejem fölött valaki a cigit.

- Hé! - kiáltok, majd felpattanok a székről, remélve, hogy nem anyám lesz előttem.

De nem. Egy tőlem jóval magasabb fürdőgatyában lévő izmos, tetovált pasas áll előttem. És épp a cigim szívja!

- Anyukád tudja, hogy cigizel, kislány? - kérdezi kárörvendő mosollyal az arcán. Felsóhajtok.

- Apád tudja, hogy faszkalap vagy? Add vissza! Ez az utolsó szálam - teszem hozzá,hogy hátha megsajnál, és vissza kapom.

- Apám mindent tud rólam. Neked meg már fellőtték a pizsit. Na nyomás be - mutat a kezével az ajtóhoz, közben rálép a csikkre.

- Parancsolsz? - nézek rá pislogva. Tudtam, hogy nem leszünk egymással puszipajtások, mivel ő is úgy örül ennek, ahogyan én, de, hogy ennyire bunkó legyen arra nem számítottam..

- Emma! Gyere be, pakold ki a cuccaid, mert később úgy sem fogod, és este van! - kiabál ki anyám a fejünk felett lévő erkélyről.

- Emma? Milyen kislányos neved van - gúnyolódik aztán sarkon fordul és magamra hagy.

Még, hogy kislányos...neki biztos valami degenerált milliomosra illő neve van, amit apuci adott neki, egy jó pár köteggel mellé. Nagyon remélem, hogy elkerülöm, es nem igen lesz a közelembe!

Nagy hangosan becsörtetek abba a helyiségbe, ahol anyám, meg az újdonsült apám beszélgetnek valamiről. Ez most konyha, vagy nappali?

- Mi a baj? - teszi fel anya a kérdést aggódva.

- Semmi, csak szembe találkoztam a drága bátyámmal, és majd felfaltuk egymást olyan jól kijöttünk - mondom ironikusan, aztán lehuppanok a hatalmas bőrkanapéra. Az a szemét elvette a cigim..

- Easton jó gyerek, csak feszült. Neki is fura a helyzet - néz a pasas anyámra, aki egyetértve bólogat mellette.

- Képzelem mennyire feszült - forgatom meg a szemem.

- Elég. Szobádba! Már mindenki megy lassan aludni - parancsol rám anyám ellentmondást nem tűrő hangon.

- Hogyne, hiszen ebben a házban mindent hallotok majd, sajnos, olyan kicsi - mutatok körbe, ezután felszaladok a lépcsőn, és bebújok az ágyba.

Easton. Még, hogy nekem van fura nevem. Az övé olyan, mintha hasra ütöttek volna, és ritka nevet akartak, de hirtelenségben csak fogyatékost kapott. Na majd holnap lehúzom rajta azt a cigit.

             

                                     •••

SPOILEREK:

Tiktok: nataliewriter
Instagram: _natalieauthor_